Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-491

491. országos Ülés 1891, mAjas 39-én, pénteken. §41 Akkor nem lesz mandátum soha!) és a választási jogok szabadságának biztosítása végett a kinevezett közigazgatási tisztviselők személyes felelősségét a fegyelmi törvényben szigorúan körvonalazzuk, a törvény végrehajtását pedig első fokon bízzuk a vármegye független elemeire : akkor meg vagyok győződve, hogy a közigazgatási tisztviselők jövőre még annyi befolyást sem fognak a képviselőválasztásokra gyakorolni, mint a mennyire befolytak erre a múltban a választott megyei tisztviselők. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon ) Kemény Pál: De nincsenek itt azok a javaslatok, a levegőben vannak még. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. (Helyeslés jobb felöl) Szabó Imre: Miért áldoznók föl tehát a nagy állami érdekek és nemzeti czélok szolgálatát oly hazafias aggodalomnak, a mely bár elismerem, hogy tiszteletreméltó, de a melynek a gyakorlati életben reális positiv alapja nem leend. Én e felfogásban, én ez aggodalomban nem osztozom és ezért vagyok a kinevezési rendszernek határozott híve. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Az 1848-ki törvényhozás alkotmányunkat a parlamenti kormány-rendszerrel kibővítette; a törvényhozás bölcsessége már akkor belátta, hogy az országnak nemzeti kormányra van szüksége, mely necsak a jogok védelmében, hanem positiv alkotásokkal is szolgálja az állam érdekeit és belátta, hogy e szerepre a régi dicasferialis kormány és vármegyék a jövőben még vállvetett működésükben is elégtelenek leendenek s mert a parlamenti kormányzat behozatalának egyik főoka. Az 1848. törvényhozás, a mint a kormányt megalkotta, úgy ha a viszonyok hatalma el nem sodorja, felruházta volna e kormányt a kellő hatalommal, hogy képessé tegye az állami czélok megvalósítására és e végből az önkormányzati jogokból csak annyit hagyhatott volna fenn, a mennyi az állami érdekekkel összefér és fel kellett volna áldoznia mindazt, a mi érdekekbe ütközik s a parlamenti kormányzatnak az önkormányzattal ily alapon való összeegyeztetése nem is megfejthetetlen probléma, mert hiszen e két fogalom egymást kiegészíti: a mennyiben erőteljes parlamenti kormányzat egézséges poli tikai élet nélkül nem képzelhető; ennek pedig valódi alalapját az önkormányzat ereje adja meg. A reform helyes megoldásának azonban két alaptétele van: az egyik az, hogy a közhatalom kezelése jól szerveztessék; a másik, hogy e melleit a polgárok közszabadsága is teljesen biztosítva legyen. KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXIU. KÖTET. E végből a nemzet kormányát a megyei tisztviselők kinevezése által fel kell ruházni az állami ezélok megvalósítására szükséges hatalommal ; viszont azonban a helyi természetű, továbbá a contentiosus és fegyelmi természetű ügyek elintézését a vármegyék független elemeire kell bíznunk. Ilyen közigazgatási rendszer a nemzet kormányának erőt, a megyei autonómiának pedig életet fog adni. Nem is a merev centrálisaié rendszer ez, mert hiszen sokkal több jogot decentralisál az önkormányzat terén a vármegyék javára, mint a mennyivel azok jelenleg választott tisztviselőik mellett is birtak. A mennyiben pedig eentralisálni fogunk, azt a magyar állam érdekében teendjük. A centralisatio puszta neve pedig, Jegyen az bár történeti emlékeinknél fogva még oly népszerűtlen, bizonyára nem fogja reformalkotásainkat megzavarni, mert hiszen ez elnevezés csak keret, a melybe annyi tartalom illesztendő, a mennyit a nemzet érdeke megkövetel; a régi osztrák és a magyar állam érdekeit megvalósító centralisatio pedig oly merev ellentétben állanak egymással, hogy e kettőt még a legelvakultabb pártszenvedély sem képes azonosnak és ekként reform-alkotásainkat hazafi itíannak igazolni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezek körvonalai azon alapelveknek, melyek alapján nézetem szerint a vármegyéket újjá kell szervezni. És ha vizsgálat alá veszem a tárgyalás alatti törvényjavaslat elvi rendelkezéseit, örömmel tapasztalom, hogy azok az általam felsorolt irányeszmékkel nagy részben azonosak. Nevezetesen a törvényjavaslat a megye és a parlamenti rendszer közt szerves összeköttetést létesít. Nem apró javítgatás ez, hanem az önkormányzat és közigazgatás teljes és radicalis átalakítása s e tekintetben ellentétben áll mindazon törvényhozási intézkedésekkel, melyek 1870 óta a közigazgatás rendezése czímén hozattak. Ezen alkotásoknak ugyanis az volt a czéíja, hojy a megyei szervezet és a parlamentarismus közt a kellő összhang létrejöjjön; de mert a választási rendszerrel szakítani nem akartak, a parlamentarismuson alapuló ministeri rendszer e reformok által íigj érvényesítette befolyását, hogy az önkormányzat lényegéből semmi sem maradt meg a megyéknek a választási jog puszta külső formáján kivííl. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A törvényjavaslat részletes ismertetésébe az idő előrehaladottságánál fogva ez alkalommal nem bocsátkozom; csak még egy pár elvi szempontot akarok hangsúlyozni, szavazatom indokolására (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat a vármegyék önkormányzati hatáskörének megállapításában két elvet érvényesít. Egyik az, hogy minden helyi termé81