Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

458. orsüágos Illés február 18-án, szerdán. 1891. 159 pedig állami fenségjogát Magyarország területén senki kétségbe nem vonja — ott, a hol a külügyekkel érintkezésié jön, kénytelen kelletlen közöseknek ismerjék el; odáig kellett eljutniok, bár nézetem szerint azon törvények alapján, melyek meghozattak, odáig jutni nem lett volna szabad. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Már most a szőnyegen levő törvényjavaslat inegbírálásánál szükséges lenne, hogy annak történeti múltját az ember legalább általános nagy vonásokban felfejtse. Azonban ettől tartózkodom, mert túlságos hosszúra terjeszkedni nem akarok, csak jelzem, hogy mi a consnlatusi intézmény eredete. Nem szólva a régi hellén proxenos — a kik a külföldi államok ügyeiben ügyvédi szerepet játszottak — nem szólva a római patronusok, praetor-peregrinusok szerepéről : általában a consuli intézmény mai szervezete az olasz kereskedelmi városokban, Pisában, Grenuában, Velenczében, különösen a velenczei köztársaság kezdeményezése folytán fejlődött ki. A keresztes hadjáratok idejében a keresztény államok alattvalóinak jogait a nem-keresztény államok elismerni nem akarták és így maguk a keresztyén államok voltak kénytelenek gondoskodni arról, hogy a saját alattvalóiknak joga és cselekvési képessége megvédessék. Ez röviden a consuli intézménynek az eredete, t. ház. Nálunk azonban, Magyarország államjoga szempontjából, van ennek a consuli bíráskodásnak egy speciális külön története is. Kern akarok szólni a passaroviczi és sistovai békekötésről, a melyek nemzetközi actusok; hanem szólok arról, hogy Magyarországon, mielőtt az 1867 : XII. törvényezikk törvénynyé alkottatott, az 1855: pátens és az 1866: úgynevezett kormányrendelet által a consuli bíróságoknál életbeléptettett az osztrák polgári törvénykönyv a consnlari bíráskodás egész területén; kivéve az úgynevezett levantei szokásjogot. E mellett a felső forumokban, a mint az indokolásban el van mondva, utalva Ion a consuli bíráskodás némely császári és királyi főtörvényszékekhez, legfőbb fórumban pedig a bécsi legfőbb törvényszékhez. Ez röviden történeti múltja a consuli bíráskodás kérdésének. Magyarországon, mert a mint bátor leszek röviden bebizonyítani, az 1867: XII. törvényczikk megalkotásakor a consulátusi bíráskodás kérdése, vagyis a magyar állampolgárok felett való bíráskodás és igazságszolgáltatás kérdése oly területeken, a hol a consuli bíráskodás által gyakoroltatik az igazságszolgáltatás, az 1867 : XII. törvényczikk által Feni meg nem oldatott, sem nem érintetett, Már most, t. ház, felmerül a többség táborából azon nézet, hogy ezen törvényjavaslat, úgy a mint az be van nyújtva, tényleg haladást képez; (Derültség a szélső baloldalon) — haladást képez, a t. többség "meggyőződése szerint először azért, mert már maga azon tény, hogy a törvényhozásnak mód és alkalom nyújtatik ezen joga felett bármily korlátozó módon disponáíni, elismerése annak, hogy a magyar törvényhozásnak joga van hozzászólni ehhez a kérdéshez. Hát, t. ház, én szívesen bízom a t. igazságügy minister úrra annak megfejtését, hogy közjogi szempontból mennyiben jelent haladást az, ha egy nemzetnek törvénybiztosította felségjogain alapuló igazságszolgáltatási ügye annak parlamentjében tárgyalás alá vonható. A második dolog, t. ház, hogy azt mondják: haladást jelent ezt a törvényjavaslat azért, mert ha egyebet nem mondunk, de annyi tény, hogy eddig a felsőbb bíróságok területén az igazságszolgáltatást kizárólag osztrák császári és királyi felsőbb törvényszékek gyakorolták; holott ezen áldásthozó törvényjavaslat szerint csinálunk egy most már vegyesnek nevezett közös bíróságot, mely az ő alkatelemeivel — a melyeket majd szótbonczolni szerencsés leszek — nagy haladást jelent a magyar közjog terén. Nos, t. ház, ha ezt a törvényjavaslatot Schmerling nyújtaná be az osztrák parlamentben; ha ez a törvényjavaslat nem itt a magyar parlament előtt tárgy altatnék, hanem jelentené például a császári és királyi felség nevében eljáró külügyministernek egyoldalú intézkedését, hogy az eddigi botlásokat, törvénytelenségeket legalább részben jóvá tegye: az ő részéről haladást látnék ezen lépésben. (Tetszés a szélsőbalon.) De, ha Magyarország igazságügyministere áll elő, hogy dicsekedjék azzal, hogy ő haladást ért el, mert Magyarország igazságszolgáltatását a consuli bíróság első fokán közösnek megtartania sikerült és a második fokon szerencsésen vegyesnek tudja azt megcsinálni: no már ilyen öndicsérettel, t. ház, mindenhol tanácsos lehet előállani, csak Magyarország parlamentjében nem. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A szőnyegen lévő törvényjavaslatot, t. ház, két szempontból vonhatom bonczkés alá. Az egyik a közjogi ellenzéknek, a függetlenségi és 48-as pártnak nemzeti önállóságot és függetlenséget hirdető, tiszta, félremagyarázást nem tűrő elvi álláspontja. Ebből az álláspontból, t. képviselőház, a eonsequentiákra eljutni igen könnyű és talán méltóztatnak is engem felmenteni attól, hogy ezt bőségesen illustráljain; mert ezen álláspontból ki van zárva az, hogy ezen párt elfogadhasson olyan törvényjavaslatot, a mely Magyarország törvényhozását közössé tenné, vagy közössé tenni megengedhetné, még akkor is, ha az 1867 : törvényczikkbó'l folyna, mint a hogy nem folyik. Ezen álláspontból ki van zárva az, hogy — a mit a magyar nemzetnek