Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

451. országos ülés február i-én, szerdán. 1891. 27 hozzájárulnak azon államok is, a melyek oda gabonát visznek be. A másik szempont a törvényjavaslat meglírálásánál a social-politikai szempont. Én ugyan e törvényjavaslatban nem látok oly intézkedést, minőt a social-politikai névvel szoktak nevezni. Én csak az állam gondoskodását látom benne a munkásokról. Csak azt látom, hogy a munkások egy részét, kik sem a gyári, sem a vállalati pénztárakban nem voltak részesek, sem egyáltalában biztosítva nem voltak, ez intézmények előnyeiben részesítsük. Ezért nagyon helyeslem a törvényjavaslatot s azt nagyon fontosnak és szükségesnek tartom. A mi azon socialis mozgalmakat illeti, melyek Németországban, Belgiumban és más iparűző államokban oly nagy teret hódítottak, ezekről ami hazánkban még igen keveset tudunk, Hála istennek, hazánk munkásai ez irányban nem lettek téveszmék által félrevezetve, hanem igen helyesen megmaradtak azon az úton, melyen a munkásoknak haladniok kell. Mutatkoztak ugyan e socialis mozgalmaknak előjelei. Kik e mozgalmakat figyelemmel kísérik, észrevehették, hogy azon gyűléseken, melyeket a gyári munkások tartottak, sokszor oly beszédeket mondottak, melyek a socialis mozgalmaknak némikép előjelei voltak. De eddig munkásaink a soeialistieus tevékenység terére nem léptek s megmaradtak a helyes úton. Hogy ezen továbbra is megmaradjanak, azért volt szükség ezen törvényjavaslatra. Meg fogja menteni ez a munkásokat azon téves eszmék elterjedésétől, melyek korunkban oly könnyen elharapóznak és oly mozgalomtól, mely sem a haza javára, sem iparunk előrehaladására nézve nem előnyös. A harmadik szempont, azt hiszem, a legfontosabb ezen törvényjavaslat megbírálásánál és ez az iparpolitikai szempont. Engedje meg a t. ház, hogy itten egy kis kitéréssel kezdjem és pedig, hogy kitérjek azon különbségre, mely a, gazdasági munkás és az ipari munkás között van. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslatnál erről sokan szólottak, de részemről azt hiszem, hogy nem eléggé részletesen. A mi a munka fáradságos voltát illeti, erre nézye nincs különbség a gazdasági és ipari munka között. Ha az illető munkás ^ szorgalmas, iparkodó és teljes erejéből dolgozik, az ép oly munkát yégez gazdasági téren, mint az ipari munkás iparos téren. A különbség a két munkás között csak abban van, hogy míg a gazdasági munkás gyermekkorától hozzászokott a gazdasági munkához, a szabad levegőn való mozgáshoz és azon változatossághoz, mely a gazdaságterén előfordul, addig az iparos munkás gyér mekkorától; kezdve hozzá szokik azon helyiségekhez, a melyekben dolgozik, nagyrészben az ülve dolgozási módhoz és a nem szabad levegőn való munkához. A munka nehézsége azonban nem képez különbséget, mert épen oly nehéz volna a gazdasági munkásnak az iparos munkához, mint az ipari munkásnak a gazdasági munkához hozzászokni. Az a különbség sem áll egészen hazánkban, mely a téli és nyári munkára nézve felhozatott. Fennáll ez az extensive kezelt gazdaságban, a hol nagy különbség van a téli és nyári munka közt. A nyári munka itt erőltető, de a téli csekély. Az intensive kezelt gazdaságokban, hol hizlalással és tejtermeléssel stb. foglalkoznak, a téli munka is épen olyan erős, mint a nyári és így az ezt a munkát végező munkás épúgy el van foglalva télen, mint nyáron. Az ily gazdasági munkás tehát, épen oly helyzetben van, mint az ipari munkás, a ki télen és nyáron egyaránt el van foglalva, mert az intensiv gazdaság különben nem lehetne jövedelmező, ha a munkások egy részét, kiket egész évre kell fizetni, a téli időben nem lehetne kellőleg felhasználnia Ezen különbség, mely a, megszabott munkában nyilvánul, okozza azt, hogy nehéz a gazdasági munkások sorából bárkit is az iparos munkások közé felvenni, vagy az iparos munkások köréből a gazdasági munkára alkalmazni. Iparunk nincs annyira kifejlődve, hogy iparos munkásaink száma megfelelő volna: értem azon ipari munkásokat, a kik gyermekkoruktól hozzá szoktak az iparos munkához és ebben már megfelelő ügyességre tettek szert. Iparpolitikai szempontból tehát szükséges volt ezen munkásosztály emelése és azért helyes is, hogy e törvényjavaslat első sorban ezekről gondoskodik; mert gondoskodik arról, hogy betegség esetén az iparos és családja ne legyen kitéve a teljes elpusztulásnak és annak, hogy uzsorásoktól legyen kénytelen pénzt felvenni és így ássa alá családja jövőjét. Ezen indokból is szükséges, hogy a törvény keretébe belevonja azon munkásokat is, a kiket az ellenzék részéről sokan kihagyni akarnak. Ezért szükséges, hogy az iparossegéd, a kereskedősegéd és az alsóbbrendű iparral foglalkozók is belevonassanak e segélyző pénztárak keretébe és pedig minél számosabban, mert az a főczél, hogy ezen iparos munkával foglalkozókat szaporítsuk és erősítsük. Azokra, a mik a t. túlsó oldal részéről felhozattak, itt az általános vita keretébe kiterjeszkedni nem akarok, mert lesz alkalom a részletes vita alkalmával ezekre reflectálni, (Helyeslés.) Egyet azonban megkívánok jegyezni: és ez az, hogy azon nézetek, melyeket a t. túlsó oldal részéről hallottunk, sok tekintetben el'entmon4*