Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-452
452. orsíágos fllés február 5-ón, esntBrt8k5n. 18M. 51 melyhez tartozni szerencsém van, néhány igen rövid megjegyzést tenni (Halljuk!) a képviselő urak beszédei azon részére, a melyben a múltban tett kijelentéseimet ezen párt jelenlegi magatartásával ellentétbe hozni, valamint az ezen padokról most történt egyes felszólalások közt ellentéteket fölfedezni igyekeztek. (Halljuk!) Mindenekelőtt Hegedüs Sándor t. képviselőtársammal kívánok foglalkozni. T. képviselőtársam azt mondja: örömmel tapasztalja, hogy a ház ezen oldalán, mely éveken át az állam mindenhatóságának, a gazdasági élet mindenféle jelenségével szemben az állam egyenes beavatkozásának szószólója volt, most, úgy látszik, irányváltozás állt be, a mennyiben mi az állami beavatkozás azon mértékét is sokaljuk, a mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik. T. képviselőtársam teljesen téved. Sohsera voltunk az állami omnipotentia, az állam mindenáron való beavatkozásának barátai. (Ügy van! bal felöl.) Mindig magunkénak vallottuk azt az igen helyes nézetet, melyet tegnap Tisza István képviselő úr is kifejezett, hogy azok a doctrinair álláspontok, melyek akár az önsegély, akár az állami segély vesszőparipájára ülnek és így végignyargalnak a gazdasági és társadalmi feladatok egé^z mezején, már elavultak és hogy ma e kérdéseknél tisztán gyakorlatias szempontokat kell követni. Hol a társadalmi erők úgy a gazdasági feladatok megoldására, mint a társadalmi béke fen tartására elégségeseknek mutatkoznak : ott azok működésébe bele kell nyugodni; a hol nem elegendők, a hol vagy valamely 7 termelési ág nem tud kifejlődni tisztán a társadalmi erők működése által, vagy a hol valamely társadalmi osztályt gyöngesége az elnyomás veszélyének teszi ki és így a társadalom egyensúlya — az egészséges nemzeti élet ezen egyik alapfeltétele -- s a társadalmi béke— az egészséges fejlődés e nélkülözhetetlen kísérője — fény ege ttetik: ott a szükséghez képest az államnak is bele kell nyúlnia intézkedéseivel. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez és ennyi, semmivel sem több az, a miből kiindulva, igenis éveken át sürgettük a munkásosztály érdekében hozandó törvényeket és a t. túloldal és a t. kormány részéről éveken át visszautasítással találkoztunk. (Igás! ügy van! bál felöl.) Ha most e téren változá* állott be, melynek örülni kell, az nem a mi felfogásunkban állott be. A változás az, hogy e társadalmi kérdésekkel szemben a t. kormány megszűnt Strucziuadár-politikát követni. Mi azok fontosságát ma épúgy fogjuk fel, a mint felfogtuk éveken át. Az örvendetes változás nem az e padokon ülők, hanem a t. kormány és az amott ülők felfogásában állott be. (Helyeslés bal felöl.) Abból azonban, hogy mi azelőtt az állam tevékenységét szttrgettük, oly téren, melyen a volt kormánypárti politika azt megtagadta, nem következik az, hogy az állami beavatkozást ott is elfogadjuk, a hol azt nézetünk szerint a szükséges mértéken túl gyakorolják. Ha mi azt hiszszük, hogy a kormány némely intézkedésében egyik szélsőségből a másikba csapott át; ha épúgy, mint azelőtt, mereven a benem-avatkozás álláspontjára helyezkedett, ma a túlságos beavatkozás hibájába esik; akkor nem jutunk ellenkezésbe önmagunkkal, ha a túlságos beavatkozás ellen homlokot formálunk, ugyanazok, a kik azelőtt a túlságos nem-bánom ság ellen szólaltunk fel. (Helyeslés bal felöl.) Itt tulajdonkép nem is elvi vita folyt közöttünk, hanem tisztán czélszeriíségi kérdés forgott fönn: hogy vájjon a t. kormány törvényjavaslata nem terjeszkedik-e tovább az állami feladatok felkarolásában, mint a mennyit a mi á'iamunk a mai helyzetben teljesíteni képes? Ez volt a mi aggodalmunk és ezen aggodalmat szerintem meg nem czáfolták. Én nagyon sajnálom, hogy Gaal Jenő t. barátom határozati javaslatát a t. ház nem méltatta nagyobb figyelemre; mert p. o. az az aggodalom, hogy a kerületi pénztár azoknak az elszigetelt faluhelyeken éldegélő iparossegédeknek — kiktől a járulékokat a segélypénztárba beszedi — nem fog tudni ezen járulékoknak megfelelő viszontszolgálatot adni és hogy ennek folytán ezen törvényjavaslat intézkedései által áldozatokat követelünk, melyekkel szemben az ellenértéket az illetőknek nyújtani nem tudjuk, el nem oszla itatott. Erre egyébiránt t. ház, nem akarok vissza térni, ezt a háznak tegnapi szavazata eldöntötte. Én azt hiszem, hogy mi törvényhozói kötelességünknek megfeleltünk akkor, mikor a szerintünk gyakoriatiabb utat ugyanazon ezélnak megoldására, a háznak részletesen megmutattuk. A t. házaik bölcsessége máskép döntött: és azt hiszem — ámbár ez a túlsó oldalon némely padakon feltűnést keltett — abban is helyesen cselekedtünk, hogy csupán azért, mert a ház többsége nem tette magáévá azt az utat, a melyet mi czélszerübbnek tartottunk, nem akartuk megakasztani magának a kérdésnek megoldását és ezért nem szavaztunk a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása ellen. Csak még azon megjegyzésekre kívánok néhány ellenészrevételt tenni, melyekben Tisza István t. képviselőtársam az ezen padokon iörtént egyes felszólalásokat egymássil szembe állítván, azokban ellenmondást fedezett fel, Ki tagadja? senkinek sem jut eszébe tagadni, hogy az egyes felszólalások színezésében voltak bizonyos eltérések, hogy az egyik 7*