Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

£02 196. orsiáeoa ttiéi 18&1. májnit 20-án, kedden. kaszokba is, hogy a pénzügyministernek első feladata lesz a valutának helyreállítása. Tavaly igen tüzetesen nyilatkozott róla a t. pénzügy­minister úr és íme eltelt egy esztendő és ennek nyomát nem látjuk. Tárol van tőlem — nem óhajtanám, hogy a pénzügyminister úr engem félreértsen — most ezen kérdés megoldását sürgetni, még pedig két okból. Először mert nagyon jól tudom, hogy az osztrák viszonyok megakadályozták a minister urat abban, hogy abban a perczben hajtsa végre a müveletet, mikor azt czélszerüen véghajthatta volna. Most a helyzet annyira megváltozott, hogy már pénz­ügyi szempontból is — azt hiszem — alig óhajtandó, hogy az most keresztűlyitessék. Pártállásomnál fogva pedig őszintén megvallom, hogy ha rajtam állana, azt óhajtanám, hogy ezzel a kérdéssel akkor foglalkozzunk, mikor a vám szerződés lejár és a törvényhozás kimondja, hogy annak megújításához ily alakban, azaz a közös vámterület alapján nem hajlandó hozzá­járulni. Ez volnn szerintem a legalkalmasabb perez a yalula rendezés gyökeres keresztülvite­lére, a mikor azután nem osztrák valutáról be­szélnénk, hanem megállapítanánk egy tisztán magyar önálló valuta-rendszert. Ez az én állás­pontom; de miután a t. ház többsége magáévá tette és nagy örömmel fogadta a pénzügyminis­ter úr tavalyi kijelentését, hogy a valuta helyre­állítását komolyan kezébe vette, lehetetlen rá nem mutatnom, mily sanyarú állapotban van minálunk egy pénzügyminister. Valóban lehe­tetlen sajnálatomat ki nem fejeznem a felett, ha elgondolom, hogy annyi buzgalommal, gyakorlati és tudományos apparátussal, mint a minővel a t. pénzügyminister úr rendelkezik, azzal az ifjú erővel és erélyly el, mely serkenti, milyen gyönyörű dolgokat tudna ö szakmájában véghez vinni, ha meg nem lenne kötve mind a két keze azon láncz által, melyet közösügynek és e téren közös vám­területnek nevezünk. (Helyeslés a szélső baluldalon.) Miután én és t. elvbarátaim nem óhajtunk hozzájárulni egy oly rend fentartásához, mely legfényesebb tehetségeinket is megbénítja s úgy­szólván tehetetlenné teszi, ezen törvényjavas lathoz sem járulhatok. (Helyeslés a ssásö hal­oldalon.) Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Én magára a törvényjavaslatra vonatkozólag röviden csak azt kívánom kijelenteni, hogy én a javaslatot elfogadom. Elfogadom azon indoknál fogva, mert a kormány részéről az mondatik, hogy a réz­váltópénz kevés és így tartani lehet attól, hogy a fizetésekben és forgalomban zavarok fognak előállani, a mit én természetszerűleg nem óhajt­hatok és nem akarhatok. Az a körülmény, hogy ezen kérdés egyezményes úton oldatik meg -— mint már előttem szóló t. barátom is mondotta — a vámszövetség rendelkezéseiben találja in­dokát és így, ha Magyarországnak aprópénzre van szüksége és valami módon elő kell azt ál­lítani, arra más lítat találni nem lehet, mint a melyet a törvény előír és így ezen egyezmény megkötése vám- és kereskedelmi szerződés alap­ján nyugodván, ez ellen nem tehetek kifogást. (Helyeslés balfelől.) Minthogy azonban a törvényjavaslat a va­luta-reform kérdésével is némileg összefügg, mert az indokolás maga is rámutat arra, hogy nincs kizárva, sőt positive mondja, hogy valószínű, hogy a pénzrendszerben változás fog beállani, engedje meg a t. képviselőház, hogy magára a valuta-reform kérdésére vonatkozólag egynéme­lyeket elmondhassak. (Halljuk! Halljuk!) Te­szem ezt annyival inkább, mert ez által is do­cumentálni akarom azon meggyőződésemet, hogy a valuta reform kérdésének megoldására égető szükség van, ha súlyosabb bajokat és hibákat, melyek a közgazdasági téren fenforognak, or­vosolni akarunk és ha arra törekszünk, hogy az állam polgáraitól ne csak kérjünk és követel­jünk, hanem a közgazdaság megerősödésére szükséges feltételeket neki lehetőleg meg is szerezzük. (Általános helyeslés.) De teszem ezt más szempontból is, mert jóllehet tudom, hogy az igen t. pénzügyminis­ter úr az ő állásában e kérdésre vonatkozólag csak igen óvatosan nyilatkozhatik, miután egy idő előtti, vagy elhibázott nyilatkozat magának a valuta-reform kérdésének megoldása útjába újabb akadályokat gördíthetne, sőt esetleg a pénzpiaezon zavarokat is idézhetne elő; de viszont nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a törvényhozás ennek a kérdésnek fejlődését összetett kezekkel nézze és állandó figyelemmel ne kisérje, hogy továbbá ne történjenek már idő előtt is felszólalások, a melyek ezen kérdés ren­dezésénél figyelembe veendők lehetnek, nehogy az elénk terjesztendő megoldási módozat néze­teinkkel nem találkozván, egy bevégzett állapot­tal álljunk szembe, melyen vagy épen nemyagy csak nehezen lehetne segíteni. (Általános helyeslés.) T. ház! Én a valuta kérdését sem valuta­szabályozásnak, sem valuta-rendezésnek nem tar­tom. Valutánk, a mint méltóztatik tudni, szabá­lyozva van az ezüst-ércz alapján, rendezéséről pedig csak akkor lehetne szó, ha papírpénzünk az ezüst-pénzzel szemben disagioban volna, holott az államjegyek levonása és némely elő­zetes kérdések megoldása után mi sem áll út­jában annak, hogy az osztrák-magyar bank az ő jegyeire ezüstöt adjon, csak legyen, a ki vegye. A kérdés egyszerűen a valuta-reform kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom