Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-452

462. orszAgos ülés febrnsl útján létesített betegsegélyezési pénztár iránt ellenszenvvel viseltetik. Már az általános vita alkalmával bátorkod­tam említeni, hogy itt rokon- vagy ellenszenvről egyáltalában nincsen szó, hanem szó van az ügynek lehetőleg legezélszerííbb rendezéséről. Hogy a 73. §. második bekezdését a törvény­javaslatba felvettük, annak egész egyszerű gya­korlati indoka van. A közigazgatási közegek az e nemű járulékok behajtásával már annyira meg vannak terhelve, hogyha még a magán egyesületi pénztárak is föl fognak vétetni ezen végrehajtás körébe: lehetetlen lesz, hogy a köz­igazgatási közegek ebbeli feladatukat teljesítsék. Méltóztassanak csak elképzelni, mennyi minden­féle járulékot, vízszabályozási és egyéb járulé­kot tartoznak ezen közegek közigazgatási úton a közadók módjára behajtani. Ez oly nagy fel­adatot ró a közegekre, a melynek teljesítése az állatinak is nemcsak emberi, de igen sok pénz­beli erejébe is kerül. Tekintettel azonban arra, hogy több oldal­ról hangsúlyozták azt, hogy ezen pénztárak tekintetében se tétessék különbség: van szeren­csém kijelenteni, hogy azon módosítás ellen, melyet Tisza István képviselő úr beadott, utalva a gyakorlati végrehajtás nehézségeire, ez idő szerint a t. pénzügyminiszter árral egyetértve nem teszek kifogást és ehhez képest én is kérem a t. házat, hogy a 73. §. másoílik bekezdését kihagyni, ellenben a függőben hagyott 24. g-t a módosítás értelmében elfogadni méltóztassék. A második módosítást Glaal Jenő képviselő úr adta be, a ki azon kívánságának adott ki­fejezést, hogy a szakasz 3. sorában előforduló szám: »200« »100«-ra szállíttassék le. Ne méltóztassék a t. ház azt hinni, hogy engem talán valamely erőszakoskodási vkgj vezetett abban, hogy a minimalis szám 200-ban van megállapítva. Különösen két okot említek fel; nem akarván tovább menő gyakorlati indo­kokat felsorolni, nem akarván különösen is bi­zonyítani a t. ház előtt azt, hogy mennyi -éáW tosság és felügyelet szükséges ezen so| apró egyletekre, még pedig nemcsak rendőri tekin­teteknél fogva, mint mondták, hanem különösen a biztosság érdekében, úgy a munkaadók, mint a munkások érdekében. Csak ágy burjánzanak az ilyen egyletek különböző ezimeken. Mind­egyiknek meg van a maga elöljárója, pénztár­noka, a kik ezen pénztáraknál élnek s meglehe­tősen megterhelik a járulékokat és az azokból eredő jövedelmet; egyéb hasznot pedig alig hajtanak. Én nem hiszem, t. ház, hogy ennyi minden­féle apró egyesület fenmaradása valami nagyon kívánatos volna az ügyre nézve és sokkal kívá­natosabbnak tartom, hogyha teljesen solid alapon r 5-én, estttfirtökön. 1891. gg j nyugszik az ilyen egyesület. A törvény kijelenti j azt, hogy törvény alapján elismert pénztár az i lehet, a mely a törvény rendelkezésének magát j aláveti; e mellett azonban létezhetik más, magán i pénztár, de ez azután nem fog azon oltalomban részesülni, a melyet e törvény nyújt. (Helyeslés.) A második ok az, hogy utóvégre is 100 tag nem elegendő arra, hogy ilyen egyesület tagjai­nak túlságos megterkeltetése nélkül fentartassék. A tett számításokból is az tűnik ki, hogy a 200 tagon alól lévő létszám gyakorlatilag nem mu­tatkozik kívánatosnak. Miért szaporodjanak túlságos mértékben a tagszerzési mozgalmak a fővárosban és vidéken és mért ne maradjanak meg az illető egyesüle­tek reálisabb alapon? Ha egyébiránt a t. ház és a t. képviselő urak erre súlyt fektetnek, én e kérdés eldöntését bölcs belátásukra bízom; de kénytelen voltam azon okokat előadni, a melyek alapján a kormány a tagok számát 200-ban kívánja megállapítani. A harmadik módosítvány a mit b. Kaas Ivor t. képviselőtársam ajánl, az, hogy e kife­jezés: »jelentheti ki« »jelen ti ki«-rc változtat­tassék át, vagyis, hogy a föltételes helyett a határozott alak alkalmaztassák. Én, t. ház. ezt határozottan ellenzem. Mél­tóztassék a t. ház a kereskedelmi s a belügy­minister és az illető szakkörök belátására bízni, hogy ők a tényleg fenforgó viszonyok alapján határozhassanak; mert meglehet, hogy lesz majd valamely egylet, a mely egészen meg fog felelni azon alakiságoknak, a melyek tőle kívántatnak, működése azonban nem lesz olyan, a minőt még a t. képviselő úr is helyeselni tudna, Hogy mi ilyen kérdésekben a törvény erejével meg legyünk kötve,^megengedhetőnek nem tartom. (Helyeslés.) Én részemről távol akarok tartani a beteg­segélyezéstől minden egyéb kérdést s nem akarom azt, hogy azután ezen ürügy alatt más czélok elérését tűzzék az illető egyletek maguk elé. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyakorlat hová fejlesztette az ilyen kérdéseket. Én, t. ház, tisztán törvényes alapokon, törvényes helyzet­ben akarnám látni ezen egyesületeket és meg­vagyok róla győződve, hogy azok előnye nem­csak a munkaadók és munkások viszonyaiban, hanem 1 %z ipari viszonyok fejlődésében r is min­denesetre észlelhető lesz. (Helyeslés.) Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék ezt szem előtt tartva, a föltételes alakot meghagyni s magát: a 73. §-t elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát be­zárom. A 73. §-hoz három rendbeli módosítás ada­tott be. Az első a Gtaal Jenő képviselő úré, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom