Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-468
362 tííH_ or8Eágo» ülés márezics 4-én, szerdán. 189Í. tavaly eszközölt kiadásból a kőrakásra 95 ezer forint jutott; a rakpart reconstructiojára és felszedésére körülbelül 50 ezer forint költetett el: akkor azt mondhatjuk, hogy ha bevárjuk azt az időt, a midőn tényleg besülyed a rakpart, nem volna elég a kilátásba helyezett 484.000 forint, hanem ennek még körülbelül 50 — 60°/o a volna szükséges a rakpart reconstruálására. Midőn tehát jelentés tétetett arról,' hogy az elváltozás előjelei mutatkoznak: azonnal intézkedtem, hogy legalább annyi kőhányás helyeztessék el a mederben, a mennyi sürgősen szükséges, hogy e roskadást megakadályozzuk. Az egész kiadás 480.000 forintra lévén előirányozva, bátor vagyok kijelenteni, hogy a jelen törvényjavaslatban póthitel alakjában kért 162.000 forint egy részletét teszi az összes kiadásnak; másodszor, hogy műszakilag is annak egyik részét képezi. Ezt azért említem, inert az akkori íöidmívelési ministernek tavaly benyújtott jelentésében ez foglaltatik : »A szegedi rakpartnak gyökeres biztosítása tehát a Tisza folyónak esongrádtiteli szakaszán végrehajtandó mederrendezési munkák keretén belül a legközelebbi években létesítendő művek által lesz foganatosítandó; mihez képest a szegedi rakpart gyökeres biztosítására vonatkozó munkákat és költségeket a Tisza-mederrendezési munkáival egyidejűleg, melyeknek azok egy kiegészítő részét képezik, lesz szerencsém előterjeszteni*. Minthogy a Tisza-meder rendezése czélszerííen csak egységes terv útján eszközölhető; minthogy továbbá ez egységes terv még végleg nincs készen, de remélem, hogy legközelebb elkészül : nem volt lehetséges, hogy az egész mederrendezés egységes tervének kivitelére a törvényhozás engedélyét kérjem. Ezért vagyok bátor a mederrendezésnek egyik, a viszonyok által teljesen indokolt kis részére tett kiadásokra a felhatalmazást póthitel alakjában kérni, A t. képviselő úrnak határozati javaslata nem e törvényjavaslatra vonatkozik és a t. háznak tavaly 3.571. szám alatt hozott határozatával túl van haladva: már csak ezért sem járulhatok hozzá; de másodszor azért sem, mert ellentétben van a szakértők véleményével. Kérem tehát, hogy a határozati javaslatot mellőzni és a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász József jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Neua szándékoztam ez alkalommal felszólalni, mert hiszen, midőn tavaly a szegedi rakpart kérdése tüzetesen tárgyaltatott, volt alkalmam arra vonatkozó véleményemet indokaimmal együtt előadni. Mi, kik e padokon ülünk, akkor is azon véleményben voltunk, hogy a rakpart építése akkor is helytelen volt és a technikai igényeknek meg nem felelt és hogy ennélfogva azok a repedések és süppedések nem előre nem látható vis majornak, hanem a felületes és egyoldalú építkezés következményei. Nem is szólaltam volna fel, ha a mélyen t. minister úr nem igyekezett volna oly ténybeli állításokkal gyengíteni Herman Ottó t. képviselőtársam határozati javaslatát, a melyeknek, a mint abból a jelentésből, melyre hivatkozni méltóztatott, kitűnik, épen ellenkezője áll. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy a süppedést nem lehetett előre látni, mert a süppedés nem a miatt történt, mert talán rossz anyagból vagy nem a technikai szabályoknak megfelelőleg készült volna a rakpart; hanem előállott annak következtében, hogy azon agyagréteg alól, a melyre a rakpart építtetett, kis víz alkalmával, a futóhomok kiszaladt és így az agyagréteg és a Tisza feneke alatt lévő réteg közt egy ür támadt és ennek következtében a rakpart súlya alatt az agyagréteg lesülyedt. Ha azt előre nem lehetett látni, ennek csak az az oka, mert előre nem nézték meg, hogy mire építenek; de akkor, midőn a rakpart sülyedése után a fúrások megtörténtek, rögtön nyilvánvalóvá lőn, hogy a süppedés oka az volt, hogy oly agyagrétegre építtettek, a mely alatt homok volt. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy ha pedig oly mélyen mentek volna le, a mint azt Herman Ottó t. képviselőtársam beszédében kifejtette, t. i. a Tisza fenekével egy niveaura, vagy az alá egy méterrel, nem következett volna be a süppedés. Ezt tehát a minister úr elismeri; de azt mondja, hogy ez oly költséges munka lett volna, hogy sokszorosan felül haladta volna annak a toldozás! munkának költségeit, a melyhez most hozzáfogtunk. Ez a kérdés sem így van; mert a szakértők véleménye világosan úgy szól, hogy ha arra a rétegre akarunk építeni, a melyre a rakpart épült: akkor nem függőleges, hanem 45 foknyi szög alatt meghajlott rakpartot kell építeni. A szakértői vélemény tehát tisztában volt azzal, hogy itt katastropha következhetik be; és ezen katastrophának elhárítása czéljából hozta javaslatba azt, hogy 45 foknyi szög alatt kell a rakpartot építeni, minek tisztán csak az aesthetikai tekintetek voltak ellene. Már most mi következik ebből ? Az, hogy 480.000 frt árú kőhányást akarnak foganatosítani a rakpart biztosítására. Mit tesz ez más szóval? Azt, hogy most kőhányás által akarjuk megadni a rakpartnak a rézsútos irányát, a melyet sokkal solidabban, alaposabban is szerencsésebben lehetett volna megadni, ha 45 foknyi szög alatt építették volna fel a rakpartot. De maga az a körülmény, hogy a kőhányás szükségessé vált:
