Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

276 493. országos ülés 1891. Június 1-én, hétfőn. Sanyaró Vendel-féle telepeket, mert úgy van contemplálva, hogy jövőre ott még többet körmöljenek; még valami katonai altiszti állásokat is akarnak bennök szervezni, hogy a közös hadsereg, melynek a honvédelmi ministerium már is nem egyéb, mint expositúrája, be tehesse lábát az egykori önkormányzat szentélyébe is. Hanem azt az egyet igenis észrevették, hogy a községi és körjegyzők, mint a kik a néppel közvetlen érintkeznek és ennek folytán a közigazgatásnak |legaetualisabb orgánumai, mily hatalommá növekedtek a csak távolból irkáló szolgabírák mellettJConfiskálni kell ezeket a nagyjelentőségű állásokat, el kel] venni ezt is az önkormányzatból : ez ki van mondva már most előre a törvényjavaslatban, nem várva be a községek rendezését, a hova tartozik. Hogy mindent, ami hatalmi tényező, mindenütt kiszimatoljanak s a központi kormány omnipotentiája számára jó előre lefoglaljanak, arra van észlelő tehetség, van gond és figyelem; de ; az állampolgárok, vagyis a mint most már széltében mondják, a kormányzottak, vagy igazgatottak érdekeit, a jó közigazgatás kellékeit — azt üsse a kő! Hadd nőjjenek meg a jegyzőknek szarvai, eddigi üzelmeik folytatása mellett; hadd legyenek ezentúl még a községeknek magyar királyi apró zsarnokai: ezt a becses anyagot az erősen szervezendő kormányhatalom számára minden áron biztosítani kell. Arról természetesen senki még csak nem is álmodik, hogy orvosolni kellene azt Í l CHi«íi" mitást, melyet az ország népére a közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól való merev elválasztása hozott. Milyen csapás. az a fold népére, hogy minden tyúkper végett, minden nyomorult hagyaték miatt a járási és közjegyzői székhelyre kell vándorolnia. Árra távolról sem gondol seki, hogy a közigazgatást az igazságszolgáltatással combinative lehet csak helyesen berendezni és nem elválasztva külön mindeniket, egyoldalúlag, úgy, hogy az összhang a kettő közt lehetlenné váljék. Azzal nem foglalkozik senki, hogy teljes bírói qualificatioval bíró alszolgabírákkal kellene a polgárnak ajtaja elébe vinni mindazt, a mi jogszolgáltatás: legyen az törvénykezési vagy közigazgatási természetű; hogy igen jól el tudnák végezni a községekre való felügyelettel ugyanazok, kik a bagatell bíráskodást, vagy akár a járásbírói törvénykezést végezik; nem gondolnak arra, hogy milyen visszahatása lehetne az ily eljárásnak az egész ország igazságszolgáltatására az által, hogy a helyszínén létrejövendő békéltetés és egyeztetés folytán igen jelentékeny részét megsemmisítené annak a tömérdek pörnek, melyben most az alsó és felső bíróságok fulladoznak. De hát ennél a kérdésnél nem forognak fenn közvetlen hatalmi és párturalmi érdekek: itt csak a közjó forog fenn, azért az ilyen kérdések el vannak hanyagolva. Szervezeti kérdések a közigazgatás, szervezeti kérdések az igazságszolgáltatás terén : ezekre van gond mindenek fölött, ezek a legsürgősebb teendők; a hatalom szervezése, az uralom biztosítása, ez áll mindenkor legfelül a teendők halmazában. Azt hiszem, t. ház, hogy mindezek! szerint nem volt alaptalan azon állításom, hogy az előttünk álló kezdeményezésnek kiindirlási pontja és czélja nem a jó közigazgatás, hanem egészen más valami. Méltóztassék most már megengedni, hogy foglalkozhassam azzal az önkormányzattal, melynek alakja a szőnyegen levő törvényjavaslatban előttünk áll. A mi régi törvényeinkben ismeretlen e szó: önkormányzat; de a valóságban megvolt és pedig páratlan kifejlődésben és erőben. Most benne lesz a törvényben; de nem lessz egyéb, mint egy beczikkelyezett hazugság. A czélba vett intézkedés annyi, mint az önkormányzat magyar rendszerének, de nemcsak ennek, hanem általában az önkormányzatnak megsemmisítése. Oly országokban, melyekben századok óta meg van honosodva a centralisatio és a bureaucratia, lehetne talán beszélni önkormányzatról, rámutatva az e javaslatban előforduló önkormányzati motívumok foszlányaira és czafrangjaira; de nálunk, hol a nemzet életével egyidős az igazi önkormányzat, hol azt a legújabb időkig az anyatejjel szívta be minden ember, hol annak eszméje és gyakorlata minden rontás-bontás daczára még mind e mai napig él, azt, hogy az, a mi ití annak árultatik, valósággal is önkormányzat, senkivel elhitetninemlchet. Ennyire még nem jutottunk. Miért kell nekünk feláldozni az önkormányzat ősi rendszerét? A ministeri indokolásban erre nézve néhány elkoptatott phrasis mellett van egy eredeti gondolat is: az tudniillik, hogy azért kell elvonni a megyétől a közigazgatást, mert ennek kezelése miatt nem ér rá, hogy nem az afféle ősi magyar, hanem az igazi önkormányzat feladatainak megfeleljen. Nem akarok foglalkozni e naivitással; de szólanunk kell azon úton-útfélen hangzó állításról, mely mint semmi további bizonyítást nem kívánó axióma colportáltatik, hogy tudniillik a közigazgatás állami feladat, az önkormányzat feladata nem lehet más, mint a helyi érdekek gondozása. Miért kell a közigazgatásnak kizárólag állami feladatnak lennie és miért kell ennek folytán kizárólag állami kinevezett hivatalnokok által kezeltetnie; hol vannak, mik azok az úgynevezett helyi érdekek, melyeknél egyedül van az önkormányzatnak jogosultsága? Hol vannak