Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-450
4 450. országos ülés február 8-An, kedden. 1891. felolvasott törvényjavaslatot végső szerkezetében is megszavazni: igen, van nem? (Felkiáltások: Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy azt a t. ház megszavazza s így alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldeni határozza. Következik a közgazdasági bizottság 651. Számú jelentése; az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvényjavaslatról s annak tárgyalása. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni s így az általános vitát megnyitom. Első szó illeti a bizottság előadóját. Perlaky Elek előadó: T. képviselőház! Midőn a jelen törvényjavaslatot ezen helyről bevezetni szerencsém van, első kötelességem, hogy íinnak úgy humanisticus, mint közgazdászat]", közegészségügyi, közbiztonsági, népesedési, valamint iparpolitikai nagy fontosságára utaljak. A mely nagy fontosságot különösen emeli még azon terjedelmes nagy kör, melyre az éltető és megtartó sugarait szétárasztani hívatva van. A jelen törvényjavaslat tárgya, t. ház, kizárólag a munkások betegség esetén való segélyezése. Ennélfogva nem tévesztendő Össze ennek tárgya a balesetek vagy elaggott kor, özvegyek, vagy munkaképtelenség eseteire kiterjedő biztosításokkal. Mindezeknek, melyeknek egy része Európa nyugoti államaiban már is behozatott, más része pedig törvényhozási megfontolás alatt áll, közös czéljuk van és pedig két irányban. Először társadalmi irányban, hogy korunknak nagy problémáját, az úgynevezett munkáskérdést békés úton megoldani segítsen — és állami tekintetekből, a mennyiben az államháztartásnak legnemesebb és legfontosabb tényezőjét, az emberi munkaerőt megóvni, fejleszteni és javítani kívánják. Épen oly helyesen, mint szépen mondotta tehát Mirabeau, hogy ha az államot egy fa törzsökéhez lehet hasonlítani, akkor a munka annak különféle ágazataiban gyökereit képezi, a melyek a törzsnek, ágaknak s az azon díszelgő leveleknek, virágoknak az éltető nedűt adja meg. Ha tehát a törzset és ágakat jó erőben akarjuk megtartani, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy kellő gondot fordítsunk a gyökerek ápolására. De bármennyire fontosak is a munkás-biztosítás egyéb nemei, kétségtelenül a legfontosabb és ennélfogva a legsürgősebb a betegség esetére való biztosítás, mert a munkaképtelenségek összes esetei között a betegség esete adja a legnagyobb hányadot; egymagában annyit, vagy többet, mint a többi együttvéve. Ezért a közgazdasági bizottság teljesen helyeselte és elidméréssel fogadta a kormány azon intézkedését, hogy első sorban a betegség esetére való biztosításról szóló tövényjavaslatot nyújtotta be és pedig pur et simple, a többiekkel nem keverve össze. Hiszen nagyon nehéz feladat is lenne e kérdést most egyszerre a többire is kiterjeszteni és parancsoló szükség sincs erre; mert a mi viszonyaink ma ebben a tekintetben nem sürgetnek annyira, mint a többi nyugoti államok viszonyai. E mellett ezen törvényjavaslat egymagában is elég fontos arra, hogy a törvényhozásnak egész figyelmét és majdan a végrehajtásnál a kormány egész erélyét igénybe vegye. De különösen nagy előnye annak, hogy ezt minden egyébtől kizárólag hozta be a kormány, abban van, hogy ennek működése alatt elég időnk és alkalmunk lesz a többire nézve is a szükséges adatokat megszerezni és akkor mindenesetre biztosabb alapokon építhetünk tovább, mint a hogy azt jelenleg tenni képesek lehetnénk. (Helyeslés jobb felől.) De nézzünk azon kérdéssel szembe: vájjon szükséges és sürgős volt-e ezen törvényjavaslat behozatala? Erre megfelelnek a statisztikai adatok, a melyek szerint épen azoknak biztosítása, a kikre ezen törvényjavaslat hatálya kiterjed, még eddig aránylag igen csekély mértékben történt; de megfelelnek erre a rendőri és a rendőroryosi naplók, a melyek szomorúan tanús kodnak arról a sok nyomorról, a mely épen abból származik, mikor a napi keresetéből élő és családját fentartó munkás betegség által akadályozva lévén keresetében, csakhamar beáll egész családjára a nehéz nélkülözések, azután a nyomor legsötétebb ideje, melyet nyomban követ a kétségbeesés vagy a bűn, a mely azután egész családokat —- azt mondhatnám egész osztályokat -— elpusztít. De beáll még más is: beáll az, hogy a betegségek elhanyagolása következtében ragályok támadnak, a melyek aztán pusztító hatásukat még azon körön túl is széles nagy körben éreztetik. Nem mondom én, hogy ezen bajok nálunk már azon mérvben megvannak, mint az iparban fejlődöttebb nyugati államokban; de — sajnos — meg van elég terjedelemben arra, hogy a törvényhozásnak gondját és a kormány intézkedéseit igényelhessék. A második kérdés az, hogy ha elfogadjuk is azt, hogy ezen intézkedések létesítése szükséges és bizonyos fokig sürgős: vájjon szükséges volt-e azt a társadalomra hagyni, úgy, a mint az részben Francziaországban és majdnem egészben Angliában történik? Erre, engedelmet kérek, egy nagyon általános igazsággal kell mindenekelőtt felelnem és ez az, hogy a törvényhozási intézményeket mindenkor az állam viszonyaihoz és népessége jelleméhez és szokásaihoz kell szabni. E szerint másképen fejlődtek ki épen ezen intézmények a
