Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-482
182. országos ttlésl8»i. április 93-áti, csütörtökön. 103 azzal az eszmével megbékülni, hogy a felügyeleti hatóság, mely rz igen tisztelt igazságügyminister úr nyilatkozata szerint csak observál, egyúttal accusáljon, inquiráljon és judicáljon is: vagyis hogy ez az ellen, a ki megsérti a szabályokat, mindjárt stante pede megindítsa az eljárást és azonnal meg is bírságolja az illetőt. Különben ezt az általam hangoztatott elvet már a 14. §. elfogadja, mert az ügyézségnél alkalmazott ügyészre vagy az ügyészségi hivatalnokra ezt már nem alkalmazza, hanem köteles ily esetben a felettes felügyeleti hatóságot megkérdezni. Én tehát ezt a megkülönböztetést a bíróság és ügyészség közt nem találom helyesnek és büntetőjogi szempontból nem tartom elfogadhatónak és ezért a következő módosítványt ajánlom elfogadásra (olvassa): »A 13. §. második bekezdése hagyassék ki.« (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Balogh Géza jegyző' (olvassa a módosítlányt). — Veszter Imre! Veszter Imre: T. ház! Előttem szólt t. képviselőtársamnak most nyilvánított felfogását nem tehetem mindenben magamévá, a mennyiben itt tulajdonkép nem büntetőjogi, hanem rendbírsági intézkedésekről van szó. E kettő közt pedig lényeges a különbség. De nékem e szakasz ellen egy más megjegyzésem van. A szakasz második pontja ugyanis ezt mondja (olvassa) : »A mennyiben nyilvánvaló, hogy az ügyviteli szabályok meg nem tartása miatt súlyosabb, de fegyelmi vétségnek nem tekinthető rendetlenség, mulasztás, vagy késedelem terhel valamely ítélőbírót, vagy bírósági hivatalnokot: a felebbviteli bíróság a terheltre, meghallgatása után, külön indokolt határozatban rendbírságot is róhat.« Én azt hiszem, hogy ha valamely szabálytalanság olyan súlyos, hogy ráillik a szakasznak azon kitétele, hogy »sulyosabb rendetlenség, vagy mulasztás« : akkor ezt már nem rendbirságolás tárgyává kell tenni, hanem fegyelmi vétséggé kellene minősíteni; és ha e tekintetben a fegyelmi törvén vek nem elégségesek, ott kell a bajon segíteni, azokat kell javítani. (Helyeslés a baloldalon.) Magát az ítélőbírót én nem szeretném kitenni annak, hogy őt rendbirsággal lehessen sújtani és ez által tekintélyében csorbítani és mintegy stigmatizálni. Vagy súlyosabb sérelem a felmerült eset, és akkor az fegyelmi úton intézendő el; vagy pedig valami csekélységről van szó, és akkor e miatt a bírót stigmatizálni, őt tekintélyében csorbítani és a bíróban szükség nélkül a függés és alárendeltség érzetét fokozni, az nem volna helyes. Tudom, t. ház, hogy e szakasz intézkedései azon részemről is sokszor tapasztalt sajnos esetekre irányulnak, midőn különösen az íratok felszerelése körül ismételten is nagyobb mértékű hany;gság észlelhető, a mi az igazságszolgáltatás menetét igen gyakran és erősen megakasztja. Van tudomásom arról, hogy számtalan esetben ismételten és ismételten vissza kellett az iratokat küldeni a felszerelés pótlása és egyéb e féle hiányok miatt Azonban, t. ház, az ily természetű mulasztások nem is annyira a bíró, mint sokkal inkább a bírói hivatali személyzet által követtetnek el. Ennélfogva pedig a bírói tekintély megóvása érdekében talán helyesen járok el, ha indítványozom, hogy méltóztassék a 13. §-ból ezen szavakat: »ítélőbíró, vagy« kihagyni s ezáltal a rendbirságolási jogot csupán csak a bírósági hivatalnokokra jobban mondva a bírósági személyzetre szorítani. (Helyeslés balról.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Balogh Géza jegyző (olvassa a módosítványt). Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Előrebocsátva, hogy én Veszter Imre t. barátom azon módosítását, hogy csupán a bírósági hivatalnokokra szoríttassák a rendbírság, elégségesnek tartom és ahhoz hozzájárulok: a magam részéről egy felvilágosítást kér ék e tekintetben is a, t. minister úrtól. Igaz, hogy a rendbírság kérdése a 13. §-ban azon garantiával bír, hogy ezt a senatus intézi el és hogy így kisebb a valószínűsége annak, hogy üldözés vagy zaklatás történjék, én azonban a t. minister úrtól mégis felvilágosítást kérek arra nézve, hogy ha már ő egyáltalán helyesnek tartja azt, hogy ítélőbíró az ügyviteli szabályokba ütköző azon rendetlenségek miatt, a melyek nem fegyelmi vétségek, miért marad ez el a felső bíróságokkal szemben, s miért alkalmazza ezt csakis az ítélőbíróra ? Méltóztassék nekem megengedni, de egyáltalán nem értem, hogy miért legyen a bírósági szervezetnél az az egyenjogúság kizárva, hogy a mit az első bírónál meg kell büntetni, az alól a felső bíró mentes legyen. Hiszen a táblabíró is követhet el ügyviteli szabályokba ütköző rendetlenséget; hát azt nem lehet ilyen rendbírsággal megbüntetni'? De ezen kívül, t. képviselőház, van ennek a szövegnek még egy másik nagy hibája is. És ez az, hogy ha — ámbár én csak felvilágosítást kérek a t. minister úrtól, ki ha azt, a mit mondok, jónak látja és helyesnek tartja az én felfogásomat, bizonyára igyekezni fog a bajon segíteni — ez a szöveg megmarad, akkor e mellett csak járásbírákit és aljárásbírákat lehet megbirsá golni, mert a, szöveg szerint a senatusokra már nem terjed ki a bírságolás joga. Pedig megtörténhetik t. minister úr, az, hogy az ügy-