Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-491
23S * 9i- orsaágcs ülés 1891. mert e rendszer felel meg jobban a mai kor önkormányzati és szabadsági igényeinek, miként ezt idegen művelt államok törvényhozási alkotásai is naponkint bizonyítják. A megyei rendszert ma sem tényleg fennálló alkatánál fogva, sem valóságos életműködésében jónak és kielégítőnek nem tekintjük. Különösen az utolsó másfél évtized olyan változtatásokat tett a megyei rendszeren, a melyek miatt ez lassankint képtelenné vált arra, hogy jó közigazgatással az állam közérdekét s élénk önkormányzattal a szabadság közérdekét korunk igényeihez s nemzedékünk műveltségi fokához képest előmozdíthatta volna. A tisztviselők szabad választásának joga megbéníttatott, a szabad választás sérelmével a főispánok jogköre szükségtelenül és károsan kiterjesztetett. A tisztviselők ellenőrzésének s felettük a fegyelmi hatóság gyakorlásának jogát a megyei törvényhatóság elveszítette. A tisztviselő a megválasztatás cselekményének befejezte után nem annyira az önkormányzat megyei közege volt, hanem inkább a központi kormány hatalmi közegévé vált. A tisztviselők szolgálati rendje meg nem állapíttatott s ekként azok felelőssége lefelé s függetlensége fölfelé semmiképen nem szabályoztatok. Állami érdek czímén a közigazgatás körébe vonattak a társadalom oly érdekei is, minők az árva, gyámi, gondnoksági, kihágásbírósági, vízjogi, halászati stb. ügyek, melyek igazságosan csak bírósági úton óvhatok meg. Ekként a kormánynak s a tisztviselőknek hatalma óriási mérvben kiterjesztetett s e hatalom gyakorlása naponkint számtalanszor sérté a magánjogokat és jogos érdekeket. A párturalom önzése és kizárólagossága a parlament határain kívül messze kiterjesztetett egészen a községek önkormányzatáig s ezzel a közigazgatás megromlásának s az önkormányzati működés elfajulásának főforrásai megnyittattak. A központi hatalom elnézte a visszaéléseket s a megtorló törvények szigorú végrehajtásától gondosan tartózkodott, valahányszor a visszaélések az ő hatalmának növelése s párturalmának biztosítása érdekében követtettek el. így hatalmasodott el a corruptio ágy a köz-, mint a magánérdekek kárára s úgy a politikai, mint a magánjogok súlyos sérelmére. A megyei önkormányzatnak csak keretei hagyattak meg, de tárgyai lassankint elvonattak. A szabadválasztás, a fegyelmi jog, a költségvetési jog, a törvények végrehajtásának s a végrehajtás ellenőrzésének joga, a foutosabb természetű közigazgatási kérdések elintézésének május 39-én, pénteken. joga egymás után vétettek ki a megyei törvényhatóság kezéből, mely ekként csaknem tárgytalanná vált s ennélfogva iránta a közérdeklődés is fölötte megcsökkent. S midőn a megyei rendszert mintegy tudatos számítással ily állapotra juttatták: akkor a kormányhatalom növelésének hívei a megyei rendszer eltörlését ez állapot rosszaságával indokolták. Súlyos beteggé tették a vármegyét s midőn a súlyos betegséget már mindenki felismerte : akkor nem a betegség gyógyítására, hanem a beteg életének kioltására törekedtek. E törekvés hozta létre az államosítási törvényjavaslatot. E törvényjavaslat végkép megszünteti a választási jogot s a megyei önkormányzat még meglevő hatáskörét is. Ujabb nagy-tömegű kinevezési jogot ruház a koronára és a kormányra. Növeli a korona jogát a nemzettel s a kormány hatalmát a parlamenttel szemben ellensúly nélkül. A képviselőválasztások szabadságának s a parlament függetlenségének biztosítékait meggyöngíti. A közérdekeknek és jó közigazgatás érdekének ürügyéből oly óriási s a magánjogokra és jogos érdekekre is annyira kiterjeszkedő hatalommal ruházza fel a kormányt, hogy a kormánynyal szemben csak felette kevés ember lesz képes egyéni függetlenségét is megóvni. A párturalom kizárólagossága s a közigazgatás mindenre kiterjedő gyámkodása fogja fölemészteni a szabadságot. Ujabb s több millióra menő évi teherrel fog az állami költségvetés növeltetui s ekként szaporodni fognak és sulyosbbá válnak adóterheink is. A vármegyék önkormányzatának elenyésztével cs.khamar ellenállhatlanúl fog elenyészni a városok és községek önkormányzata is. Ekként alkotmányunk alól annak egyik sarkolatos alapköve fog kivétetni s a magyar törvényhozás segélyével, sőt önkéntes megegyezésével törekszenek elérni azt, a mire a XVII és XVIII. század végén s e század elején és közepén az erőszakos önkény sikertelenül törekedett. Pedig a magyar alkotmánynak több biztosítékra van szüksége, mint más művelt államok alkotmányának. Mert hazánkban az alkotmány nemcsak a szabadságokat védi, hanem nemzetünk uralmát s államiságunk fennállását is. És mert Ausztriával közös lévén uralkodónk, a magyar kormányt hatalmi terjeszkedésében két koronának tekintélye is segíti. Ezen okoknál fogva indítványozzuk: határozza el a t. képviselőház, hogy az államosítási törvényjavaslat tárgyalás alapjául el nem fogad-
