Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-482

122 482. orszftgos ülés 1891. április 28-áii, estitfirtökto. van helye, a mint az a három hónapnál is megtörtént kivételes esetekben. De, t. ház, ezélszeríínek tartanám, ha még az is kimondatnék, hogy oly egyének, a kik már állami szolgálatban vannak, ha bírói vagy ügyészi állásra kineveztetnek, állásukat elfoglalni és az esküt letenni, felmentésük után azon idő alatt tartoznak, a melyet e tekintetben az igazságügyi kormány nekik megrendel. Mert a rendes eljárás az, hogy a midőn az illetők valamely állomástól felmentetnek és máshova helyeztetnek át, rendeletileg két vagy három hét, vagy ha a dolog sürgős, egy hét adatik nekik, a melynek letelte után állásukat elfoglalni tartoznak. Én tehát az 1869 : IV. tez. 14. §-ának első bekezdését módosíttatni kívánnám és e tekintetben a következő változtatást ajánlanám a t. háznak (olvassa): »Az 1869 : IV. tcz. 14. §. első bekezdésének rendelkezése akként módosíttatik, hogy a bíró kineveztetése után legkésőbb egy hó alatt tartozik a bírói e?küt letenni. E módosítással az idézett 14. §. rendelkezése a kir. ügyészség tagjaira is kiterjesztetik.* — Mert ezekről eddig nem volt intézkedés. — »Azt, hogy a már államszolgálatban lévők bírói vagy ügyészi állásra kinevezés és áthelyezés esetében mennyi idö alatt tartoznak az esküt letenni és új állásukat elfoglalni, az igazságügyminister rendelettel szabályozza.« Ez a meghatározás kétféle alapon történhetnék : vagy általános rendeletben, a szolgálati utasításban, a mint az jelenleg is megvan; vagy speciális rendelettel, ha különös körülmények forognak fenn, midőn hosszabb határidőt kell adni egyeseknek, a kik pl. terhesebb hivatalt viselnek és azt át kell adniok, vagy a kiknek egyéb körülményeknél fogva ügyeik rendezésére több időre van szükségük. Kérném ezt a szakaszt, nem mintha valami nagy belső fontossága volna, de mint a gyakorlati szolgálat körében helyesebb intézkedést elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az 57. §-t elfogadottnak jelentem ki. Fel fog olvastatni az igazságügyminister ár által indítványozott új 58. §. Varasdy Károly jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a felolvasott új szakaszt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és így mint 58. §. be fog iktattatni, az utána következő 58. §. pedig 59. számmal fog jeleztetni. Varasdy Károly jegyző (olvassa a régi 5S,, tnost 59. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a régi 5$,, most 60. §4). Elnök: T. ház! Ez a régi 59., most 60. §. az, melyre nézve az igazságügyminister úr módosítást adott be, mely szerint ez kihagyandó lenne. Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a szakaszt fentartani, igen vagy nem? (NemJ) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a szakaszt nem tartja fenn és így ez kihagyatik, mi által a következő 60. §-nál a régi szám helyreáll. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Bátor vagyok, t. ház, új szakaszt indítványozni itt s ezt már kérem, méltóztassék a többivel együtt az igazságügyi bizottsághoz utasítani, nem pedig jelenleg határozni felette. Ennek az új szakasznak a lényeges tartalma abban áll, hogy tisztába hozzunk egy dolgot, a mely a jelen javaslat folytán az 1871 : VIII. tcz. bizonyos dispositiojára nézve kételyeket hagy fenn. Az 1871 : VIII. tcz.-ben tudniillik az van mondva, hogy bizonyos rendetlenségek esetében a törvényszéki elnöknek joga van intést alkalmazni ; ez azonban nem fegyelmi büntetés, hanem egy neme annak a rendbüntetésnek, a melylyel a hívatalfőnököket azon törvény felruházni jónak látta. Már most a táblák szétosztása folytán felmerült az a kérdés, hogy vájjon a felsőbb felügyeleti hatóságnak, tehát a kir. lábbá elnöknek van-e joga rendetlenségek esetében ezt az intést gyakorolni nem a saját vezetése alatt álló táblával szemben, hanem azon bírákkal és bírósági hivatalnokokkal szemben, a kik felett neki felügyeleti hatósága van, tehát az első folyamodásunk felett. S a dolog természetéből látom következőnek, hogy ezt a rendszabályt, tudniillik ezt az intést, a mely a tel ügyeleti joggal és működéssel a legszorosabban összefügg, igenis a tábla elnöke alkalmazhatja, a mint analóg szervezeteknél is mindenütt alkalmaztatik; s ezt megvallom, igen szükségesnek tartom, mert igen furcsa helyzetbe jöhetne az a táblai bíró akkor, midőn ő, törvényes kötelezettségéhez képest és jogánál fogva vizsgálatot tartván alsó bíróságoknál, ilynemű rendetlenségnek nyomára jön és ő neki semmi ilynemű hatalma nem volna, még az elnöknek sem parancsolhatná meg, hogy ezt tegye. Mondhatja ugyan, hogy nézze meg az elnök ezt az ügyet és tegyen úgy, a mint jónak tartja ; de ha az elnök nem látja jónak intézkedni, különösen az elnézések esetében, hogy, a felügyeleti hatóságnak ne legyen meg az az intési joga, a mely az alsóbb hatóságnak megvan: ez inconsequentia volna. Ezt a jogot tehát, nézetem szerint, ki kell fejezni a törvényben. Van azután ebben a szakaszban még egy másik eszme is, tudniillik az az eszme, hogy a felső felügyeleti hatóságaak joga legyen 20