Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-454
74 454. országos ülés február 7-én, szombaton. 1801. felől pedig rendes fizetést, mint rendszeresen alkalmazottak (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) ; pedig azon kimutatásban magam is találtam ily tételt azon szűk körben is, melyre az én társadalmi ismereteim terjednek. Én tehát ezzel kapcsolatosan arra vagyok bátora t.pénzügyminister urat kérni: méltóztassék ez iiánt beható vizsgálódásokat tétetni 9 azt semmi körülmények közt meg nem tűrni, hogy némely egyéneknek — az adott esetben, merem állítani, politikai szolgálatokra is tekintettel — ily törvénytelen jutalmak nyújtassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még azt a körülményt akarom felemlíteni, hogy igaza van Horváth Ádám t. barátomnak abban, hogy a nyugdíjak rengeteg mérveket öltenek és felette nagy összegekben nehezednek az államháztartásra. De én ezt t. ház e szempontból kifogásolni nem tudom, mert abban meg a t. pénzügyminister urnak van igaza, hogy azon egyéneknek, kiket a törvény alapján nyugdíj illet meg, azt minden körülmények közt ki kell utalványozni, még akkor is, ha ebből túlkiadások származnak. Én tehát e tekintetben nem kifogásolok semmit, hanem csak arra vagyok bátor a t, pénzügyminister ár figyelmét felhívni, hogy ha óhajtja azt, hogy a nyugdíjak évről-évre nagyobb mérveket ne öltsenek, méltóztassék kétféle intézkedést figyelmére méltatni: jelesen méltóztassék először a nyugdíjazásnál követendő eljárásnak lehető legnagyobb szigorát alkalmazni (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ; másodszor méltóztassék a nyugdíjtörvényt a mennyire lehet, bizonyos rendelkezéseiben mielőbb reformálni, mert valamint én például, annak idejében, mikor a törvény alkottatott, ágy ma is azon véleményben vagyok, hogy azon nehéz pénzügyi viszonyok közt, melyek közt az ország él és mozog, megbotránkozás nélkül ministereket (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) és főispánokat nyugdíjazhatóknak nem tartok. (Helyeslés. Úgy van! a balés szélső baloldalon.) En, t. ház, az államszolgálat iránt a lehető legodaadóbb elismeréssel viseltetem és távol állok azon czélzattól, hogy a kik hosszú éveken át tevékenységük összességét az állam érdekében feláldozzák, azok életük előhaladottabb korában, vagy munkaképtelenségük esetére az állam áttal ne istápoltassanak, vagy jutalmaztassanak. De viszont nem vagyok barátja annak, hogy a hol ilyen szükség fenn nem forog, hogy a hol ennek indokoltsága meg nem állhat, ott az állam nehéz pénzügyi viszonyai közt nagylelkűbb legyen, mint a mennyire az megengedhető. Midőn a nyugdíjtörvény tárgyaltatott, mi például elleneztük a ministereknek és főispánoknak kivétel nélkül való nyugdíjazását. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) És ha jól emlékszem, épen pártunknak akkor egyik tagja, a jelenlegi tisztelt igazságügyi minister úr egyike volt azoknak, a kik ezen törekvés ellen felszólaltak és ajánlotta a képviselőháznak, hogy még a minister urakkal szemben is az az eljárás követtessék, hogy ott, a hol annak indokoltsága fenforog, esetről esetre az illető minister úr viszonya szerint nyugdíj adassék, a mint ez tudtommal Angliában is így van ; de hogy derííreborúra oly egyéneknek—a kik különben elismerem, hasznos szolgálatokat tettek, a kiknek érdemeit e téren elismertem mindig, elismerem most is, el fogom ismerni a jövőben is 5 de ha az illetők nincsenek abban a helyzetben, hogy az államnak jogosult segélyezését igénybe venni kénytelem'ttetnek — hogy ismétlem, ily egyének szere is adassanak nyugdíjak: ezt én helyeselni nem tudtam eddig sem és nem fogom helyeselni ezntán sem. (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha tehát a t. pénzügyminister úr velünk együtt érzi azt, hogy a nyugdíjak nagy sulylyal nehezednek államháztartásunkra; méltóztassék úgy administrativ hatáskörében, mint a törvényalkotás terén is azon az úton haladni, a melynek segítségével ezen kiadások, ha nem is mondom nagy mértékben, de mégis lejebb szállíthatók lesznek. Ezeket kívántam ezúttal előadni. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister : Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ismételten felszólalok; de kénytelen vagyok erre először azért, hogy kijelentsem, még pedig a leghatározottabban kijelentsem a t. ház előtt azt, hogy egyetlen egy esetről sincs tudomásom, a melyben valaki kétszeres nyugdijat húzna; ínég kevésbbé van tudomásom olyan esetről, hogy bárki kétszeres nyugdíjat valami politikai szolgálat czímén húzott volna. Olyan esetről sincs tudomásom, a melyben valaki nyugdijat húzna s e mellett nyugdíjba beszámítható fizetést is élvezne. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy ha ilyen eset akár nekem, akár ministertársaimnak tudomására jut: a nyudíjtörvény határozmányaihoz képest azonnal intézkedni fogok, hogy a kétszeres illetmények közül az egyik, a melyet be kell szűntetni, azonnal beszűntettessék. Nagyon leköteleznének a t. képviselő urak, ha nem általános recriminátiókat tennének , hanem ha tételről-tételre felsorolván mindenki legjobb tudomása szerint az eseteket, hozzájárulna az illetéktelenül húzott nyugdíjak megszűntetéséhez. Hiszen épen azért van beterjesztve a kimutatás és legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ha illetéktelen nyugdíj-élvezeteket juttat tudomásomra, azok megszűntetése iránt azonnal intézkedni fogok.
