Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-483
134 488. országos ülés 1891. Április 36-én, szombaton. lényeges pontban igen hátrányosan üt el az amerikai otthonmentesítési rendszertől; s azért az általam benyújtott törvényjavaslat szerkesztésénél egyáltalán figyelembe se vettem. Nevezetesen a német javaslat a »Heimstätte«-nek, az otthonnak a birtokosát mintegy hatósági gyámkodás alá helyezi, jelzálogos kölcsönöknek a »Heimstätte«-re való bekeblezhetését egy felállítandó otthonvédelmi hatóság jóváhagyásától tevén függővé. Továbbá a német javaslat az otthonokat feloszthatlanoknak jelenti ki, birtokminimumot állapít meg és az otthonokra nézve az egyenlő örökösödés elvét mellőzve, azt határozza, hogy az otthonban, több törvényes örököstárs létében, csakis ezeknek egyike örökösödhetik. Az általam benyújtott törvényjavaslat ellenben tisztán az amerikai otthontmentesítő törvényeknek alapúi-vétele melleti levén szerkesztve, önmagától értetődik, hogy az semmiféle hatósági gyámkodást nem ismer, se pedig — s ezt szükségesnek tartom különösen hangsúlyozni — birtokminimumot nem ismer, se pedig a fennálló öröklési rendre nézve nem involvál absolute semmi változtatást. Már imént is említettem, hogy a homesteadexemptio kivitele s egyes részletei tekintetében az északamerikai Unió egyes államainak a törvényei sok tekintetben egymástól igen eltérő rendelkezéseket foglalnak magukban. Ez oknál fogva is természetes dolog, hogy az általam benyújtott törvényjavaslat nem másolhatta le s nem is másolta le egyszerűen egyik unionalis állam otthonmentesítési törvényét sem, már csak az amerikai és a magyar közgazdasági és jogviszonyok között levő nagy különbségek miatt sem. Ez okból az általam benyújtott törvényjavaslat szerkesztésénél az ekleetikai módszert kellett alkalmaznom, mellőzve az amerikai törvényeknek mintolyau intézkedését, melyek a speciális magyar viszonyoknak vagy épen nem, vagy pedig csak kevésbbé felelnének meg. így, hogy az általam benyújtott törvényjavaslat egyes rendelkezéseire áttérjek, mindjárt az 1. g-nál több sarkalatos elvi kérdés volt eldöntendő, a melyek egyúttal az egész torvényjavaslatnak az általános irányt megaclandók voltak. Ugyanis legelsőbben is határozni kellett a fölött, vájjon az otthonmentesítés általánosan kötelező hatálylyal bírjon-e, avagy pedig facultativvá tétessék-e; vagyis hogy a törvényben kimondassék-e az, hogy általában minden birtokosnak egy bizonyos mennyiségű földbirtoka az ő mentesített otthonául tekintendő s következőleg végrehajtás alá nem vonható, már magánál a törvénynél fogva, avagy pedig az otthonmentesítés sine qua non feltételéül ttízesiék-e ki az, hogy a tulajdonos, a mennyiben az otthonmentesítés jogkedvezményét a maga részére biztosítani akarja, ingatlanainak egy bizonyos menynyiségű részét, a törvényben előirt alakiságok betartása mellett, saját mentesített otthonául kijelölni tartozik. Az északamerikai Egyesült-Államok egyes államainak és területének otthonmentesítési törvényei e kérdésben két csoportra oszlanak. Ugyanis tizenöt államban és két területen a tulajdonos részéről formaszerű otthonalapítási nyilatkozat és az kívántatik meg, hogy a mentesítendő ingatlanok az illető telekhívatalnál előre megjelöltessenek. Ellenben huszonegy államban és három területen otthonalapítási előleges nyilatkozat s a mentesítendő ingatlanoknak a telekhívatalnál való megjelölése nem kívántatik meg. Az ezen utóbbi csoporthoz tartozó államokban és területeken ugyanis az otthon csakis akkor jelöltetik ki külön, ha a tulajdonos ellen ingatlanokra végrehajtás vezettetik, mely esetben a törvény által mentesített otthonul meghatározott terűletmennyiség a végrehajtást szenvedő tulajdonosnak egyéb ingatlanaitól a bíróság által elkülöníttetík és kihasíttatik, és csak az ilykép fenmaradó fölösleg esik végrehajtási árverés alá. Az általam benyújtott törvényjavaslat ezen két rendszer közül az elsőt fogadta el: vagyis az otthonmentesítést facultativvá téve, a mentesítés törvényes kedvezményének a megadását azon feltételektől teszi függővé, hogy a tulajdonos mentesítendő ingatlanait előre kijelölve, az otthonmentesítésnek ezekre leendő feljegyzése végett a telekkönyvi hatósághoz folyamodjék. En a mi gazdasági és jogviszonyaink között csakis a facultativ otthonmentesítési rendszert vélem nálunk alkalmazhatónak, a mely mellett egyúttal csakis ctZ cl birtokos esik alá az otthonmentesítéssel természetszerűleg járó tulajdonjogi korlátozásoknak, a ki ezen korlátozásoknak magát önként aláveti. Ilykép aztán az otthonmentesítés intézménye a magyar jogrendszerben is meglevő családi hitbizományi intézménynyel is némi részben analóg intézménynyé válik — lévén a hitbizomány alakítása is facultativ s a hitbizományi kötelékbe tartozó ingatlanok is bizonyos előre kijelölt s ilyenekűl telekkönyvezett birtokok — noha természetesen az otthonmentesítés és a hitbizományi intézmény között igen lényeges különbségek vannak, úgyannyira, hogy e két intézmény egymással parallelába is alig tehető. A második előzetesei) eldöntendő főkérdés az volt: kitérjesztessék-e az otthonmentesítés jogkedvezménye az összes ingatlanokra, — tudniillik úgy a mezőgazdasági czélra szolgáló földbirtokra, mint a városi häzbirtokra, avagy az esak a mezőgazdasági földbirtokra nézve adagsék-e meg?
