Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-470
470. országos ülés márczins 7-én, szombaton. 1891. 385 felszólalhat még számtalanszor e tárgyban, kérem tehát, engedje meg nekem is, hogy véleményemet elmondhassam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az én nézetem az, t. ház, hogy nem létezhetik ma ebben az országban számbavehető politikai tényező vagy férfiú, a ki e reform alapelvei iránt és az iránt tisztába ne jöhetett volna, hogy minő irányban kell e téren haladni. (Ügy van! a jobb oldalon. Ellenmondás a szélsőbalon.) A mi pedig a részleteket illeti, azok tárgyalása már csakugyan a szakbizottság elé való. Azt mondta Holló Lajos t. képviselőtársam, hogy már azért is szükségünk van a legnagyobb óvatosságra, mert eddig az esetről-esetre több ízben benyújtott reform-javaslatok a közigazgatást illetőleg nem sikerültek; és így tartani kell attól, hogy ez sem fog sikerülni; s még a kormány maga is elismeri, midőn a javaslatot beterjeszt^ hogy azon előbbi partialis reformok nem sikerültek. T. ház! Én a magam részéről azt hiszem, hogy a kormány ezt nem ismeri el, legalább én el nem ismerem; mert abból, hogy ez a javaslat most benyújtatik, azt, hogy az előbbi részletes reformok nem sikerűitek, egyáltalában nem lehet következtetni. Ellenkezőleg, t. ház, minden objectiv ítélő kénytelen beismerni, hogy ugyanazon irány fejlesztése tiirtént az egész idő alatt az egyes reformoknál; ebben az irányban haladtunk eddig s ez adja meg az organicus fejlődés chaiakterét az egész proeessusnak, melyet e javaslat van hívatva betetőzni és megkoronázni. A mi már most, t. ház, azt illeti, a mit Helfy Ignácz t. barátom mondott, hogy egyenesen a pärlamentarismussal ellenkeznék, ha Holló Lajos javaslatát el nem fogadjuk; kérdem úgy a t. háztól, mint mindenkitől, a kinek a parlamentarismustól helyes fogalmai vannak (Zaj nyugtalanság a szélső baloldalon.) és azon fogalmakat páit-taktikából nem akarja megtagadni: nem volna-e ellenkezőleg a parlamentarismusnak feje tetejére állítása az, (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) ha mi azt mondjuk, hogy Magyarország parlamentje, a mely az országtól és a választóktól kapta mandátumát, azért, hogy az ország érdekeit képviselje és törvényhozási funetióit végezze, nem képes magának véleményt alkotni s nem képes tisztába jönni azzal, hogy mi felel meg az ország érdekeinek; hanem kénytelen & helyhatóságokhoz fordulni felvilágosításért. Én azt hiszem, hogy ez volna a parlamentarizmus felforgatása;(Zaj a szélső baloldalon.) s ez volna- a , parlamentárismusnak feje tetejére állítása. Csatlakozom a t. ministerelnök úr indítványához. (Élénk helyeslés jobb felől. Félkiáltások: Szavazzunk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1887-9Í. XXIÍ. KÖTET. Balogh Géza jegyző." Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Az igen t. elnök úrnak közbeszólása, (Halljuk! Halljuk!) igen megkönnyíti feladatomat, mert ez a legjobb argumentum arra s ez győz meg minket is annak szükségességéről, hogy Holló Lajos képviselőtársunk indítványát csakugyan el kell fogadnunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. elnök úr ugyanis közbeszólva, azt mondotta, hogy e javaslatot nem ismeri sem az ellenzék, sem a túlsó oldal. (Igás;! Úgy van! a szélsB baloldalon.) Miután tehát igen fontos és oly törvényjavaslatról van szó, mely véghetetlen nagy politikai következéseket vonhat és fog is maga után vonni: mégis csak illő, hogy legalább azon előkészítési stádiumok, a melyek más törvényjavaslatok tárgyalásánál is megtartattak, e törvényjavaslat tárgyalásánál is megtartassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) . Nekem úgy tetszik, mintha t. képviselőtársaim a túlsó oldalon.fa jobb oldalra mutat.) nem igen látnák be a törvényjavaslat fontosságát és azon intézménynek nagy jelentőségét, melynek sorsáról véglegesen dönteni akarnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon). Nincs ideje most ezen kérdéssel bővebben foglalkozni; és a felett sem akarom csodálkozásomat kifejezni, hogy a ministerelnök úr ily nagy-fontosságá törvényjavaslatot, vagy egyáltalában bárminő törvényjavaslatot, ily módon akar keresztülhajtani. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az sem lep meg, hogy a túlsó oldalon ülő azon képviselő urak, a kik a közigazgatás államosításának elvből mindig ellenségei voltak, most a legnagyobb újongással fogadják az előterjesztett javaslatot. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Erre nézve tehát most nem akarok kiterjeszkedni; hanem hogy egy kis adatot mégis nyújtsak azon kérdésnek fontosságára nézve, melyről szó van: egy históriai reminisceutiát akarok előadni. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig az, hogy valahányszor az absolutismus Magyarországot le akarta nyűgözni, mindig a megyéket szüntette meg; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) valahányszor pedig a nemzet a maga jogainak visszanyerésére elég erővel bírt, mindig a megyéket állította vissza. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez eléggé mutatja, hogy milyen fontos intézmény az, a melynek reformjáról szó van s azért én nagyon is méltányosnak, szükségesnek és — a mint ezt Helfy Ignácz t. képviselőtársam mondotta — a parlamenti tisztességgel megegyezőnek találom Holló Lajos képviselőtársam indítványának elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk Domahidyt!) 4tí