Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

458. orszAgos ülés Mini nemmel válaszolok és utalok azon válaszokra, a melyeket úgy a Kaas Ivor t. képviselő úr, mint a Horváth Gyula t. képviselő úr által tett interpellatiora a kormány nevében adtam. A harmadik kérdés a következő: »3. Ha a 2. kérdésben foglaltak valók: hajlandó-e a minister úr és mikor előterjesztést tenni a képviselőháznak arról, miben állanak részletesen az osztrák iparra is kiterjesztett kedvezmények és miből állanak az azok fejében nyert viszontkcdvezmények ?« Ezt a jelentést, t. ház, nincs sem okom, sem módom előterjeszteni; mert annak semminemű substratuma nincsen. De ezúttal is ismételem azt a kérésemet a t. házhoz, hogy méltóztassék bevárni, míg a német birodalommal folyó tárgyalások befejezve lesznek, a midőn abban a helyzetben leszek, hogy, miként ezt ismételten kijelentettem, e kérdésben a legrészletesebb felvilágosításokkal fogok szolgálhatni. Kérem a t. házat, ^hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől) Polónyi Géza: T. ház! Mindenek előtt köszönetemet nyilvánítom a t. minister úrnak azért, hogy felismervén a kérdés sürgősségét, rövid idő alatt volt szíves megadni a választ. Van azonban a t. minister úr a válaszában foglaltakra névé egy tiszteletteljes kérelmem. Nincs semmi kifogásom az ellen, ha a t. minister urak bármikor megragadják az alkalmat, hogy védekezzenek oly állításokkal szemben, a melyek akár a journalistikában, akár pedig őket vádolva bármely más körben felmerülnek. Nem tartom azonban jogosultnak és helyesnek azt, hogy ily ezáfolatok oly interpellatiora adott válasz keretében történjenek, a mely interpellatio e kérdésekkel nem foglalkozott. . Igen természetesnek tartom, ha a t. minister úr specialiter az adott helyzetben érzékeny az iránt, hogy őt ne terhelje az a gyanú, mintha reá saját ministertársai bármiféle befolyást gyakoioltak volna, vagy hogy ministertárs dnak pressioja alatt így vagy amúgy cselekedett volna. Én is ismerem ezen híreszteléseket, de méltóztassék megengedni, én ezekről interpellatiomban egy árva szóval sem emlékeztem meg, és a mennyiben az interpellatiomra adott válasz e tekintetben visszautasítást vagy czáfolatot tartalmaz, bátor vagyok a t. minister urat arra kérni, hogy ismerje el, hogy az nem az én iiiterpellatiom czáfolatára tartozik. Már most a mi a dolog lényegét illeti, annak kimondását tudniillik, vájjon kudarezot vallott-e a kormánynak a tarifa-kérdésben követett politikája: méltóztatik emlékezni, hogy épen a kérdéseimre adandó felelettől tettem függővé. Tényképen hivatkoztam arra, hogy a »Neue Freie ír 18-án, szerclAn. 1891. | 75 Presse«-ben, tehát oly orgánumban, melynek közvéleményei eddig hitelt érdemlőség tekintetében épen e kérdésben kifogás alá nem eshetnek, az állíttatott a leghatározottabban, hogy a t. miaister úr az osztrák kormánynak megadta azon kedvezményt, hogy az osztrák iparra is kiterjesztette a kedvezményes tarifát, másrészt pedig szórói-szóra felolvastam a kérdéses czikk azon tételét, a melyben az mondatik, hogy az osztrák kereskedelmi minister a Németországgal való szerződések tovább folytatására vonatkozó tárgyalások megszakítását helyezte kilátásba. Minő választ kaptam e két kérdésre? A helyzetet sajáb-zerííen jellemző s a t. minister úrtól, legalább) nézetem szerint, őszinteség tekintetében semmi kívánni valót nem hagyó választ. De a két pontra adott válasz sajátságosan különbözik egymástól. (Halljuk!) Az egyik kérdő pontra, arra nézve, hogy az osztrák ipar számára is kiterjesztette a kedvezményes tarifát a minister úr, határozott nemmel felelt. S miután a t. minister úr ezt ily határozottan volt szíves kijelenteni azzal a jóhiszeműséggel egyrészt, melylyeí a t, minister úr nyilatkozatait fogadni szoktam, másrészt avval a tisztelettel, a melylyeí szavahihetősége iránt tartozom, válaszát örömmel veszem tudomásul. E tény alapján szívesen hajlandó vagyok feltételesen magam is eoneedalni azt, hogy politikai kudarezot nem vallott, feltételesen — mondom — azért, mert véglegesen csak akkor coneedálhatom ezt teljesen, ha előttem lesznek mindazon adatok a melyek igazolni fogják, hogy teljes aequivalenst kapott az általa adott kedvezményekért. De a másik kérdésre a t. minister úr máiigen diplomatikus választ adott. Módjában állott a kifejezésnek őszinte hatalmával úgy felelni erre a kérdésre is, mint a hogy az első kérdésre felelt; mondhatta volna azt, hogy »határozottan kijelentem, hogy nem.« De e pontra válasza már egészen más. A minister úr a/t mondja, hogy megállapodás jött köztük létre, melynél fogva jövőben ily intern kérdéseket feszegetni, s a tárgyalásokat nehezíteni nem fogjuk. Nem akarom feszélyezni a t. minister urat, hanem e választ, szembeállítva a második kérdésre adott határozott válaszával, implicite elfogadom olyannak, hogy az osztrák kolléga mégis csak megkísérelte, hogy a t. minister úr politikája kudarezot valljon. A minister úrban azonban volt talán erély, hogy ellent..Ujon s talán ennek folytán jött létre ama pactum, mely jövőre nézve kizárja azt, hogy intern dolgokat egymásközt feszegessünk s a tárgyalásokat jövőre nehezítsük, így fogadom a minister úr válaszát és a magam részéről tudomásul veszem. Hogy vájjon véglegesen hozzájárulhatok e ahhoz, hogy politikája -sikerét én is ünnepeljem, arra nézve fentartom