Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

480. országos ülés deczem»er 12-én, pénteken. 1890. • értelmében a kormány a társulatnak átadni tartozott, át nem adatott, akkor joggal mondhatná, hogy a törvény nem hajtatott végre; de igy nem mondhatja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És milyen társulat volna az, melyet a törvényhozás igy a kormány tutélája alá helyezne ? Minő volna annak a helyzete, ha belügyeit teljes felelősség mellett vezeti a választott igazgatóság és másrészt ezen felfogás alapján kellene, hogy vezesse a parlamenttel szemközt való felelősség mellett a magyar kormány? Ekkor két közeg vezetné a gyár belügyét és két közeg volna külön forumok előtt felelős a belügyekért. Ez előre halva született gyermek lett volna. Már pedig, mikor a törvényhozás eoncessiókat ad, mikor bizonyos czélokat akar elérni, nem akként jár el, hogy a czél előre is kudarczot valljon. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon is messze vezetne ezen felfogás, t. ház, messze azért, mert ez nem az egyedüli törvény, mely eoncessiókat ad újonnan felállítandó gyáraknak. Nemrég alkottunk egy általános irányú törvényt, a mely tényleg ezzel egészen azonos és a mely az alapítandó új gyárakra vonatkozik. Ennél is áll az, hogy a törvényhozás akarja ezen gyárak felállítását és felvirágzását; áll az, hogy eoncessiókat adunk. Már most, ha az önök következtetését elfogadva, joga van a kormánynak a fegyvergyár belügyeit ellenőrizni, sőt azokért felelős, akkor minden ilyen esetben ugyanezt kellene követelnünk (Helyeslés jobbfelől) és akkor Baross Gábor t. barátom Magyarország fő-gyárvezetője volna, (Derültség) a gyárosok ministeri hivatalnokok. Pedig nem hiszem, hogy ezt akarják; már csak azért sem, mert ez a választási szabadságra rossz befolyással volna. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház, azt hiszem, hogy teljesen elegendő. ha mi azon cardinalis kérdésre: vájjon a minister urat vezető politikai motívumok helyesek voltak-e, vagy nem, határozott feleletet adunk. És ha ez a feleletet az, hogy a minister ur nem magyar szempontból indult ki, hanem — a mivel vádolják — a centralista politikának volt eszköze: akkor a mi feleletünk más nem lehet, mint az, hogy őt megbuktatjuk; de ha bebizonyul, hogy a vád nem alapos, akkor szigorú kötelességünk őt támogatni; (Élénk helyeslés jobbfelől) már csak azért is, mert mindig kötelességünk valakit támogatni, a kit alaptalanul gyanúsítanak, (Helyeslés és tetszés jobbfelöl) de kötelességünk őt támogatni azért is, a mint azt gróf Apponyi Albert t. barátom mondotta — mert ezen vád nemcsak az ő személye ellen van irányozva, nemcsak neki árt, de árt azon alapnak, a melyet mi minden áron, (Egy hang balfelöl: Minden áron?) minden kitelhető eszközökkel fentartani akarunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92, XXI. KÖTET. Hogy áll a kérdés, t. ház? A vita mai stádiumában, miután a technicus kifogások és ellenérvek egész halmazát hallottuk, nem akarom saját tudatlanságomat a többiek gyenge tudásához kötni (Tetszés és derültség jobbfelöl) és nem akarom a t. házat technicus fejtegetésekkel még fárasztani. Azt hiszem, hivatkozhatom arra, hogy a t. minister ur azon technicus kifogásokat, melyek ellene felhozattak, megezáfolta. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, azokat annyira megezáfolta, hogy fölösleges volna részemről a minister ur segítségére menni és azért meg fogja a t. ház engedni, hogy technicus bizonyítékok helyett a vitának csak azon főbb eredményeit emeljem ki röviden, melyek legalább a mi szempontunkból döntő súlylyal birnak. (Halljuk! Halljuk!) Az első pont, mely itt a házban kétségbe sem vonatott, abban áll, hogy a minister ur szerződési jogait át nem hágta, hogy mindig azokon belül maradt, hogy azokon túlmenő eoncessiókat tett. Ezt, ha csak nem véletlenségből csúszott ki egyes képviselő urak szájából, azt hiszem, egy felszólalt képviselő ur sem tagadta. A második pont az, hogy a társulat ezzel szemben egyetlenegy kötelezettségét sem tudta pontosan beváltani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) A harmadik — igaz, hogy ez már vita tárgyát képezte — az, hogy a minister ur tényei ezen elismert kudareznak előidézői nem voltak. E tekintetben a bizonyítékokba már nem bocsátkozhatom, csak constatálom, hogy felfogásunk szerint azon bizonyítékok és adatok, melyek a minister ur által felhozattak, elegendők arra, hogy kimutassák e tétel igazságát. . (Élénk helyeslés jobbfelől.) A negyedik tétel az, t. ház, hogy ezen egész hosszú drámában egyetlenegy olyan perez sem volt, a melyről e házban is állíttatott volna, hogy biztosan lehetett tudni, hogy mikor lesz a gyár tömeges szállításra képes. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ez kétségbe sem vonatott, ugy annyira, hogy gróf Apponyi Albert t. barátom abban összegezte a vita eredményét, hogy azt mondta:« Sőt ha összegezem azt, hogy minden valószínűség fenforgott az összes felhozott vizsgálati iratok szerint arra nézve, hogy a fegyvergyár nem igen hosszú idő múlva képes lesz fegyvereket szállítani,« tehát ő is csak azt mondta, hogy »minden valószinííség fenforgott«, az okiratok alapján csak ennyit lehet constatálni. Ha ő ennyit mondott, mi bátran állíthatjuk, hogy bebizonyítva soha sem volt, biztosan soha sem lehetett tudni, hogy melyik perezbeu lesz a gyár szállításra képes. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Erre pedig nagy súlyt fektetek (Élénk helyeslés jobbfelől) azért, mert mihelyt ki van mutatva, hogy a minister ur nem tudhatta fel12