Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-483
Í46 * 8 *« ors^ftgoä ülés 1S&1. április 25-én, síombatön. rok már is bírnak. Ok nem is kérik azt, hogy quotájuk lejebb szállíttassék, mert a t. minister úr emberbaráti gondoskodásával azt tervezi, hogy a néptanítóknak befizetései — mert a fundus úgy nő — 3%-ról 2%-ra szállíttassák le, a mi nagyon jótékony lesz snegény néptanítóinkra nézve; hanem a polgáriskolai tanítók, kik több fizetést kapnak, szívesen lemondanak arról, hogy 3% helyett 2°/ 0-ot fizssenek és annyit készek befizetni, mint a mennyit a gymnasiumi tanárok és más középiskolai tanárok befizetnek: csakhogy megérjék azt, hogy még életükben kapjanak nyugdíjat, ne pedig csak haláluk után. Én tehát ezen kérést a polgári iskolai tanítók özvegyei és árvái nevében is — mert haláluk esetén csak azok nyernek valami ellátást — pártolókig bátorkodom a minister úr kegyes figyelmébe ajánlani, hogy az általam nemsokára remélt törvényjavaslatban e polgári iskolai tanítóknak méltányos kérését is, mely az állam megterheltetésével nem jár és egy szakaszszal elintézhető, résziikre kedvezően, igazságosan s humánusan elintézni méltóztassék. Különben hozzájárulok az előadó úr által tett javaslathoz. (Helyeslés bal felöl.) Varasdy Károly jegyző: Vadnay Károly ! Vadnay Károly: T. ház! Én a kérvényi bizottság javaslatát azzal kívánnám megtoldani hogy e kérvény lehető figyelembe vétel végett utasíttassák a minister árhoz, mert e kérvényben foglaltak valóban méltók arra, hogy figyelembe vétessenek. Először is ők nem az egész polgári iskolai tanári karra kiterjeszkedő javítást kívánnak s így nem akarnak az államkincstárra nagyobb terhet róni, mert a mint kérve nyükben megemlítik, a polgári iskolai tanférfiak egy része jelenleg is csak 30 évi szolgálat után lesz teljesen nyugdíjképessé. Ok csupán a fennálló rendelkezésnek általánosítását kérik, mégpedig olykép, hogy az ezzel járó költségtöbbletet nem akarják egészen az államkincstárra hárítani, mert kijelentik, hogy ők nemcsak szívesen fizetik továbbra is az eddigi százalékot, hanem alávetik magukat annak is, hogy ezután még nagyobb százalékkal rovassanak meg. Azt hiszem tehát, hogy már ez az indok is motiválja azt, hogy a t. ház e kérvényt a kellő figyelembe vétel végett utasítsa a minister úrhoz. (Helyeslés jobb felől.) Varasdy Károly jegyző: Or. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak természetesnek fogják találni azt, hogy most nem fogok azon részletekről szólni, a melyek az általam előterjesztendő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesznek elintézendők. Az, hogy mennyi legyen a szolgálati idő, 30 vagy 40 év-e? s hogy minő legyen a pensio, mely az illetőknek bizonyos tartalmú szolgálat után adatni fog, és hogy évente mekkora quotával legyenek kötelesek a nyugdíjalap gyarapításához hozzájárulni: oly kérdés, a melyet csak akkor lehet megítélni, ha a törvényjavaslat indokolásával és összes adataival a t. ház előtt fekszik. (Helyeslés jobb felől.) Hanem egy kötelességem van most, t. ház: s ez az, hogy védekezzem azon támadás ellen, a melyet b. Kaas Ivor képviselő úr saját bevallása szerint nem egy maga, de az előadóval együttesen (Bei ültség.) ellenem intézett. Ezen támadás pedig abból áll, hogy már régen kilátásba helyeztem ezen novellaris törvényhozási intézkedésnek előterjesztését és íme e tekintetben mindeddig nem történt semmi, holott pedig épen most alkalmas volna az idő arra, hogy a törvényhozás ezzel foglalkozzék. Megjegyzem, t. ház, hogy én sajnálom leginkább azt, hogy mindeddig nem voltam azon helyzetben, hogy a törvényjavaslatot előterjeszthettem volna. Bizonyára én örültem volna annak leginkább, ha a törvényhozás mostani idejét annak tárgyalására és végleges megállapítására felhasználhatta volna. De mondhatom, hogy e tekintetben rendkívüli nehézségek merültek fel, a melyek engem feltett szándékom kivitelében megakadályoztak. Mikor legelőször volt szerencsém nézeteimet a házban kifejteni és programmom egyik pontjául felvenni, hogy a tanítói nyugdíjtörvény mindenesetre megváltoztatandó lesz: első gondom kellett, hogy legyen, hogy a szükséges adatokat beszerezzem. Méltóztassék meggondolni, hogy 24 ezer tanítói állás van az országban: az ezekre vonatkozó összes adatok beszerzése nem kevés időt igényel. Még sokkal több időt igényel ezen adatok feldolgozása; úgy, hogy ezen adatok feldolgozásával egy szakértő egy álló évig volt elfoglalva. A szakértő elkészülvén munkálatával: azt elém terjesztette. Számításából az tűnt ki, hogy nemcsak a jelenlegi alap nem elégséges azon kedvezmények biztosítására, a melyeket én a tanítóknak biztosítani akartam; hanem, hogy azt még igen jelentékenyen fog kelleni fokozni és emelni, hogy oly mérvű kedvezményeket lehessen adni a tanítóknak, a mint én azt contempláltam. Számítása szerint — mellékesen megmondhatom — két milliónyi tőkefedezet hiányzik. Miután azonban voltak abban a mérlegben oly részletek is, melyeknek helyességét el nem fogadhattam, illetőleg melyeket — egyenesen kimondva — nem tudtam megérteni: kötelességemnek tartottam egy másik szakértőt is meghallgatni. Ez megint hónapokig foglalkozott az ügygyei és számításaínak az eredménye az volt, hogy