Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-491

491. orszi'igos ülés 1891. mAjns 29 én, pénteken. 235 mai hadviselés mellett igen nagyfontosságú momentum, hogy a mozgósítás a kellő időben megtörténjék és hogy a háború ideje alatt a hézagok pótlására teljesen készen legyünk. (Zaj a szélső baloldalon.) Hasonlóképen igen fontos nemzeti és állami érdek, de egyszersmind fontos személyes érdeke mindazoknak, kik a hadseregben vannak és hozzátartozóiknak, hogy az adminbtratio ezen fontos feladatnak helyesen megfelelni képes legyen. (Felkiáltások a szélső hátoldalon: Hisz ez most is megvan!) Azt méltóztatnak mondani : hisz ez mo^t is megvan; de méltóztassanak megengedni a bírálatot arra nézve, hogy már az én felfogásom szerint, nem a ma szolgáló egyének, de a szervezet hibája, hogy a közigazgatás nagyfontosságú feladatai ma nem minden tekintetben intéztetnek el kellően. Ezen állításomat bátor leszek — saját szempontomból természetesen — indokolni. (Halljuk!) Minden esetre visszás helyzet az, hogy az ügyeket egyesek irányában azok intézzék, a kik és azoktól függő viszonyban vannak. És mindenesetre nagy önmegtagadás szükséges ahhoz, hogy a befolyásos egyének ügyét ne intézzék el a kevésbbé befolyásos egyének rovására. (Helyeslés jobb felöl.) Ez maga elég fontos ok arra, hogy a mai rendszert megváltoztassak. Es, szerencsére, van most a pályáknak egész sorozata, a melyen a magyar ember, a magyar ifjúság, ha kiképezte magát, tért és alkalmazást nyer. Ilyen a bírói, az ügyvédi pálya, a pénzügyi admiuistratio, a vasútnál és postánál való alkalmaztatás. Minek menjenek tehát kellő képességű egyének oly pályára, a hol állásuk biztosítva nincs, a hol ki vannak téve annak, hogy talán épen akkor esnek ki, ha kötelességüket híven teljesítették. (Tetszés a jobboldalon.) Azt méltóztatnak mondani, hogy hiszen biztosítva van most már a közigazgatási tisztviselő állása; mert a megyék is megteremtették a nyugdíjalapot és ha valamelyik tisztviselő kimarad állásából, akkor nyugdíjban részesül, De azt hiszem, t. ház, törekvő fiatal embernek nem megnyugvás az, hogy hat esztendei szolgálat után életének további részére esetleg nyugdíjt húz. (Úg>) van! Úgy van! jobb felöl.) Azonban lássuk, t. ház, hogy e kérdés csakugyan ugy van-e megoldva, hogy az érdekeltek igényei biztosítva vannak? Igaz, hogy nem történt eddig húsz esztendő óta ; de nincs kizárva a lehetőség, hogy ezesitúl történhetik; mert régebben megtörtént, hogy a többségben levő párt a megyében betölti a tisztviselői állásokat a saját pártjához tartozó egyénekkel, a hat esztendő lejártával pedig megváltozik a többség és az addig alkalmazottak kimaradnak a hivatalból. (Felkiáltásoka szélső baloldalon: Nincs rá eset!) Ily esetben a nyugdíjalapok semmikép sem elégségesek az igények kielégítésére. De van még egy kézzel fogható ok. (Halljuk!) A törvényhozás szerintem helyesen cselekedett akkor, midőn a közigazgatási gyakornokok intézményét életbeléptette és pedig úgy a megyei központokban, mint a szolgabírói hivatalokban. Ezen állomások szervezése czélszeríí volt azért, hogy a tanulmányaikat végzett fiatal emberek a közigazgatás terén gyakorlatot szerezhessenek maguknak. Es daczára annak, hogy ezen állások évek óta szervezve vannak és több mint 400 ilyen állás van, melyet be lehetne tölteni, azokra nincsenek jelentkezők. (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) Ennek következménye az, hogy szerintem szabályellenesen, de minthogy mást nem tehetnek, úgy segítenek magukon a megyék, hogy qualificatioval bíró egyének helyett alkalmaznak kezelő személyzetet. Kun Miklós: A 360 forint az oka! (Zaj.) Polónyi Géza: A főispáni önkénytői félnek ! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A főispáni önkénytől félnek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Már talán háromszor méltóztatott ezt mondani; ez talán elég lesz. (Élénk derültség.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Tudom, hogy egyik ellenvetés az, hogy a fizetés csekély és azért nem jelentkeznek erre az állásra. De miért van az, hogy ezzel szemben ingyen és oly nagy számmal, hogy nem is lehet őket alkalmazni, jelentkeznek gyakornokokúi a belügyministerumban és ott évek során át fizetés nélkű! szolgálnak? {Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ez csak onnan lehet, hogy itt állandó alkalmazást remélnek, a megyei szolgálatban pedig erre nem számíthatnak. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! Minden egyébtől eltekintve, azt hiszem, már ezek elég világosan bizonyítják a inai rendszer tarthatatlanságát. Nem áll tehát az, hogy ezt a törvényt azért kívánjuk megalkottatni, houy a kormány hatalma növeltessék; (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: De igen!) hanem szükséges megalkotni magának a közigazgatásnak, az államnak és az egyes polgároknak érdekében. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső haloldalon.) Azt mondják továbbá, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megcsonkítja a megyék jogait és ez által veszélyezteti azok fennállását. Ámde, ha az összehasonlítást az 1848 előtt fennállott megyével méltóztatnak tenni —amikülönben épen az általam mondottaknál fogva nem helyes — akkor ezen jogok elkobzását esetleg 30*