Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-455

98 4S5. országos ülés február 12-én, csiilfirtökon, 1891. lás azon tartományokban a régi rendnek minden alapját megszüntette és az oecupálásra egyszer megtörtént lépést visszavonhatatlanná tette. Én kiszámítható időben nem tartom e tekintetben a változás beállását lehetségesnek, legalább oly irányban nem, hogy mi e tartományokat sorsukra bízzuk, vagy a monarchia két állama és ezek közt beállott köteléknek szétszakításába belemehetnénk. (Helyeslés a jobb- és baloldalon). Hogy e tartományok közjogi viszonya mikor fog szabályoztatni, az mindenekfelett a politikai körülményektől függ és czélszerííségi kérdés ; de annyi tény, hogy az occupatiót nekem megmásít hatatlan állapotnak kell tekintenem. (Helyeslés a baloldalon.) Ha pedig ez így van; ha ennek az állapotnak terheit minden évben a delegatio rendkívüli költségvetésében észleljük, azokb, n a költségekben, melyek a megszállott terűletekre fordított rendkívüli katonai szükségletre kéretnek; ha mi a magyar törvény által köteleztük magunkat, hogy e tartományok beligazgatási szükségleteit, esetleg előforduló hiányait megbíráljuk, esetleg azoknak pótlására áldozatot hozunk ; ha mi az oeeupatióval együtt e tartományok védelmének kötelezettségét is elvállaltuk: akkor csak méltányos és helyes, hogy e kötelezettség legyen kölcsönös, hogy mikor az occupatió terheit viseljük, akkor annak minden lehető előnyeit is bírjuk. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Hogy ezen előnyök közé ezen tartományok katonai erejének felhasználása is tartozik, már akár legyen az nagy, akár kicsiny, — olyan a milyen — ezt, gondolom, kétségbe vonni nem lehet. (Helyesléé bal felől). így tehát én azt a követelményt, hogy azon tartományok katonai ereje felett korlátlanul rendelkezhessünk, politikailag méltányosnak és helyesnek tartom, mert ez azon ellenértékhez tartozik, melyet az occupatió terheiért méltán igénybe vehetünk. (Helyeslés a bal- és jobbóldalon.) De azonfelül, t. ház, politikailag helyesnek tartom azt is, (Halljuk!) hogy ezen tartományok katonaságát a monarchia mindkét államának területére el lehessen vinni; mert ha ezek a tartományok ennek a monarchiának hatalmi körébe vonatnak, ehhez oly kötelék által vannak kapcsolva, mely köteléknek szétszakítására szerintem most már gondolni sem lehet: akkor helyes, hogy az ide tartozásnak és a solidaritásnak érzése ezen lakosság tudatába külső tények által be is vezetessék. (Helyeslés a balZ-s jobboldalon.) Ezen külső tények között pedig minden esetre a leghathatósabbak egyike az, ha az ő fegyverfogható népességüknek azon része, mely ujonezozás alá keiül, e monarchia mindkét államának területén megfordul, e monarchia mindkét államának véderejével érintkezik és organicus kapcsolatba hozatik. De menjünk tovább t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) Nem áll hatalmunkban meggátolni azt, hogy ezen területek katonasága a monarchia másik államának területére ne vitessék; ehhez a monarchia másik államának minden tényezője már beleegyezését adta. Vájjon ezzel szemben Magyarországnak érdekében állhat- e ezeket a csapatokat épen Magyarország területéről kizárni? Érdekünkben áll hat-e az, hogyha a keleti tartományok népeinek phantasiájára az idegen állam területén való megjelenés által bizonyos befolyás gyakoroltatik, hogy ez a befolyás, hogy ez a benyomás csupán Ausztriának, csupán az osztrák császárnak és nem egyúttal Magyarországnak, nem egyúttal a magyar királynak előnyére is váljék? (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Ez az egy indok, t ház, ha más nem volna is, engem arra bírna, hogy a boszniai és herczegovinai csapatoknak magyar területre való behozatalát meg ne gátoljam. Ezen okoknál fogva, t. ház, minthogy én a törvényjavaslat ellen közjogi aggodalmat nem táplálhatok és azt politikai szempontból az adott helyzetben úgy méltánj'osnak, mint czélszeríínek tartom, annak elfogadásához szavazatommal hozzájárulok. (Élénk helyeslés bal és jobb felől.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Midőn a magam és elvbarátaim nevében kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslathoz mi nem járulunk, álláspontunk indokolása előtt engedje meg a t. ház, hogy egy rövid megjegyzést tegyek arra, mit az előttem szólt gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mondott. (Halljuk!) Nem akarok vele tüzetesen vitatkozni, de egy dolog iránt kell, hogy legalább is kételyemet fejezzem ki. 0 t. i. apodictice állította oda azt a tételt, hogy egy dolgot semmikép nem akadályozhatunk meg jogosan, t. i. azt, hogy a monarchia másik állama ezeket a. csapatokat a maga területére be ne vihesse. Nem az én feladatom, t. ház, a jelen állapotot következményeiben védelmezni; de jogi szempontból határozottan hiszem, hogy a t. képviselő úr téved. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hová jutnánk, ha kimondinók itt, hogy a monarchia egyik vagy másik államának jogában áll a maga területére idegen csapatokat bevinni ? (Igaz! a szélsőbalon.) Hiszen egész védtörvényünket, egész védelmi rendszerünket fel lehet forgatni azáltal, ha oda át módot találnak arra, hogy idegen csapatokat hozzanak be. (Helyeslés a szélső baloldalon) Áttérve magára a törvényjavaslatra, kény-