Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

457. orszílgos ülés február 17-én, kedden. 1801. 145 az, mint midőn például a curia egy Ítéletét kell a külföldön végrehajtani; akkor ennek végrehaj­tása végett igenis diplomatiai képviseltetésünkhöz fordulhatunk a külügyminister útján. De vájjon ez azért megszünik-e souverain magyar önálló igaz­ságszolgáltatási cselekvény lenni? Abban a pillanatban, melyben a bírói hatalom gyakorlása maga bármi tekintetben közösnek elismertetnék: az 1867: XII. törvényczikknek nemcsak szelle­mén, hanem betűjén is tátongó rést ütnénk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) T. ház! Ezzel még nem mondtam eleget. Ne méltóztassék az 1867 : XII. törvényczikket, a mint az az újabb inteipretatioknál már szokássá vált, egyoldalúlag felfogni, mint oly törvényt, mely­nek egész tartalma csak abban áll, hogy az állami souverain jogok egyik részének közös gyakor­lásáról intézkedik, hogy az közösiigyeket álla­pít meg. Az e törvény intézkedéseinek csak egyik részét képezi. Másik része az, hogy garan­tiája a nemzeti függetlenségnek és állami önálló­ságnak, hogy fentartja világos szavakkal, akirály­lyal és a monarchia másik államával létrejött egyezmény ünnepélyességével, a pragmatica sanetio azon alapelvét, mely szerint Magyarország önálló független állam, (Igaz! Úgy van! Űyy van! a bal- és szélsőbal felöl.) semmi más országnak és államnak alávetve nincs. (Élénk helyeslés a bal­és szélsőbal fel öl.) E törvény tartalma nemcsak nem kívánja, sőt e törvény azon részének — mely a másiknál nem kevésbbé fontos, mely az országnak állami függetlenségét újból affirmálja, új garantiák alá helyezi — e törvény másik ré­szének megsértése az, hogyha bármely oly bírósá­got ismerünk el, a mely bírói hatalmát nem kizárólag a magyar királytól, mint olyantól, ha­nem az osztrák császár és királytól nyert meg­bízás alapján gyakorolja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) A közösügyek terén egy fejedelmi cselek­ményben nyilványúl az 1867 : XII. törvényczikk­ben körülirt formák között az osztrák császár és magyar király souverainitása. De az ily fejedelmi cselekmények csak a közösügyek körébe sorozott intézkedések terén bírhatnak hatálylyal. (Igaz! llgy van! a bal és- szélső baloldalon.) Ki van zárva, hogy oly fejedelmi cselekmény, mely az osztrák császár és magyar kiiály souveraínitásának együttes gyakorlását tartalmazza magában, bírói hatalmat ruházhasson magyar honosra; (Helyeslés a bal- és szélsőbal felöl.) s ki van zárva, hogy a magyar honosnak más kutforrás és más souve­renitás nevében szolgáltassanak igazságot, mint a magyar koronának és magyar királynak nevé­ben. (Élénli t helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) így tehát az oly bírónak, a ki hivata­lát a császártól és királytól eredő megbízás alapján gyakorolja, a ki ítéletét a császár és KÉPVB. NAPLÓ. 1887 — 92. XXII. KÖTET. király nevében mondja ki, az ilyen bírónak egész működésében és minden ítélkezésében közjogunk egy sarkalatos alaptételének negatioja nyilvánul. (Élénk helyeslés, és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem szólok bővebben azon másik sérelemről, mely a jelen javallatban foglaltatik s a mely már az első fórumnál nyilvánul. Ez abban áll, hogy a magyar honos szabály szerint az osztrák jog alá helyeztetik. Hiába iparkodott a t. előadó úr oly nagy apparátussal nyitott ajtót betörni s minket arra figyelmeztetni, hogy a helyi viszo­nyok figyelembe vétele szükséges; hisz ezt mind­nyájan tudjuk. De a mit mi kívánunk, az az, hogy valamint a helyi szokások által módosítva az osztrák honosokra nézve az osztrák magán­jog érvényesül, mint szabály, úgy a magyar honosokra nézve a helyi szokás által módosítva a magyar jog érvényesüljön, mint szabály. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal felöl.) Az osztrák jognak felemlítésében és átértósé­ben nagyon óvatos a ministeri indokolás ós az min­denütt a »a tényleg fennálló jogszabályok és gya­korlatnak« neve alatt csúszik el; az előadó űr beszé­dében pedig a levantei jogszokásnak ismeretlen terjedelmű és ezért mindenfélének eltakarására elég tág köpenye rejtegeti azt. (Tetszés és derült­ség bal felől) Szerencsére azonban itt van kezem közt az osztrák törvényjavaslat indokolása, mely e tekintetben nekünk teljesen tiszta bort önt poharunkba (Halljuk! Halljuk! bal felől) és a mely­nek erre vonatkozó tételét leszek bátor a t. ház­nak felolvasni, (olvassa): Dem Gresagten zufolge . . . (Egy hang jobb felöl: Hát németül idéz ?! Nagy zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon.) .... Nagyon fogok örülni, ha a t. képviselő úr, a ki úgy látszik, a német szót annyira nem tűri, hogy engem egy idézet rögtönzött lefordítására akar kötelezni, ezen dicséretes buzgalmát ennél fontosabb alkalmakra tartja fenn és ha akkor, a mikor mi a németesítés terjesztésével szemben a magyar nyelv terjesztésén munkálunk, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) az ő buzgal­mára és segítségére számíthatunk. (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az osztrák indokolás tehát az anyagi jog terén létesítendő állapotokat röviden és világo­san ekként jellemzi: »Dem Gesagten zufolge sind für űie Consular Gerichte in Hinsicht auf Rechtsanwendung folgende Unterscheidungen auf­gestellt: 1. Für die österreichischen Staatsangehöri­gen in Statussachen und in Strafsachen das Recht des Heimatslandes angewendet. 2. Ebenso wird für die ungarischen Staats­angehörigen im Statussachen und in Strafsachen das Recht ihrer Heimat angewendet. 3. In den Rechtssachen, welche nicht zu 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom