Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-491
m 491. orsíiígos Blés 1891. május 29-én, pénteken. az erkölcsöket, az elveket, a felfogásokat összezavarta, a traditiokat letaposta. Hogy 1867-ben a visszaállított alkotmányos élet férfiúi rögtön európai állapotokat nem teremthettek az ország közigazgatásában, az nagyon természetes; de a másik baj az volt, hogy azon nagy államférfiak, a kik akkor a közügyek élén állottak, a kik az 1867-iki alkotásokat létrehozták, ezen alkotások tekinteteinek egyoldalúságába mélyedve, minden egyebet elfeledtek, mindent ennek az egy érdeknek áldoztak fel és tevékenységük központja ez volt, ez volt a salus reipublicae minden alkotásukban. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az akkori államférfiak nagyok lehettek, de az 1848-iki férfiak magas röptét meg sem közelít hették. Mert míg az 1848-iki alkotásokban az állam magas érdekei lelnek kifejezést: az 1867-iki alkotások után az állami nagy tekintetek háttérben maradtak, a napi érdek, a teremtett rendszer biztosításának kérdése lett irányadóvá. Ls midőn 1875-ben az akkori helyzetben — a mint mondották, a magasabb érdekek követelményeinek súlya alatt —- az államjogi ellenzék egy része feladta elveit, hogy a magasabb állami érdekek szolgálatába állván, a haza alkotásainál magasabb érdekeket érvényesítsen és megalakult a szabadelvű párt és annak kormánya élére állott Tisza Kálmán: ismét mit látunk? ismét egyoldalúságot, sőt még annál is kevesebbet, a kicsinyes párt tekintet H pártérdek kifejezését találjuk minden alkotásában, (Úgy van! Úgy van! a szélső hal oldalon.) Ily viszonyok közt csoda-e azután az, hogy Magyarországon az ázsiai állapot kész tenyésztalajra talált? T. ház! Én nem zárkóztam el és nem is zárkózom el soha a tudomány vívmányai elől ; tudom azt, hogy az emberi ész, a kritika, az exegetika hatalmával a közigazgatás elvont tételeit is képes tudomány alakjában előadva, iskolai rendszerbe önteni; de nem engedhetem meg, hogy midőn a tudomány ezen alkotásait és elvi megállapításait tiszteletben tartom, annak egyoldalúsága által vezettessem magamat. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon,) A közigazgatás nem elvont cselekvési kör: egyik ága az a nemzet életének, egyik része az állami működésnek, épen úgy, mint a hogy a láb, a kéz kiegészítő része az egész testnek. Ha e törvényjavaslatot vizsgálat alá veszem, azt látom, hogy abban nemcsak az általam felemlített egyoldalúság, hanem már több, sokkal nagyobb veszély rejlik, nemcsak a közigazgatás tekintetéből — a melyet én is igen nagyra becsülök -- hanem mert ebben fogják legkevesebb biztosítékát találni a közigazgatás biztosításának. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok most részletekbe bocsátkozni, t. ház, hogy ezeket mind kimutassam, csak utalok arra a körülményre, hogy a t. előadó' úr ajánlja a t. háznak a javaslatot a közigazgatás szempontjából, a nélkül, hogy ismerné annak nélkülözhetetlen kellékeit: ismerné a közigazgatási bíróságot, a mire hivatkozik; ismerné a községi törvényt, a mi nélkül ezen törvényt nem lehet életbeléptetni; ismerné a gyámügy átalakítását; ismerné a fegyelmi törvényt; és ismerné a szolgálati pragmatieát. Azt kérdem most, t. ház: hol van itt a köz igazgatás magas érdekeinek tekintete? És miután a törvényjavaslat ez irányban nem tesz szolgálatot: más irányban, az alkotmányosság szempontjából oly rombolásokat visz végbe az országezredéves jogain, a milyen még az 1867-iki alkotás behozatala idi jébeu sem törtónt. Mert, t. ház, ez a törvényjavaslat megtámad, lerombol ezredéves jogokat — és én e kifejezést használom, daczára azon magyarázatnak, melyet a t. előadó úr adott—mert annak az önkormányzatnak, melyet e javaslat meghagy, nincsen sem teste, sem lelke. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Talán majd az előadó úr meg fogja magyarázni, hogy mi lesz az az állami érdekektől egészen különálló helyi önkormányzat, a melyet nekem, daczára provocatiómnak s többszöri fölszól ilásomnak a közigazgatási bizottságban, még nem tudott senki megmagyarázni. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) És én tudom, hogy nem is fogja megmagyarázni senki. Midőn tehát ez a helyzet: kérdem, vájjon nem rombolásnak tekinthető-e azon javaslat,mely ezer év óta épült intézményeinknek egyik sarkkövét dobja ki (Igaz! Úgy van! a széls'ő baloldalon) s a magyar alkotmány lényegét semmisíti meg? A magyar alkotmány lényege, mely az ország alkotásával jött létre, midőn az országot az ősök elfoglalták és megalapították, az volt, hogy az ország közönsége a királylyal hozza a törvényeket, ki azokat szentesíti és az ország a szentesített törvényeket maga hajtja végre. Igaz, hogy az első századokban a nemzetnek e törvény végrehajtási joga, hogy úgy fejezzem ki magamat, talán eentralisáltabb alakban történt; de hiszen akkor az országnak helyzete és tevékenysége egészen más volt, mint később; mert a nemzet harczias nemzet volt még akkor, a mely kifelé igyekezett hódítani: tehát intézményeiben a nemzetnek akkori jellege nyert kifejezést s a comes castrensis, a várispán akkorában a törvény végrehajtásában, azt lehet mondani, korlátlan tényező volt.
