Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-492

252 492, orsíágos ülés 1891. májas 30-án, szombaton. menni, mint ezen a megállapodáson. Én nem csinálok titkot abból sem, hogy a megyei határozatok azon, majdnem korlátlanul fentaitott appelabilitása — mert hiszen a kivételek, a melyeket felsoroltam, még ma csekély számúak — égő seb az önkormányzat organismnsán; hogy ez az appelabilitás egyik indoka annak, hogy az önkormányzat működésében olykor a részvét oly csekély, mert az önkormányzatban részt venni hívatott társadalmi elemek kell hogy érezzék annak a súlyát, ha valamely rossz határozatot hoztak s ne bizakodjanak el abban: majd megappelláljuk a ministerhez, ha nem tetszik, kényelmesebb nekünk otthon maradni, E messzebb menő törekvésemből, melyet most is fentartok, nem csináltam titkot sem a bizottságban, nem csinálok itt sem. De hogy mindaz, a mit felsorollam és a miből eddig semmi sem volt meg, komoly biztosíték és komoly vívmány az önkormányzat szempontjából : azt, a ki elfogulatlanul ítél, nem veheti tagadásba. (Élénk helyeslés jóbb és bal felől.) Az önkormányzat kibővítésével és biztosításával tehát így állunk, t. ház. Nézzük már most a további biztosítékok kérdését. (Halljuk! Halljuk!) És itt, t. képviselőház, egy általános megjegyzést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) Úgy a curiának a választási ügyekre vonatkozó bíráskodására, mint a közigazgatási bíróság szervezetére és hatáskörére, valamint a fegyelmi jognak azon kevés részletére nézve, melyet a reform mai stádiumában érintve látunk, mindaz, a mit én vívmánynak tekintek, nem fekszik előttünk formulázott javaslat alakjában, hanem csak kormánynyilatkozatok alakjában. Ez, t. ház, némely körökben bizonyos scepsisre adott alkalmat. Hőt a tegnapi napon Szederkényi Nándor t. képviselőtársam csodálkozását fejezte ki a felett, hogy az ilyen ígéretre valamit adunk [Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) és emlékeztetett arra, hogy hiszen történtek kormánynyilatkozatok, sőt voltak trónbeszédbe foglalt programmpontok, melyek meg nem valósultak. Ez mindenesetre hiba, t. ház. Ha egy kormányférfiu programmot ad, különösen ha a trónbeszédben valamely reformot ígér: akkor gondolja meg előbb jól, hogy ezt az ígéretét, ezt a programmpontot be tudja-e váltani vagy sem; mert ha nem tudja vagy nem akarja ezt megtenni, ez az ő politikai komolyságára mindenesetre kedvezőtlen világítást vet. De mégis nagy különbség un oly kormányilatkozatok közt, melyek esak általános programm jelentőségével bírnak és oly kormánynyilatkozatok közt, melyek bizonyos helyzetekben tett kötelező ígéreteket tartalmaznak ; (Úgy van !bal felől. Mozgás a szélsőbalon) kormánynyilatkozatok közt, melyekről az illető kormányférfiak tudják, hogy azoktól pártok szavazása van feltételezve, melyek tehát az adott férfiúi szónak jellegével bírnak. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon) A politikai bizalmatlanság indokolhatja azt, hogy valamely kormányt nem tartok képesnek kifejtett programmja megvalósítására; de a politikai bizalmatlanság nem indokolhatja azt és soha sem szabad, hogy odáig terjedjen, hogy a politikai ellenfeleimtől adott férfiúi szónak beváltásában és loyalitásában kételkedjem. (Helyeslés a jóbbés baloldalon.) Ebből a szempontból, t. ház, én azthiszem, hogy a parlamenti eljárásnak minden szabályát megszegném, ha én a tudvalevő körülmények közt adott kormánynyilatkozatokat teljes értékííeknek el nem fogadnám. S midőn ezt teszem, felelősséget vállalok ugyan magamra, de még nagyobb felelősséget hárítok azokra, a kiknek loyalitására fektetett bizalmamban járok el. (Helyeslés bal felől) E szerint, t. ház, a biztosítékoknak ezen formájában nem akadok meg, azokban gyengeséget, ingatagságot nem találok, csupán azoknak tartalmát kell tehát bírálnom. És itt nem habozom kijelenteni, hogy a minister urnak a közigazgatási bíróságra vonatkozó nyilatkozata, kiegészítve azzal a részlettel, a melyet imént bátor voltam felolvasni, oly természetű, hogy ha a törvényjavaslat — a mint abban kételkedni nem lehet — azon nyilatkozat szellemében lesz beadva: Magyarországon a honpolgárok és testületek a jogvédelemnek oly kielégítő mértékét fogják élvezni, a mely hazánkat e tekintetben Európának előrehaladott államaival egy niveaura fogja emelni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ezt mindenki, a ki más államok törvényeiben ezen kényes és még teljesen ki nem forrt kérdés mai állását ismeri és ama nyilatkozatokat figyelemmel elolvasta, el fogja ismerni. Magának a nyilatkozatnak egyes részletei ellen nekem is van kifogásom. Nem találom szerencsésnek az első fórum összeállítását; hanem, t. ház, nagyban és egészben véve a közigazgatási bíróságnak azon képét látom benne, mely eddig szemeink előtt lebegett akkor, midőn azt a biztosítékok egyikeként kitűztük. A mi a tisztviselők jogviszonyainak rendezését illeti, e tekintetben a törvényjavaslatba a következő elvek vétettek föl. Először, hogy a tisztviselőt csupán fegyelmi úton lehet állásától elmozdítani. Másodszor a személyes felelősség, kiküszöbölve azt, hogy a személyes felelősség érvényesítése a magánféllel szemben előzetes fegyelmi eljárástól legyen függővé téve. Harmadszor az engedelmességi kötelességnek kizárása, illetőleg a felelősség fentartása azokban az esetekben, midőn az 1790—91-iki törvény