Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

31) 464. orsíágos ülés fefcmär 25-én, saeräáii. 189Í. Hofkammer unterstanden«, vagyis a partvidéki kormányzóság alá helyeztettek; 1849-ben pedig az osztrák kereskedelmi minister alá és 1859ben az osztrák külügyministerium alá helyeztettek. Tehát a minister urnak az az állítása, hogy mindig és mindenütt a külügyministerium alá' voltak helyezve, hogy 180 esztendőn keresztül közös consulok lettek volna, teljesen valótlan, (Igaz! a hal- és szélső haloldalon) mert azok a hatóságok, melyeknek alá voltak rendelve, a melyekhez jelentéseiket megtették, soha Magyarország hatóságai nem voltak; (Igás! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) tehát Magyarország jogára nézve ebből semmiféle következtetést vonni nem lehet. (Zajos helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Nos, t. ház, ha Magyarország közjog-tudósai, kiknek az volt a hivatásuk a tanszéken és az a hivatásuk itt a parlamentben, hogy Magyarország jogát és igazait megvédjék, ily elveket hirdethetnek: akkor ne méltóztassék csodálni, hogy nekem ama képnek egy másik fele jut eszembe, a melyet arról a remetéről fel tetszett hozni. (Halljuk! Sálijuk!) Nemrég az erdélyi részekben egy törvényszéki elnök nyugalmaztatott; ő tehát a másik törvényszéki elnöknek átadta irodáját, elvitette bútorait és végül azt monda : »Itt van még Szilágyi Dezső minister úrnak az arezképe ; de ezt, t. collega, nem merem hazavinni, mert a feleségem rögtön összetörné, ügy haragszik reá; (Derültség) legyen olyan jó, vegye meg.« »Mi az ára?« »Két forint ötven krajezár!« (Derültség.) »Nagyon drága, mert alatta van Fabiny.« (Élénk derültség a bal- és szélső haloldalon.) Azt mondta a minister úr, soha 180 esztendő alatt a consulokat nem tekintették a bírói szervezet kiegészítő részének. Itt van az 1885. január 29-én kelt császári pátens és törvény, mely a consulátusokat rendezi. Mit mond ebben ő Felsége, az osztrák császár? »Ist mit der in meinem Eeiche erfolgten Geriehtsorgamsation in Einklang zu bringen«. Továbbá mit mond a *4. §-ban? »Die Consulargerichte in den Ländern des osmanischen Eeiches sind für die ihnen zugewiesenen Angelegenheiten als ordentliche österreichische Gerichte zu betrachten (Mozgás hal felől.) und gehören — ez a fontos, kérem (Ralijuk! Halljuk!) — und gehören dem Grerichtssprengel desjenigen Oberlandesgeiiehts an, dem sie in Absicht auf den Rechtszug in zweiter ínstanz zugewiesen sind.« Mit mond a 6. §.? Azt mondja, hogy felebbviteínek van helye a moldvai consuloktól a lembergi felsőbb törvényszékhez; továbbá Oláhországból a szebeni felsőbb törvényszékhez; Szerbiából és Bulgáriának rustsuki és viddini eonsulaitól a temesvári főbb törvényszékhez; és Boszniából a zágrábi főtörvényszékhez, vagy a mint nevezi, a báni táblához; Herczegovinából pedig a záraihoz; a hatodik főbb törvényszék pediglen a trieszti kereskedelmi főtörvényszék; a kik nincsenek ez előbbiek alá beosztva, azok a trieszti kereskedelmi főtörvényszék alá vannak rendelve. A 7. §. azt mondja, hogy harmadik folyamodása bíróság pediglen a Bécsben levő legfőbb törvényszék. De menjünk tovább: mert ez alól egy ügyes rhétornak még van némi kibúvója, ezt még magyarázhatja, pedig ezt is nagyon nehezen ; de mitmond tovább az 1861-i rendelet, a mely részletesen intézkedik a consulátusokról, Maífatti könyvének 138. lapja szerint ? »Die Consulargerichte in Serbien, Bülgarien und Bosnien verfahren nach der mit der Justiz-Ministerial-Verordnung vom 3. Mai 1852 eingeführten ungarischen Civilprocessordnung; und jené in der Walachei nach der mit der Justiz-Ministerial-Verordnung vom 16. September 1852 kundgemachten siebenbürgischen CivilProzess-Ordnung; für die übrigen Consulargerichte ist die westgalizische Gerichtsordnung vom Jahre 1796 massgebend.« No már most, tisztelt uraim, mit mond ez ? Ez azt mondja ki, hogy azok a törvényszékek azon felebbviteli törvényszéknek hatáskörébe tartoznak, a melynek kerületéhez beosztattak. Ez nem keveset jelentett a Bach-korszakban; mert ez azt jelentette, hogy fegyelmi és felügyeleti jogot gyakoroltak azok a főbb törvényszékek ő felettük; sőt midőn a polgári perrendtartásról intézkedik a rendelet, külön rendeli az Erdélyben, külön a Magyarországon és külön a nyugati G-alicziában életbeléptetett perrendtartásoknak figyelemben tartását. Mit mutat ez, t. ház? Azt, hogy a consularis bíróságok az osztrák monarchiának bírói szervezetébe 1855-ben a császári pátens és törvény alapján beiktattattak, annak integráns részét képezték; s azt, hogy midőn mi azt állítjuk, hogy ezek a bíróságok a hazai bírói hatalomnak folytatásai ott a külföldön: akkor maga ez az absolut uralkodás idejében létrehozott consularis bírósági szervezet és abban foglalt intézkedések teljesen nekünk adnak igazat. (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Mindezekkel szemben az a csodálatos, hogy a minister úr azt mondotta, hogy 180 esztendő óta e bíróság gyakorlását sohasem tekintették a hazai bíróság kiegészítő részének. (Tetszés ahal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, elvek felett, nézetek felett lehet vitának helye, de tények felett vitatkozni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) És a t. minister úr, ha minket bármily gyenge képességüeknek tart, de gondolja meg, hogy mikor ilyen enuntiatiókat tesz, a melyek a valósággal homlokegyenest ellenkeznek, gondolja meg, hogy az a »Pester Lloyd«, a mely Szilágyi Dezsőt