Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-455
455. országos Ülés február 12-cn, csütörtökön. 1891. lül A mi pedig azt illeti, hogy helyes és czélszerű-e e törvényjavaslat? e tekintetlen bátor vagyok még azt is felemlíteni, hogy ez az országnak anyagi megterheltetésével nem jár, mert a felmerülő költségek nem a magyar költségvetést, hanem — a mint ezt a törvényjavaslat is világosan kifejezi — Bosznia és Herczegovina költségvetéseit fogják terhelni. (Úgy van ! jobb felől.) Ezek alapján igen kérem a t, házat: méltóztassék a törvényjavaslatot a bizottság véleménye szerint elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! Ezen törvényvényjavaslat szomorú eseményeket idéz vissza emlékezetünkbe: azt a szerencsétlen, igazságtalan háborút, melyet 1877-ben Oroszország a török birodalom ellen indított és azt a Magyarország, »'ót a monarchia érdekével ellenkező magatartást, melyet úgy a közös —, mint a magyar kormány ezen háborúval szemben követett; előre számítván arra, hogy az Oroszország részéről bekövetkezendő győzelem esetén neki is osztályrészül jusson egy darab azon nemzet testéből, mely újabb időben a mi természetes szövetségünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak szomorú emlékezeteket idéz vissza lelkünkben e törvényjavaslat, hanem visszatetszést s egyúttal aggodalmat is gerjeszt. Ha nem volt elég, hogy — nem ugyan egy zászlóaljjal, a melynek élén egy zenekar halad, hódították meg Bosznia és Herczegovina tartományait, hanem — 100 ezernél több katonának kellett levonulni oda, hogy meghódoltassa e tartományokat; nem volt elég, hogy e tartományok völgyeiben magyar vér is ömlött a a harczok alatt, még pedig bőségesen; nem volt elég, hogy e háború óriási összeget nyelt el, s azóta is e miatt évről évre több millióra menő költséget viselünk: most még azt kívánják, hogy azon két tartomány embereiből alkotott csapatok Magyarország területére lépjenek? T. ház! Hogy e csapatok idegenek, azt úgy a törvényjavaslat, mint a t. előadó úr maga is elismerte. Mindnyájan kerülték a nemzetközi kérdés bővebb megvilágítását s én sem fogok ezúttal annak taglalásába bocsátkozni; de annyit lehetetlen nem mondanom, hogy ezen csapatok nem a mi fejedelmünk alattvalói, hanem mai napig is a török szultánt ismerik el törvényes fejedelmüknek. A berlini szerződés ugyanis, mint azt többen emiitették, ezen két tartománynak csak megszállására és kormányzására adott az osztrákmagyar monarchiának megbízást. De ez azon túlterjeszkedve, olyan útra lép, mely — rossz próféta legyek — előbb-utóbb bonyodalmakat fog előidézni, a melyekért a felelősséget önök fogják viselni, én azokat önökre hárítom. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon) Oh! önök, tudom, könnyen vállalják a felelősséget e részben; Olivier Emil önökben igen jó tanítványokat talált, a ki könnyű szívvel vállalti el a felelősséget azon háborúért, a melyet HL Napóleon Németország ellen indított s a mely tudjuk, milyen szerencsétlen véget ért. Önök felelőssége azonban a mi erkölcsi felelősségünket nem mentheti fel, s azért én, mint magyar ember és mint képviselső kötelességemnek tartom figyelmeztetni a nemzetet a lehető következményekre. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondják, hogy ezen bosnyák és herezegócz katonaság csak ideig-óráig fog magyar területen időzni, és e részben a magyar kormánynak az összes ministeriumnak beleegyezése lesz szükséges, ha azok a csapatok akár megszaporíttatni fognak, akár pedig kellő időn túl időznek nálunk. De hát egy legközelebbi példa is bizonyítja, hogy mennyire független a magyar kormány a bécsi hatalmasoktól; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s félek, hogy valamint eddig úgy ezután is, e kérdésben is nem a magyar ministerium belátása és akarata, hanem a közö? hadügyminister és más bécsi intéző körök fognak dönteni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én mindezeknél fogva (Halljuk! Malijuk-!) nemcsak hogy nem járulok hozzá e törvényjavaslathoz, hanem azt a leghatározottabban visszautasítom és azért önöket teszem felelőssé. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr sem kívánván szólani, kérdem a t. házat: méltóztatik e a szőnyen levő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Következik a részletes tárgyalás: először is a czím. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét s 1—3. szakaszát, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is meg lévén szavazva, annak harmadszori megszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve.