Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-454

ys 451. országos ülés február 7-én, szombaton. 1891. fogva szerződések tárgyát képezik: de egészen más az államnak a tarifákra való fenhatósági joga, mely nem képezheti alku tárg3^át és egészen mások azon szerződések, melyek bizonyos tarifákra, például eartell alapján egyik és másik vasút közt az áruforgalom szükségeihez képest és a nemzetközi forgalom megkönnyítésére köttetnek. Ezen második kathegoriájű, mondjuk, carttellszerződések létesítése ellen senkinek kifogása nem lehet. De azon szerződések nem köttethetnek másként, mint a kölcsönösség, az érdekek teljes kiegyenlítése alapján. (Úgy van! bal felöl.) És ha ily szerződések czélba vétetnek Ausztriával és Kémetországgal is, ezeket részünkről az érdek mérlegével kell megmérnünk. (Helyeslés bal felől.) Ezen érdekek összeméréséből fogjuk levonni azt a következtetést, hogy elfogadhatók-e azok, vagy nem? (Élénk helyeslés bal felöl) Ha terményeinknek oly kiviteli módozatok nyújtatnak, melyek a minister úr politikáját határainkon túl kiterjesztik, hogy azok Ausztriában is és Kémetországban is jövőre olcsóbban legyenek szállíthatók, mint eddig: mi az ily tarifaszerződéseket szívesen fogjuk látni. (Helyeslés bal felöl). Azonban az ilyen tarifaszerződések, ha államok közt köttetnek, nem szorítkozhatnak arra, hogy Ausztria és Magyarország államvasűtai mini! cartelleket kötnek : hanem kell, hogy kiterjeszkedjenek azon magán yasittakra is, melyek a másik állam területén a szállítást közvetítik. (Helyeslés a baloldalon). Köszönettel veszem a minister úrnak azon kijelentését is, hogy a helyi tarifák meg fognak tartatni és nem fognak megváltoztatni. Engedelmet kérek azonban, hogy akkor, midőn ezért nagy elismerésemet fejezem ki — mert tudom, hogy ezen álláspontnak fentartása nem volt könnyű — egyszersmind kiemelem, hogy létezhetnek ezen tarifáknak megtartása mellett is oly engedmények, melyek megszüntetik azoknak a magyar iparra vonatkozó kivételes rendelkezéseit; amennyiben azokat Ausztriára és más államokra is kiterjeszthetik. Ez részben az eddigi állapotnak megváltoztatása. Én a t. kereskedelmi minister urat úgy ismerem, mint a vámterűlet közösségének e házban és ezen országban legerősebb oszlopát. A minister úr tarifa- és vasúti politikájával kísérletet tett arra, hogy Magyarországot a vámközösség fentartásával az iparos államok sorába emelje. Hogy ezen politikáját folytathassa, ezt óhajtom és kivánom; de megjegyzem, hogy semmi sem volna veszedelmesebb a közös vámterűlet fentartására nézve, mint az, ha a magyar kormány politikájában oly irányzat kerülne felszínre, a mely a magyar ipar részére nyújtott előnyöket jövőre lehetetlenné tenné. (Helyeslés bal felöl.) Már múltkor kijelentettem, hogy a Németországgal kötendő szerződést Magyarországon mindenki melegen óhajtja. Tartalmának közlését a minister úr arra az időre ígérte, midőn az be fog terjesztetni. Én ezen válaszával beérem. Ezen szerződéstől Magyarország állami fenségének megsértését a tarifa-jog terén azért nem féltem, mert lehetetlennek képzelem azt, hogy Németország, vagy annak államai lemondjanak oly állami jogokról, melyek rajok nézve első fontosságúak és a melyek az ő tarifa-souverainitásukat magokban foglalják. Ha tehát ezek ezen jogokról le nem mondanak, a viszonosság elvénél fogva igen természetes, hogy a magyar kormány sem mondhat le azokról. A szerződésnek concret megítélését tehát a kellő időre halasztjuk. A mi végűi a solidaritást illeti, engedje meg a t. ház, hogy kissé politizáljak. (Halljuk! Halljuk!) Volt egy hatalmas ministerünk és egy nagy többség és történt, hogy egy csekély incidens, egy koszorú, válságos helyzetbe hozta azon kormányt. Akkor az egész nemzet osztatlanul pártját fogta azon ministernek és kormánynak, mert a nemzeti álláspont védelmére kelt. Ha akkor azon minister a nemzeti ügy védelmében kitartó lett volna és visszalépett volna: ma Magyarországon nem lehetne más ministerelnök, mint ő. (Halljuk! Halljuk!) Az analógiát kivánom levonni. (Halljuk!) Ezen kormánynak kitűnő erői vannak, kik a nemzet bizalmával nagy mérvben rendelkeznek, a kiktől a nemzet és önök (a jobboldalra mutat) azt a regeneratiót várják, a melyet czéljuknak vallanak. Megnevezek hármat, a többiek jelességéről most nem szólva: Baross Gábort, Wekerle Sándort és Szilágyi Dezsőt. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Hát Csáky?) Csákyról nem szólhatok, mert őt az a veszély nem fenyegeti, melyet most látok magam előtt. Ha Baross Gábor t. minister úr nemcsak ezen kérdésben, de a vámszövetségnek közeledő kérdésében is, a nemzetnek érdekeit úgy fogja védelmezni, hogy a nemzet bizalmát irányában sértetlenül fentarthassa; ha Wekerle Sándor minister úr a valutaés a bankkérdésben a nemzetnek jogos várakozásait ki fogja elégíteni; ha Szilágyi Dezső minister úr a consularis bíróságokkal nem jutott forduló ponthoz: akkor az egész kormány erős fog maradni. De a solidaritás, mely a ministerek közt rendesen is fenforgott és fenforog e mostani tarifakérdésben is, ne szorítkozzék csupán a kormányra. A t. ministerelnök úr és valamennyi társai ne feledjék el azt, hogy a ministeri solidaritáson kivűl van még egy nagyobb