Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

#». országos ülés 1891 gratulálhatni foghatok, nem pedig ha gáncsoskodnom kellene. És most, t. ház, záradékul még egy — szerintem fontos — kérdést óhajtok a t. minister úr figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) A valuta-reform, t. ház, vagy keresztülvihető gyorsan, vagy sem. A gyorsaság alatt nem értem a pénzpiaez pillanatnyi bajait, hanem értem azt, hogy hosszabb évekre ki ne tolassék. Ha ezen reform keresztülvitele elé oly akadályok gördíttetnének, hogy annak hosszabb kitolása válnék szükségessé : akkor, t. ház, gondoskodni kellene arról, hogy a pénzmennyiség valamiképen szaporíttassék, mert felette súlyos károsodásnak tartom azt, a mit az állampolgárok a miatt szenvednének, hogy a pénzmennyiség kellő szaporodása hiányában annak benső értéke emelkedik, mit én iigy most, mint a jövőre megtürhetőnek nem tartok. Ha azonban a valuta reform tényleges keresztülvitele elé hosszú évekre kiható akadályok nem gördülnek: akkor méltóztassék a t. kormány odahatni, hogy a re latio kérdése mielőbb törvényileg megoldassék, megoldassék pedig az előtt, mielőtt a valutareform tényleges keresztülviteléhez hozzáfognánk. És ez lehető is és szükséges is. Hiszen nem akarok utalni a német valutareform keresztülvitelére, melynél szintén az első lépés — ha nem is minden tekintetben azonos, de igen találó a mienkkel — szintén ez volt. Az 1891-ben ott megalkotott törvény körülbelül alig tartalmazott mást, mint a relatio, a pénzminőség és a pénzrendszer megállapítását. Azután történtek ott is fokozatosan a többiek. Miért ne lehetne ez nálunk is? Lehetne, sőt haszonnal is járna. Nem mondom, hogy következményei lennének; de lehetnének, ha előbb állapíttatnék meg a relatio, továbbá az aran}^veretés szabadó tétetnék és az aranypénz fizetési eszközzé decretáltatnék. Kárral ez semmiesetre sem járna, csak haszonnal járhatna, nevezetesen azon nagyfontosságú haszonnal, hogy a relatio előzetes megállapítása megakadályozná a pénz benső értékének emelkedését, a mi ezen országra és magára a valuta-reformnak keresztülvitelére nézve is nem jelentéktelen dolog lenne. Én, t. ház, sokat gondolkoztam e kérdés előnyeiről és hátrányairól. Hátrányt semmit sem tudtam találni, előnyt igen. És midőn a relatio megállapításánál bennünket más jogilag nem kötelez, mint az ezüst pénz piaczi értéke: nem lehet tartani azon veszélytől sem, hogy a relatio megállapításának kérdése elintéztetvén, ez a pénzpíaezon speeuíatiot, agioitást, vagy valami káros dolgot vonna maga után; holott ha nem így járunk el a relatio megállapításánál, akkor ezek a hátrányok be foghatnak állani, a mi KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXIII KÖTET. május 26-án, kedden. QQ9 azután sem gazdaságilag, sem pénzügyileg, sem államférüúilag bölcs dolognak nem lenne mondható. Ezeket kívántam, t. ház, ezúttal a valutareform kérdésére ponatkozólag nagyobb vonásokban előterjeszteni. Tettem ezt azon kötelességnél fogva, a mely engem ezen nagyfontosságú pénzügyi és közgazdasági kérdésben buzdít; tettem azért is, mert hogyha mi állampolgáraink vállaira terheket rakunk, kötelességünk nekik közgazdasági téren is oly segítséget nyújtani, mely az ő adóképességüknek és így állampolgári kötelességeik tel jesítésének is egyik táplálékát képezi. (Élénk helyeslés hal felől.) Én, t. ház, óhajtom, hogy e kérdés mielőbb kellő erélylyel oldassék meg s a t. minisier urnak csak dicsőségére fog szolgálni, ha nem mindig pusztán rideg adóemelésekkel foglalkozik, hanem ha létesít egy oly államférfiúi művet is, moly dicsőségét hosszú időre fogja hirdetni. Ezeket kívántam ezúttal a magam részéről elmondani. (Élénk helyeslés bal felöl.) Tisza István: T. ház! Én mindössze egy pár igen rövid megjegyzés megtételére vészein igénybe a t. ház figyelmét. A dolog lényegét illetőleg nem is volna sok hozzátenni valóm ahhoz, a mit előttem Szóló t. képviselőtársam elmondott. A mennyiben pedig egyik vagy má sik részletben nézeteink talán eltérnek egymástól : ennek megvitatása később lesz helyén, mikor az illető concret javaslatok feküsznek előttünk. Első sorban azon szándék vezet felszólalásomban, hogy örömemet fejezzem ki azok fölött, miket különösen most előttem szóló t. képviselőtársamtól hallottunk. Hiszen régóta óhajtottam azt, régóta törekedtem arra, hogy ezen eszmék és ezen elvek kifejezést nyerjenek pártkülönbség nélkül, mint az ország megtisztult, leszüró'dött közvéleményének nyilatkozata. (Helyeslés.) T. képviselőtársam mai felszólalása egy nagy lépéssel visz közelebb ezen czél felé és én nem tehetem, hogy azonnal meg ne ragadjam az alkalmat, hogy e fölött örömömet fejezzem ki. Ezen örömömből nem von le természetesen az, vagy legalább nagyon keveset, hogy egyik-másik részletre nézve, mint előbb is jeleztem, nem lehetek t. képviselőtársammal egy nézetem E tekintetben most előbbi nyilatkozatomhoz képest tisztán csak két oly rövid megjegyzésre szorítkozom, melyet felemlíteni szükségesnek tartok, mert nem szeretném, ha — meglehet, tévesen — de azt a benyomást tenné t. kép viselőtársam beszéde, hogy azon általa felemlített kérdések valóban controvers természetűek, vagy I oly kérdések, melyekben a magyar álláspont 2<