Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
330 * w< '"•síí'nfofc BJés febrnár 2«-án, estttdrtOkdn. 18M.. birodalom között fenforgó ügyekben leginkább és mindenek felett magyarok által képviseltesse magát. Én ehhez a sorozathoz csak egyet akarok csatolni s bocsánatot kérek, hogy ha ezzel is fárasztom a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez az 1681 :IV. törvényczikk. Igaz, ez régi 200 éves törvény; de ha a t. igazságügyminister úr hívatkozhatik 180 éves ususra, szerintem helyesebben »abususra« : akkor hivatkozhatom én is 200 éves törvényre, amennyiben az világos törvény által módosítva nem lett. Mit mond ez az 1681 : IV. törvényczikk? Ennek a törvénynek czíme : »De Eesidente Hungarico, cum aequali authoritate, Residenti Caesareo adjungendo: et de pace cum Turcis; ac in omnibus negotiis Hungaricis cum Consilio Hungarico tractandis«. És ennek 3. §.: »Atque ut Residenti Caesareo in porta Ottomanica constituto Hungarus etiam nativus Residens; ita et in Ablegationibus ad eandem Portám, in Negotiis Regni instituendis, Legato Caesareo nativus Hungarus Legátus, cum aequali in negotiis Hungaricis tractandi authoritate, bonaque ad invicem correspondentia, juxtn insíructionem cum Consilio Hungarico eidem dandam, stb. constituatur et adjungatur«. E szerint Magyarországnak joga volt magát különösen az ozmán birodalomban — s ez különösen fontos itt, mert hiszen itt is a consuloknak leginkább az osztrák birodalom területén adandó jogokról van szó — a római császári követtel egyenrangú követ által képviseltetni. És itt ne feledjük azt, hogy akkor a nemzetközi szokások sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak a rangnak, mint ma. Ezen törvényt 1681-ben hozták s későbbi törvények is megerősítették. Ezen törvénynek, mint Magyarország minden törvényének megtartására megesküdött III. Károly magyar király s megesküdtek a következő királyok is; és a mennyiben ezt új törvény világosan nem módosította, annyiban ez ma is fennáll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ne ringassuk magunkat illusióban. Ezt a törvényt alterálta az 1867 : XII. törvényczikk — a mennyiben ezt expressis verbis teszi — a külkereskedelmi képviseletre nézve; de világosan meg nem említett egyéb ügyek tekintetében nem alterálta. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Tartozzék a consuli szervezet akár a belügyi, akár a külügyi szervezethez, ez irreleváns; de a mennyiben az 1867 : XII. törvényczikk világos szavakkal az ellenkezőt ki nem fejezi: mindaz, a mi Magyarországnak a külügyekre vonatkozó befolyására üézve a régibb törvényekben szentesítve van, de jure fennáll; és mindaz, a mi ezzel ellenkezik, lehet 180 esztendős usus, de helyesebben »abusus«. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Talán egy kissé messze eltértem; (Halljuk! Halljuk! bal felöl. Felkiáltások: Nem azért!) de igenis, azt tartom én is, hogy nem árt minden alkalmat felhasználni arra, ha ez a közjogi kérdés a maga egész nagyságában itt felmerül, afelett nem átsiklani s azt nem kicsinybe venni; mert ha valami árthatna, ez mindig az volt, hogy voltak Magyarországon férfiak, a kik azt mon dották: ne időzzünk ezeknél! mit töltsük az időt ezekkel az apró dolgokkal ? ne vitázzunk ezek felett, hiszen olyan jó dolgunk van! (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) hiszen a miről azt mondják, hogy az állam souverainitásának praegnans kifejezése, ezek subtilis distinctiók, ne inhereáljunk ezeknél, menjünk tovább! (Tetszés a saélső baloldalon.) Mintha csak — bocsánat, ha a helyzet komolyságával nagyon is drasticus ellentétben áll, de szeretnék visszamenni a hűvös hangulatra — mintha csak azt mondanák erre: szivacsot rá! (Derültség a szélső baloldalon.) Talán ennek a szivacsnak a nedvétől lehűtve ismét a hűvösebb hangulatra térhetünk át. (Halljuk! Halljuk!) Az a 180 éves usus, a melyet az igen tisztelt igazságügyminister úr emlegetett, alkalmat szolgáltat nekem arra, hogy ezen 180 év történetére a maga egészében visszatérjek. (Halljuk! Halljuk!) És itt nem mellőzhetem azt, hogy az ezen korszakra nézve legújabban nyilvánuló történeti felfogást a t. ház elé idézzem. (Halljuk! Bálijuk!) Ez a felfogás, különösen a múlt századra nézve az, hogy Magyarország, mint nemzet, a nemzetközi viszonyokban azért nem tudott érvényesülni, mert alkotmánya rendi alkotmány volt; mert az akkori rendek, a maguk szűk látkörében elfogulva, csak rendi, hatalmi érdekeiket tartották szem előtt, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha majd valamikor a mai kor történetét meg fogják írni, (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) nem tudom, mily mértéket fognak alkalmazni; de ha azt a mértéket fogják alkalmazni, a melyet ezen írók a múlt század történetére alkalmaznak: akkor logice máskép nem okoskodhatnak, mint most. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt fogják mondani: hogy Magyarországban, habár ez időben nem volt rendi alkotmánya, volt egy többség, a mely saját hatalmi pártérdekeinek sértetlen fentartását minden egyéb fölé helyezte; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és mindazt, a mi saját hatalmi pártérdekét nem érintette, mint kisszerű dolgot, mellőzte. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
