Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-454

484. országos ülés február 7-én, szombaton. 1891. 85 nálunk első sorban hazafiság kérdése. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azoké tehát a helyes politika, a kik igazán, őszintén szívükön viselik a tanítók sorsát. Méltóztassék tehát a t. többségnek is végre-valahára hozzájárulni ahhoz, hogy anyagi helyzetük lehetőleg javittassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most azonban felvetődik egy coneret kérdés. Hatszáz forint minimum az, a miért a tanítók könyörögnek. Hiszen ez alamizsnának is kevés. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nos, t. képviselő urak — önök, a kik a mi társadalmi viszonyainkat ismerik, a kik nagyon jól be vannak avatva abba, hogy 300 forinttal, a mivel a tanítók most bírnak, éhenhalni könnyen lehet, de a hazát becsületesen szolgálni, a mit a tanítóktól megkívánunk, teljesen lehetetlen ; (Igaz! Úgy van! Elénlc helyeslés a szélső baloldalon.) — ne méltóztassanak tehát arra hivatkozni, hogy egy véleményen vagyunk; mert ha az adózók filléreit oly magas állások javadalmazására veszik önök igénybe, a mint szokták: akkor engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket, hogy mi más véleményen vagyunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért szólalunk mi fel, t. ház ? Azért, hogy jelezzük e tekintetben a függetlenségi párt álláspontját: a mi nem más, mint az, hogy mi első sorban és addig, mig a tanítók helyzete gyökeresen javítva nem lesz, semmiféle fizetésemeléshez hozzá nem járulunk, (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) De van még egy pont, a mire nézve fel kell szólalnom. (Halljuk! Halljuk!) Ezt már egyszer felemlítettem, t. ház. Ugyanis tudtommal több helyen alapítványok léteznek azon czélból, hogy néptanítók, a kik a magyar nyelvben való előhaladás tekintetében sikereket tudnak felmutatni, bizonyos javadalmazásban részesüljenek. Ezen alapítványok előbb keletkeztek, mint a culturegyletek missiójak és feladatuk betöltésére vállalkoztak. Felhívom erre a közoktatásügyi minister úr szíves figyelmét, a nélkül, hogy erre nézve eonret indítványt terjesztenék elő, mert megnyugszom abban, hogy az ügyet ellenőrzésébe fogja venni. Méltóztassék meggyőződést szerezni az alapítványok hováfordítását illetőleg, különösen pedig az iránt, vájjon elérték-e azok czéljukat, arra a czélra fordíttattak-e, a melyre rendeltetve voltak ? Ez volt, t. ház, a miért felszólalni a magam részéről szükségesnek ' tartottam. Igen melegen támogatom azon véleményt, hogy Magyarországon végre-valahára elfogadtassék azon elv, hogy a tanítók, kik a nemzet jövő nemzedékét vannak hívatva oktatni, művelni, a 600 forintot ne tekintsék oly "elérhetetlen minimumnak, a mely után törekedniök, vágyakozniuk csak egy jobb kor hajnalán legyen szabad. Melegen támogatom a kérvén yi bizottság javaslatát. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Későn érkeztem a házba s így nem hallottam mindazon felszólalásokat, melyek a napirenden lévő kérvények kapcsán elmondattak, tehát nem is válaszolhatok azok részleteire. De a mint tudom, főkép két kérdés az, a mivel a t. képviselő urak foglalkoztak. Az egyik a néptanítók fizetésének felemelése, a második pedig a tanítók nyugdíjügyének szabályozása, méltányosabb és igazságosabb megállapítása. Legyen szabad, e két kérdésre vonatkozólag két körülményt constatálnom a t. ház előtt. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy mindkettőre vonatkozólag határozottan és világosan nyilatkoztam akkor, midőn legelőször volt szerencsém nézeteimet a népoktatási ügyekre nézve előadni.Kimondottam akkor, hogy a tanítók fizetése jelen állapotban továbbra meg nem maradhat (Altalános helyeslés); hogy elodázhatatlan kötelességünk azt méltányosan, igazságosan rendezni. (Általános helyeslés.) Nem mondhattam akkor természetesen és nem mondhatom most sem, hogy ezen szabályozás, illetőleg a fizetések emelése — mert hiszen a szabályozás alatt csak ezt lehet érteni — mily határig fog menni, mert ez a fedezet kérdése. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Annak idejében, mikor részletes javaslattal lesz szerencsém a t. ház elé járulni, módjában lesz a fölött határozni, vájjon a lehetőség határáig elmentem-e? Hozzáteszem a magam részérő! azt is, hogy én természetesen igen szívesen fogom látni, hogyha az mennél magasabban lesz megállapítható. (Helyeslés.) A második a nyugdíj kérdése. Erre vonatkozólag is nyilatkoztam annak idejében: kimondotam, hogy az jelen állapotjában meg nem maradhat; hogy az szabályozandó lesz és pedig méltányosabban, mint eddig történt; illetőleg, hogy csekélyebb hozzájárulás mellett nagyobb legyen a nyugdíjigény. (Általános élénk helyeslés.) Ez az egyik, a mit constatálnom kellett. A másik, a mit jeleznem kell, az, hogy mindkét javaslat munkálatban van, Az egyik oly stádiumban áll, hogy igen közel jövőben a t. ház elé fogom terjeszteni. (Helyeslés.) A másik pedig, reménylem, még ezen ülésszak alatt be lesz terjeszthető, a mikor a t. ház annak részleteivel is fog foglalkozhatni. (Helyeslés.) Csak két körülményre akarok még mellékesen kiterjeszkedni. Az egyik, a mit Apponyi Albert