Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-456

114 *5<S. országos illés február ll-án, pénteken. 1891. hogy hátramaradt gyermekükre a koldulás keseríí kenyere, sok esetben pedig az éhhalál, vagy a mi még ennél is rosszabb—az erkölcsi tönkrejutás vár. A felebaráti szeretet sugalta igénytelen szavaimat a t. kormány becses figyelmébe ajánlva, mint már előbb is kijelentettem, a törvényjavaslatot úgy a magam, mint pártfeleim nevében készséggel elfogadom. (Helyeslés bál felöl.) Bolgár Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Valamint a t. előadó úr s Nagy István képviselő úr, úgy én is megelégedéssel üdvözlöm e törvényjavaslatot; hiszen magam is úgy a házban, mint a delegatióban több ízben sürgettem azt, hogy e törvényjavaslat mennélelébb benyujtassék s életbe lépjen, S annál nagyobb megelégedéssel üdvözlöm e javaslatot, mivel ez ismét egy újabb példa arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar törvényhozás mindenütt, a hol a véderőnek jogos érdekeiről van szó, az iránt figyelemmel és méltányossággal viseltetik; és mutatja e javaslat azt is, hogy az ellenzék sem zárkózik el attól, hogy a hadsereg jogos érdekeit melegen támogassa; hiszen e törvényjavaslat alkotásának szükségessége ellenzéki oldalról lett a pénzügyi bizottságban megpendítve. Nem akarom Falk Miksa t. képviselő úr érdemeit csonkítani, a ki az e törvényjavaslatnak benyújtására vonatkozó határozati javaslatot beadta; de tény, hogy Horánszky Nándor képviselőtársunk volt az, a ki ez ügyet először hozta szóba. Constatálom azt is, hogy a magyar képviselő ház kezdeményezte e törvényjavaslatot a Falkféle határozati javaslattal ; az osztrák képviselőház csak azután csatlakozott mellénk s fogadta el a magyar képviselőház javaslatát. T. ház! Örömmel üdvözlöm ejavaslatot; de őszintén szólva, még sem tartom azt tökéletesnek. Igaz, hogy most már mindazon tiszteknek özvegyei és árvái nyugdíjképesek lesznek, a kik az 1887 : XX. tcz. életbeléptekor még életben voltak; azonban azok az özvegyek és árvák, a kiknek férjök, illetve atyjuk azon törvényjavaslat megalkotásakor már nem volt életben, ma is épen olyan sanyarú sorsnak és elbánásnak vannak kitéve, mint azelőtt; pedig mindazoknak a férje, illetőleg atyja az államnak épúgy szolgált, mint azoknak férje s atyja, a kik ről e javaslatban van szó. Az osztrák képviselőházban Jacques képviselő terjesztett is a ház elé határozati javaslatot, melyet az magáévá is tett és a melyben a kormány felszólíttatott arra, hogy pótolja, ez irányban a törvényt. Én, ha nem teszem meg ugyanezt az indítványát, csak azért nem teszem meg, mert nincsenek rendelkezésemre — azt hiszem, a kormánynak sincsenek meg — azon adatok, melyekből ki lehetne számítani, mennyivel terhelné meg a dolog az állami kincstárt, illetőleg a hadmentességi alapot. Azt hiszem, ez alap kamataiból a költségeket fedezni nem lehetne, azokat nem tartom oly nagyoknak, a minőknek azokat az osztrák képviselőházban tartották: gondolom 3 milliónak. De hajavaslatot nem is teszek, bátor vagyok ezen kérdést a honvédelmi minister úr becses figyelmébe ajánlani és felkérni, hogy tegye az ügyet tanulmány tárgyává. Ha a dolog nem jár az állam nagy pénzügyi megterhéltetésével, vagy ha talán a hadmentességi alap kamataiból lehetne e költséget fedezni : járjon el ö is az említettem határozati javaslat értelmében. A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk!) A legnagyobb köszönettel veszem azon rokonszenves nyilatkozatokat, melyek az ellenzék részéről történtek. A mi Nagy István képviselő úr azon megjegyzését illeti, hogy e törvényjavaslat fogyatékos : teljesen egyetértek vele annyiban, hogy kívánatos lett volna többet tenni, főleg a leányárvák tekintetében; de fájdalom, az ország pénzügyi viszonyai olyanok, hogy az 1887: XX. tcz. ben megállapított elvtői eltérni nem lehet. Ha a hadmentességi alap annak idején meg fogja bírni a nagyobb terhet: én leszek az első, ki csatlakozni fogok a képviselő úr óhajához. A mi Bolgár Ferencz képviselő úr felszólalását illeti: meg lehet győződve, hogy magam is szíve&en csatlakoznám hozzá ; de hát az évek hosszú során át elhalt katonai egyének árvái és özvegyei nyilván sem tartattak. Nekünk tehát fogalmunk sem lehet arról, mennyire rúg ezek száimi; csak annyit tudunk, hogy e szám óriási lehet. HH ezek ellátásáról akarnánk gondoskodni, ez oly óriási összeget venne igénybe, a melyet most sem a hadmentességi alapból nem teremthetnénk elő, sem az állam pénzügyi viszonyai meg nem bírnának. Én is meg vagyok győződve, hogy ez összeg legalább is 3 millióra rúgna, mint azt az osztrák képviselőházban felhozták. E részben tehát sajnálom, hogy nem helyezhetem kilátásba, hogy előterjesztést fogok tenni. Ha azonban azon özvegyek közül, kiknek férje 1887-iki törvény létrejötte előtt halt meg, egyik-másik kegydíjért folyamodott, ki méltánylást érdemlő indokot hozott fel, kapott némi kegydíjat. Nem mondhatni, hogy ez ellátás valami fényes, de jobb a semminél. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobb és bal felől).