Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-455

á5ö. országoMiilés február 12-én, csütörtökön. 1891. 9K Egész sorozata van Corpus Jurisunkban ezen törvényeknek. Nem akarom őket egyenkint idézni, csak a legfontosabbakat említem. Ilyen az 1600 : XXVIII. tcz. az 1608. koronázás előtti II., az 1618 : II., az 1622 : II., az 1655. évi XIX., az 1659 : I. és XXV. és végre az 1681 : VIII. tcz. Legnagyobb jelentőséggel bír azonban ránk nézve az 1608-iki koronázás előtti II,, valamint az 1655 : XIX. tcz. azért, mert ezen törvények a legterjedelmesebbek és mert ezen törvényekre hivatkoznak leggyakrabban a későbbi törvények is. Nézzük mit tartalmaznak ezek a törvények és mi volt ezeknek a létrehozó oka? Az 1655. évi XVI. tcz.srészben az 1608. — k. e. — II, tcz. azt tartalmazza, hogy az idegen csapatok Ma­gyarország terűletérői kivezetendők s a jövő ben az országgyűlés előzetes értesítése és jóvá­hagyása nélkül idegen csapatokat az ország Magyarország és kapcsolt részeinek területére behozni nem szabad, A mint tehát méltóztatnak látni, nem apodicticus tilalom van itt a tör­vénybe iktitva; hanem egy oly tilalom, mely bizonyos feltételek mellett megszűnik. Ez a fel­tétel a törvényhozás hozzájárulása. Létrehozó okait e törvényeknek a magyar történelemhői sokkal jobban ismerjük, semhogy nekem a t. ház türelmével bárcsak rövid időre is visszaélnem kellene. Actualis, gyakorlati jelentőségük a mai viszonyok mellett ezen törvényeknek alig lesz, mert én alig bírom elképzelni ma, kivéve a háború idejét, azt az esetet, hogy valaki Magyar­ország területére idegen csapatokat behozhatna. Van azonban ezen régi törvényeknek nagy elvi jelentőségük, mert Magyarország közjogának egy sarkalatos elvét foglalják magukban s ez az, hogy a magyar államjogot, a magyar alkot­mányt idegen hadak behozatalával senkinek veszélyeztetnie nem szabad. Ezt tudta, ezt érezte a magyar kormány, midőn a jelen javaslatot beterjesztette; azért nem vette ezélba ama régi törvényeknek megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését. Egyedüli ozélzata az volt, hogy megszerezze az ezen törvényekben foglalt ama feltételt, a mely mellett idegen csapatok, a jelen esetben a bosnyákok, kiképzés ezéljábólMagyar­ország területére behozhatok legyenek. A jelen javaslat tehát, semmiben sem ellen­kezik a régi törvényekkel, hanem inkább azok­nak folyománya, következménye. Az is vita tárgya lehetne, t. ház, vájjon azon csapatok, a melyek vállvetve a monarchia véderejével hívatva lesznek az osztrák-magyar monarchia védelmére, idegeneknek tekintendők-e vagy sem? (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Kézetem szerint helyesen idegeneknek tekin­tendők és pedig azért, mert Bosznia és Her­czegovina nem elfoglalt, hanem csak megszállott terület (Úgy van! bal felől) és mert az ottan szervezett haderő a monarchia haderejének in­tegráns részét nem képezi. A további kérdés ismét az lehetne: szük­séges-e a behozatal? Azok után, a miket elő­adásom elején elmondani szerencsém volt, azt hiszem, nem szenved kétséget, hogy ha a mon­archia érdekeit s a saját hazánk érdekeit a szívünkön viseljük ; akkor e csapatokat teljesebb kiképzés okából be kell hoznunk, mert ezen csapatok is hívatva lehetnek a monarchia érde­keit védelmezni. A javaslat ez élj a tehát ezen idegen csapa­toknak kiképzés okából való behozatala. A be­hozatal czélja a csapatoknak katonai kiképzése. A kormány azonban nem állt meg a mellett, hogy beterjesztette a javaslatot s így kieszközölte a törvényhozás hozzájárulását, feltéve, hogy az tör­vényerőre emelkedik: hanem bizonyos garantiát talált szükségesnek a törvénybe iktatni arra nézve, hogy a csapatok behozatalából, bármily csekély számúak legyenek is azok, bármennyire is egyenkint és nem egyszerre hozatnak be a csapatok, Magyarország alkotmányára veszély ne, háraruoljók. Nevezetesen, daczára annak, hogy ezen törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik] megadja az elvi engedélyt arra, hogy a csapa^ tok behozhatok legyenek: a tényleges behozata. azonban ismét feltételhez van kötve, ahhoz, hogy erre a magyar kormány megadja az engedélyt, valamint a már behozott csapatok számának szaporításához is a magyar kormány külö engedélye szükséges. Végűi a javaslatban ol garantia is foglaltatik, a melynél fogva ezcy csapatok behozatalából Magyarországra seminn nemű hátrány, semmi anyagi áldozat nem foi­háramolni; mert a törvényjavaslat 2. §-ábag világosan gondoskodik arról, hogy a. behozatala ból, a kiképzésből támadt költségek egyedíí­Bosznia és Herczegovina költségvetéséből fede-1 zendők. Miután tehát a törvényjavaslat semmi hát­rányt sem foglal magában hazánkra ; miután a berlini szerződésben reánk ruházott megbízásá­nál, de azon körülménynél fogva is, hogy a csapatok szükség esetén az egész monarchia védelmére lesznek hívatva, monarchiánk jól fel­fogott érdekei azt parancsolják, hogy a csapato­kat teljesebb katonai kiképzés ezéljából behoz­zuk: ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobb felöl) r Madarász József jegyző: Czirer Ákos! Czirer Ákos: T. képviselőház! (Halljuk!) Égy rövid törvényjavaslat íekszik ezúttal előttünk, melynek szűkszavú indokolása s a katonai szak­szerűségnek az agyarió máza, a melyet rá eről­tettek, azt a hitet szeretné az olvasóban ébreszteni, hogy itt egy merőben ártatlan s kizárólag a

Next

/
Oldalképek
Tartalom