Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-468
468. országos ülés mározius 4-én, szerdán. 1891. 359 Ezen kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs; más előterjesztés sem lévén bejelentve: következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Dárdai Sándor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újnbb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság 693. száma jelentése, a szegedi rakpart mentén az 1890. év folyamán teljesített kőhányási munkálatok költségeinek fedezésétől szóló 687. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak venni. Az általános tárgyalást megnyitom ; az első szó illeti a bizottság előadóját. Dániel Ernő előadó: T. ház! E törvényjavaslat szoros kapcsolatban áll a földmívelési ministernek múlt évi 671. számú jelentésével, valamint a pénzügyi bizottság múlt évi 690. szám alatt benyújtott jelentésével, melyre a t. ház 1890. évi 3571. szám alatt hozott határozatot. Ezen jelentésekből kitűnik, hogy miután 1889-ben a szegedi rakpart egy része megsüppedt: a mi nister szükségesnek tartotta, hogy úgy a bajnak okai, valamint azok orvoslásának eszközei iránt egy vegyes bizottságot hívjon össze. Miután e bizottság úgy a baj okai, valamint azok orvoslási eszközei iránt véleményét megadta, mely abban állott, hogy a teljesítendő munkák egy része rögtön foganatosítandó lenne, másik része pedig, kapcsolatban az alsó Tisza mederszabályozásával: az elsiJ rész, melynek költsége 142.000 forintra rúgott, a ház határozata következtében azonnal foganatosíttatott is; míg a másik rósz költségei összesen 484.000 forintra lettek számítva, melyek tudniillik kőhányásokból állanak; és ezek végrehajtása azon időre lett elodázva, midőn az alsó Tisza mederszabályozása Csongrádtól Titelig eszközöltetni fog. Minthogy azonban a lefolyt nyár folyamán újabb repedés mutatkozott: szüksége állott be annak, hogy a munkálatok egy része már 1890-ben eszközöltessék. Ez meg is történt, összesen 162.000 forint költséggel. Miután tehát e munka elvileg a t. ház által már elhatároztatott és egy részét képezi azon 484.000 forinttal előirányzott munkáknak, melyek iránt a t. ház elvileg már határozott; és miután e munkák foganatosítása által nagyobb bajnak vétetett eleje: a pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobb felöl.) Balogh Géza jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Noha készséggel elismerem azt, hogy a dolognak előzménye volt; elismerem azt is, hogy ez a munkálat Szeged városi biztosítására okvetetlenül végrehajtandó volt: nem ismerhetem el azt, hogy ezért a költségért és mindazon költségekért, melyek a szegedi rakpart biztosítására vagy átépítésére vonatkoznak, a magyar állam pénztára vétessék igénybe. T. ház! Az előadó úr rámutatott arra, hogy a szegedi rakpart összedőlése okainak megállapítására szabizottság küldetett ki és ez az okokat megvizsgálta, azokról tanácskozott és kimondta véleményét. Én, kiindulva abból, hogy a kormány ez egyszer eltért a szokásos eljárástól és a szakértőt véleményét közzétette: felkerestem a tanácskozmány elnökét, Klimm Mihály polytechnicumi tanárt és azt a kérdést iutéztem hozzá: hogy vájjon ő, mint szakember, olyannak találja-e a helyzetet, hogy a part Jeroskodása előrelátható volt-e, vagy nem? Ha nem volt előrelátható, ha csupán c^ak elemi eseménynyel állunk szemben: akkor igenis szóba jöhetne az, hogy a helyreállításra nézve a magyar állam pénztára álljon helyt; ellenkezőleg, ha be van bizonyítva, hogy a beszakadás előre volt látható, hogy a rakodó part alapozása hiányos volt, hogy e hibás, hiányos alapozást a próbafúrások tanúsága szerint előre lehetett látni: akkor nem lehet a magyar államot arra szorítani, hogy ő álljon helyt; hanem helyt kell állmok azoknak a szakközegeknek, azoknak az intézőknek, a kik a világos tanúság ellenére a rakpartot úgy építtették fel, a mint azt felépíteni nem lett volna szabad. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Engedje meg a t. ház, hogy egész rövid és általános visszapillantást vethessek a rakpart múltjára, állapotára, egészen a bekövetkezett katastropháig. Nem hallomásból beszélek, hanem támaszkodom részben saját közvetlen tapasztalásomra, leginkább pedig a próbafúrások ered menyére. Személyes tapasztalásom az, hogy mióta én Szeged városát ismerem — és ismerem közel két évtized óta, tehát ismertem azon partrészt, még mielőtt azon bárminemű építkezés történt volna — ez mindig az úgynevezett mozgó partok közé tartozott, Mozgó part az, a melynek alakulása rövid időközökben szemlátomást folytonosan változik: a, mely rész magasan áll, a következő évben lesüpped; ellenben a mely rész le volt süppedve, felemelkedik. Ezen jelenségnek processusát igen jól ismerik tapasztalásból az alföldi vízmelléki emberek: tudják, hogy vannak szilárd rétegek, ezek alatt van Qgy homokréteg, melyet a folyó lassankint kimos és a mint lassankint helyenként kimossa, a szerint süpped vagy emelkedik a part. Épen mert ezt tudták, történt az a helyes intézkedés, hogy
