Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-450
ji 450. országos ülés február 3-án, Itedűen. 1891. államra háramlik, nem ismerek egyet sem, mely inkább — mint a munkások betegségek ellen való biztosítása — képes volna a munkásosztályt lassandassan a társadalommal kibékíteni és azon rideg ellentéteket legalább részben javítani, melyek a változott termelési viszonyok folytán beállottak. Nem ismerek az államnak e téren egyetlenegy fontosabb feladatát sem annál, Iiogy gondoskodjék, miszerint a munkásnak élete és gazdasági ereje, mint melyek az ő és családjának egyetlen tőkéjét képezik, biztosítva legyenek azon veszélyek ellen, melyek egészségét részint foglalkozása mint olyan folytán környezik, részint a gépben coneentrált erővel szemben azért háramolnak reá, mert itt gyakran minden elővigyázata, minden óvatossága hajótörést szenvedhet. A statisztikai kimutatások szerint a múlékony munkaképtelenség összes eseteinek 8 / ]0-ed részét betegségek idézik elő a munkásoknál; 10C0 munkás között 338 betegszik meg évenként. A munkásoknak betegség ellen való biztosítása tehát, minden socialis szemponttól eltekintve, nagy gazdasági fontossággal is bír : conserválja a munkás gazdasági erejét, nem kényszeríti őt azt teljes felgyógyulása előtt gyengíteni, De midőn a javaslat a munkásosztály betegség-ügyét az általános szegényügytől függetleníti, midőn a munkásnak a betegsegélyző pénztárak kezelésében nagymérvű befolyást enged, egyszersmind hathatósan emeli a munkás erkölcsi értékének és függetlenségének tudatát is. T. ház ! Azon körülmény, melyre Graál Jenő képviselőtársam is hivatkozott, hogy két nagy állam, melyben a munkásosztály összehasonlíthatatlanul nagyobb számban van képviselve, mint nálunk, nem tért még át a kötelező biztosításra, tudniillik Franczia- és Angolország, ne ingasson meg bennünket. Mert a mi Francziaországot illeti, az — mint tudjuk — az ott fenforgó viszonyoknál fogva csak nagy tartózkodással lép a socialis törvényhozás terére: ez okból nem államosítja vasútjait, azért nincsen ott máig sem úgynevezett sajátkéjd jövedelmi adó; de útját állják ennek más okok is, így például a Léon Say által is kifejezésre juttatott azon nézet, hogy azon terhek által, melyek a biztosítás miatt az iparra nehezednek és nehezedni fognak, Németország ipara nem lesz versenyképes Francziaország iparával. Hogy mennyire téves ezen nézet, kitűnik már abból is, hogy míglen például a balesetek elleni biztosításnál, még a legveszedelmesebb üzemeknél is, a fedezeti elv szerint a biztosítási díj nem tesz ki többet, mint a munkabér 1-3%-át, addig egy nevezetes social-statisticus számítása szerint azon gazdasági veszteség, mely Németországot addig érte, míg a kötelező biztosításra át nem tért, kitett évenként 167a millió márkát, Angolországban kitesz 13 millió font sterlinget. De különben is azon rendkívüli tevékenység mellett, melyet a magán-associatio Angol- és Francziaországban e téren kifejt, nem teszi annyira érezhetővé a kényszer-biztosításnak szükségességét. Francziaországban a már néhány évvel ezelőtt létezett 7011 sociétés de secours mutuelles, 970.000 valóságos és 155.000 tiszteletbeli tagjával, betegek ápolására 11 millió frankot, temetésekre 911.000 frankot és rokkantak javára 1,615.000 frankot költött. Nincs ez máskép Aügolországban sem, a hol a »poor tax« egy magában majdnem 100 millió forintot jövedelmez; ott csak a két munkásrend és pedig a forrestres és manchster unity több mint 1 millió kétszázezer tagot számlál és körülbelül 90 millió forintot fordít évenként a munkások segélyezésére. Itt tehát a munkások biztosítására nincsen oly égető szükség, mint máshol. Mindamellett azt tapasztaljuk, hogy különösen Francziaországban is a kormány minden javaslatában mindinkább közeledik a kötelező biztosítás eszméjéhez. Helyesen mondja Bödiker: Der schwere Stein der zu lösendeu Aufgabe liegt in Frankreich zur Zeit auf einer schiefen Kbene. Der Druek der Arbeitermassen wird schon dafür sorgen, dass er nicht heruntergleitet; aber nicht eher wird er in ruhiger Lage sieh befinden, als bis er auf dasjenige Niveau gehoben ist, welches Deutschland und Oesterreich definitív als das Endziel dieser Bestrebungen für die zivilisirte Staaten festgesetzt habén : auf die Ebene der allgemeinen obligatorischen Versicherung. Nálunk pedig, hol az önsegély iránt a bajiam kisebb, mint máshol, hol a szövetkezeti eszme csak lassan tud tért foglalni, a hol a magánbiztosítási intézmény aránylag még nem igen bírt a nép szélesebb rétegeiben gyökeret verni: kettős okuuk van az itt szóban forgó viszonyokat a magánjog köréből egészen kiemelni s a nyilvános jogba átültetni, vagyis a kötelező biztosítás által azon szilárd alapot megteremteni, melyen a socialis reformokat felépíthetjük. A mi pedig a teendők egymásutánját illeti, részemről csak helyeselhetem, hogy a kormány az ezelőtt táplált azon tervétől, miszerint első' sorban a munkások balesetek ellen való biztosítását szabályozza, eltért és első sorban a betegsegélyző pénztárak kötelező felállítását tűzte napirendre. A balesetek elleni biztosítás ugyanis a nagy számok után irányúi és a koczkázatnak mennél szélesebb körben való felosztásán alapszik. Itt tehát statisztikai adatok hiányában nélkűlöznők azon fontos iránytűt, mely nélkül a czélba veendő reform könnyen zátonyra jutna.
