Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-456

45«. orszásros ülés február 13-án, pénteken. 18Í1L 127 hogy a magyar ipar érdekeit az osztrák iparral szemben megvédelmezze. (Úgy van a szélsőbalon.) Mert mi történt ? Nem szándékozom csak híreszteléseken alapuló tényeket felsorolni. Ep azért. hogy interpellátiómban egy szó se legyen, a mely a hírlapokban közlött tényeknek, meg nem felel, felolvasom szórúl-szóra a „Neue Freie Presse"nek e tárgyra vonatkozó közleményét. (Olvassa:) »A magyar árútarifára vonatkozó tárgyalások, melyek most Bécsben a magyar és az osztrák keresdelmi minister közt folytak, teljes megegyezést eredményeztek. A két kormány kölcsönös reciprocitást biztosított egymásnak a vasutakon szállítandó árúk tarifáira nézve, mely szerint minden kedvezményben, a mely a hazai terménveknek az árútarifában biztosíttatik, az osztrák, illetőleg a magyar termények is részesülnek, úgy hogy az egyoldalú tarifapolitika, mely csak a magyar vagy csak az osztrák árúknak válnék előnyére, teljesen ki van zárva. E tárgyalásokat azért tartották meg, mert az osztrák kormány kijelentette, hogy a német vámszerződés legfontosabb tételeinek, nevezetesei) a vas és liszt vámjának tárgyalását mindaddig nem folytathatja, mig Ausztria és Magyarország közt az árútarifa kérdésére nézve megegyezés létre nem jön, s ily módon a fenforgó differentiák el nem háríttatnak. Az osztrák kormánynak e nyilatkozata következtében Baross kereskedelmi minister Bécsbe jött, a hol sikerült a differentiákat, melyeket az új magyar árútarifa teremtett, barátságoskapaezitálás alapján a teljes reciprocitás biztosításával kiegyenlíteni. A magyar kormány, midőn br. Kaas Iror interp el lati ójára a képviselőházban felelt, kijelentette, hogy a magyar helyi díjszabást fentartja. Ez a nyilatkozat meg is felel a tényeknek, mert a magyar árútarifák és a kivételes tarifák visszavonását senki sem kívánta és senki sem sürgette. A Bécsben létrejött megállapodás értelmében s a reciprocitás alapján a magyar helyi díjszabás kivételes tarifái, melyek eddig a kedvezményt ahhoz a feltételhez fűzték, hogy a kedvezményezett árú magyar eredetű legyen, az osxtrák árúkra is ki fognak terjesztetni. A magyar helyi díjszabás érvényben marad, de érvényes lesz a Magyarországba irányuló osztrák szállítmányokra is". T. képviselőház! Ha ez a közlemény, illetőleg az ebben foglalt tények valók, akkor ebből két dolgot következtetek. Az egyik az, hogy a közös vámterület mellett lehetségessé válik, hogy akkor, midőn Magyarország Németországgal, tehát egy harmadik állammal kereskedelmi és vámszerződést akar kötni, közbelép az osztrák kormány és eoneessiókat csikar ki az osztrák ipar számára, mert különben Németországgal nem szerződhetünk. A másik dolog az, t. ház, hogy kudarczot vallott az a politika, mely agitatiót szült a kormány mellett; mert ha ez való, akkor annak kiindulási pontja hamis, mert nem való az, hogy a magyar iparnak védelme éretett el az osztrák iparral szemben. Mert ha a leszállított árúdíjszabás az osztrák eredetű iparczikkekre is kiterjesztetik: akkor több, mint nyilvánvaló,hogy a magyar ipar számára biztosított védelem a semmivel egyenértékű. (Igás! Úgy van! bal felől.) De nehogy tévedésben legyünk, t. ház, osztozom a minister úr azon felfogásában, hogy a díjszabás kérdése mindig a conjuneturalis politika dolga és minden kormány a világon ezen kezébe adott hatalmi eszközt a közjó érdekében úgy használja fel, a mint az tőle telik. Nem is azt kifogásolom tehát, hogy egy ily tarifa esetleg egyezkedés tárgyává tétetik. A kérdés mindig csak az marad, hogy mily módon tétetik az és mi az egyenérték? Én képzelhetek magamnak, t. ház, esetet, a hol — hogy egy conret esetet vegyek fel — például a beszkidi tarifánál, nevezetesen annál a kérdésnél, hogy az osztrák kormány a beszkidi vonalon elzárta a galicziai szesznek Magyarországba jövetelét — a mi által lehetetlenné vált Magyarországon a szeszfinomítás — a minister úr viszont engedményeket eszközöl ki és hogy e tekintetben, különösen ha más hasonnemű eoncessiók forognak fenn, esetleg kaphatott ily egyenértéket ; de arra nézve, hogy a t. minister űr eljárása iránt maga a képviselőház is kellőleg tájékozva legyen: tudnunk kell azt, hogy miben állanak azon engedmények. Mert igaz, t. ház, hogy van budgetjogunk és a budget alkalmával minden ilyen politikai kérdés szőnyegre kerül: az is igaz, hogy a néniekereskedelmi szerződést beczikkelyezés végett be kell mutatni a képviselőháznak és akkor aztán a felett tárgyalhatunk ; de azon alkalomból azon engedményeket, melyeket a kereskedelmi minister azért tesz az osztrák kormánynak, hogy mi Németországgal szerződhessünk, nem kerülhetnek elő. Tehát nekünk jogunk és kötelességünk megkövetelni a t. minister úrtól azt, hogy tájékoztasson bennünket az iránt, hogy mily mértékűek azon eoncessiók ? vájjon való-e az, hogy a t. minister úr az ezen kedvezményes díjszabást az osztrák eredetű iparczikkekre is kiterjesztette : igen vagy nem ? Én magam és a párt, melyhez tartozni szerencsém van, rendkívüli nagy súlyt fektetünk annak megtudására, vájjon való-e, hogy az osztrák kereskedelmi mimsternek sikerült a kö-