Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-470

470. országos ülés márczins 7-én, szombaton. 1891. 385 felszólalhat még számtalanszor e tárgyban, kérem tehát, engedje meg nekem is, hogy véleményemet elmondhassam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az én nézetem az, t. ház, hogy nem létez­hetik ma ebben az országban számbavehető politikai tényező vagy férfiú, a ki e reform alapelvei iránt és az iránt tisztába ne jöhetett volna, hogy minő irányban kell e téren haladni. (Ügy van! a jobb oldalon. Ellenmondás a szélső­balon.) A mi pedig a részleteket illeti, azok tárgyalása már csakugyan a szakbizottság elé való. Azt mondta Holló Lajos t. képviselőtársam, hogy már azért is szükségünk van a legnagyobb óvatosságra, mert eddig az esetről-esetre több ízben benyújtott reform-javaslatok a közigazga­tást illetőleg nem sikerültek; és így tartani kell attól, hogy ez sem fog sikerülni; s még a kor­mány maga is elismeri, midőn a javaslatot be­terjeszt^ hogy azon előbbi partialis reformok nem sikerültek. T. ház! Én a magam részéről azt hiszem, hogy a kormány ezt nem ismeri el, legalább én el nem ismerem; mert abból, hogy ez a javas­lat most benyújtatik, azt, hogy az előbbi rész­letes reformok nem sikerűitek, egyáltalában nem lehet következtetni. Ellenkezőleg, t. ház, minden objectiv ítélő kénytelen beismerni, hogy ugyan­azon irány fejlesztése tiirtént az egész idő alatt az egyes reformoknál; ebben az irányban halad­tunk eddig s ez adja meg az organicus fejlődés chaiakterét az egész proeessusnak, melyet e javaslat van hívatva betetőzni és megkoro­názni. A mi már most, t. ház, azt illeti, a mit Helfy Ignácz t. barátom mondott, hogy egye­nesen a pärlamentarismussal ellenkeznék, ha Holló Lajos javaslatát el nem fogadjuk; kérdem úgy a t. háztól, mint mindenkitől, a kinek a par­lamentarismustól helyes fogalmai vannak (Zaj nyugtalanság a szélső baloldalon.) és azon fogalma­kat páit-taktikából nem akarja megtagadni: nem volna-e ellenkezőleg a parlamentarismusnak feje tetejére állítása az, (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) ha mi azt mondjuk, hogy Magyaror­szág parlamentje, a mely az országtól és a vá­lasztóktól kapta mandátumát, azért, hogy az ország érdekeit képviselje és törvényhozási fun­etióit végezze, nem képes magának véleményt alkotni s nem képes tisztába jönni azzal, hogy mi felel meg az ország érdekeinek; hanem kény­telen & helyhatóságokhoz fordulni felvilágosítás­ért. Én azt hiszem, hogy ez volna a parlamen­tarizmus felforgatása;(Zaj a szélső baloldalon.) s ez volna- a , parlamentárismusnak feje tetejére állí­tása. Csatlakozom a t. ministerelnök úr indítvá­nyához. (Élénk helyeslés jobb felől. Félkiáltások: Szavazzunk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1887-9Í. XXIÍ. KÖTET. Balogh Géza jegyző." Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház! (Bálijuk! Hall­juk!) Az igen t. elnök úrnak közbeszólása, (Halljuk! Halljuk!) igen megkönnyíti feladato­mat, mert ez a legjobb argumentum arra s ez győz meg minket is annak szükségességéről, hogy Holló Lajos képviselőtársunk indítványát csakugyan el kell fogadnunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. elnök úr ugyanis közbe­szólva, azt mondotta, hogy e javaslatot nem ismeri sem az ellenzék, sem a túlsó oldal. (Igás;! Úgy van! a szélsB baloldalon.) Miután tehát igen fontos és oly törvényjavaslatról van szó, mely véghetetlen nagy politikai következéseket vonhat és fog is maga után vonni: mégis csak illő, hogy legalább azon előkészítési stádiumok, a melyek más törvényjavaslatok tárgyalásánál is megtartattak, e törvényjavaslat tárgyalásánál is megtartassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) . Nekem úgy tetszik, mintha t. képviselőtár­saim a túlsó oldalon.fa jobb oldalra mutat.) nem igen látnák be a törvényjavaslat fontosságát és azon intézménynek nagy jelentőségét, melynek sorsá­ról véglegesen dönteni akarnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon). Nincs ideje most ezen kérdéssel bővebben foglalkozni; és a felett sem akarom csodálko­zásomat kifejezni, hogy a ministerelnök úr ily nagy-fontosságá törvényjavaslatot, vagy egy­általában bárminő törvényjavaslatot, ily módon akar keresztülhajtani. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az sem lep meg, hogy a túlsó oldalon ülő azon képviselő urak, a kik a közigazgatás államosításának elvből mindig ellenségei voltak, most a legnagyobb újongással fogadják az elő­terjesztett javaslatot. (Élénk tetszés a szélső bal­oldalon.) Erre nézve tehát most nem akarok ki­terjeszkedni; hanem hogy egy kis adatot mégis nyújtsak azon kérdésnek fontosságára nézve, melyről szó van: egy históriai reminisceutiát akarok előadni. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig az, hogy valahányszor az absolutismus Magyar­országot le akarta nyűgözni, mindig a megyé­ket szüntette meg; (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) valahányszor pedig a nemzet a maga jogainak visszanyerésére elég erővel bírt, mindig a megyéket állította vissza. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez eléggé mutatja, hogy milyen fontos intézmény az, a melynek reformjáról szó van s azért én nagyon is méltányosnak, szük­ségesnek és — a mint ezt Helfy Ignácz t. kép­viselőtársam mondotta — a parlamenti tisztes­séggel megegyezőnek találom Holló Lajos kép­viselőtársam indítványának elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen fel­jegyezve . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk Domahidyt!) 4tí

Next

/
Oldalképek
Tartalom