Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-482

120 4$2. országos ülés 1891. április 23-án csütörtökön. De nem ez a fő észrevételem, hanem az, hogy ez a szakasz szűkebb korlátok közé szorítja úgy a rokonságot, mint a sógorságot, mint azt az 1871 : IX. tcz. teszi. E törvény 1. §-ának b) pontjában ugyanis ezt olvasom: »Bírót akarata ellenére csak a következő esetekben szabad más bíróságokhoz áthelyezni, stb. b) ha az ugyanazon bíróságnál alkalmazott bírák közt egyenes vagy harmadíziglen]' oldalrokonság vagy inásodízigíeni sógorság vagy fogadott szülői vagy fogadott gyermeki viszony létezik vagy állt be.« Itt tehát harmadizigleni oldalrokonság vagy másodizigleni sógorság, van mint akadály felemlítve arra nézve, hogy az illető bírósági hivatalnokok együtt szolgálhassanak ; holott a 41. §-ban a sógorság csak az első ízre van szorítva, az oldalrokonság pedig az unokatestvérig. Azt vagyok bátor kérdeni a t. minister úrtól, hogy szándékosan van-e itt szűkebb korlátok közé szorítva a rokonság ? És ha igen : méltóztassék okát adni, hogy miért tartotta szükségesnek különösen az 1871 : IX. tcz. rendelkezését így korlátozni V Ha azonban nem szándékosan történt: akkor azt gondolom, szükséges lesz azt a szakaszt az 1871 : IX. tczikkhez képest módosítani. Mindenesetre pedig akár módosíttat! k, akár nem : ily érdemlegesen nem látom át, hogy már az 1. pontban miért említtetik a sógorság, a 4. pontban szintén; és itt azután meghatározandó lenne, hogy a törvény mit ért sógorság alatt és hányad-ízbeui sógorokat ért. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az eltérés a 41. §. és az 1871-iki törvényczikk közt szándékos és pedig azért, mert az 1871-iki törvényezikkben foglalt rendelkezés két hibában szenved. Az első az, hogy ott a sógorság — gondolom — másod-ízig van kifejezve s ez túlságosan tág-körű, igen sokat foglalt magfában ; mert ne feledjük el azt, hogy ezek mind olyan viszonyok, a melyek ha előállnak, később a szükségszerű áthelyezést vonják maga után. A másik különbség az, hogy nem ízek vannak említve itt a 41. §. szövegében, mint amott az 1871-iki törvényben: és pedig azért, mert. ha ízek szerint említtetik fel a sógorság vagy rokon ság: örökös controversia támad az iránt, hogy vájjon a kánon jog vagy a római jog szabályai alkalmaztassanak-e? Ez pedig nagy különbség; mert az egyik szerint mind a két oldal számíttatik, tehát sokkal több íz és fok jő ki, míg a másik szerint csak a főág számít. Hogy ezt kikerüljük: ezért tartottuk szükségesnek a szorosabb meghatározást. Ennyit felvilágosításul az eltérésre. A mi a szövegezést illeti, az első pont úgy hangzik, hogy nem nevezhetők ki egy bíróságnál bizonyos állásokra fel- vagy lemenő ágbeli rokonok és sógorok; de ez nemcsak a rokonságra, hanem a sógorságra is vonatkozik, t. i. a sógorsági viszony is lehet olyan, mint a rokonsági, oldalágban és fel vagy lemenő ágban is lehet. A fel- vagy lemenő ágban egymás közt sógorok in infinitum ki vannak zárva az egy bíróságnál való alkalmazásból, épen úgy, mint a fel- vagy lemenő ágbeli rokonok. Ez az oka, hogy a 4. pontban csak a két rokon és sógorsági viszony van felvéve. Ennél tovább terjeszkedni nem tartottam czélszertínek, és annak oka az, hogy a kik oly közel viszonyban állanak egymással, ne üljenek egy bíróságnál, a melynek gyakran kell collegium alakjában tanácskoznia. A közeli viszony, az illetők közötti intimitás sokkal nagyobb, hogysem egymás irányában a tanácskozásra nézve kellő controlt gyakoroljanak. Ezt azonban vég nélkül tovább terjeszteni czéíszerűuek és helyesnek nem tartanám; ez elvégre discretio dolga és a gyakorlati szükség alapján elegendőnek tartjuk a határ meghúzását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezá rom. A 41. §-hoz módosítvány nem adatván be, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szakasz elfogad tátik. Varasdy Károly jegyző (olvassa a 42— 45. §-at] olvassa az V. fejeset czímét és a 46 — 52. §-at; olvassa a VI. fejezetet, továbbá az 53. és 54. §-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; nlvatsa a VII. fejezet czímét). Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: A VII. fejezet czírae után kötelességszerűen csak felemlítem a már ugyan elvileg sem elfogadott, de oly értelmű módosítványomat, a melyet az iga^ágügymínistír úr az átmeneti és vegyes intézkedések sorára tartott fenn s mely az értéktőzsde s a gabonacsarnokok mellett alkalmazandó igazságügyi biztosok kérdésére vonatkozik. A már benyújtott írásbeli indokoláshoz még csak azt csatolom, hogy ezen intézkedést tartom az 55. §. elé beillesztendőnek; mert a vegyes és átmeneti intézkedések a törvényjavaslat fejezetei szerint sorakoznak egymás után, s miután az a felügyeleti jogkört magát érintő javaslat: azt hiszem, hogy annak kell első helyre jönui, mert az az első fejezet intézkedéseivel áll ossz hangban. Egyébiránt bővebb indokolást nem tartván szükségesnek, még csak annyit jegyzek meg, hogy a tőzsdebíróság által megítélt esküknek, a melyek nagyon gyakoriak, kivételeknél rendesen az történik meg, hogy a börze ágens itek veszik ki az eddit. Már most minden más választó bíróságnál az illető esetleg illetékes