Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-429

m 429, országos Ülés deciember 11-én, csütörtökön 1890. urnak és közegeinek eljárása nem volt mindig és mindenben correct. (Igán! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most itt magánjogi szerződéses állapotról levén szó, melyben az egyik fél a minister ur, a másik fél pedig a fegyergyári részvénytársaság ; ha a, szerződés keretébe tartozó magánjogi kérdések tekintetében az egyik fél homlokegyenest ellenkezőt állít, mint a másik fél: akkor a polgári bölcsesség egyenesen páran csórja, hogy vaktában és feltétlenül sem az egyik, sem a másik szerződő félnek u magánjogi dolgokra vonatkozó puszta állításait irányadóknak ne tekintsük. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur a kivánt adatok hiányában elérheti azt, hogy e parlament többsége tudomásul veszi az ő nyilatkozatát; de ha az adatokat rendelkezésünkre bocsátaná, látom azon vizsgálatok után, melyeket magam teljesítettem, hogy elérhetné azt is, hogy a parlamentnek ez a része is tudomásul venné, a mit pedig az összes adatok előterjesztése nélkül nem fog elérni soha. (Igaz! Ugy van! a sgélsö bálodalm.) Rátérek mindjárt azokra a kérdésekre, melyeket én megvizsgáltam, azonban tisztelettel meg kell jegyeznem előre, nehogy a minister ur katonás objectivitásának objectuma legyek, hogy engem sem a részvénytársaság nem informált, sem senki a világon azok közül, kik a gyárral érintkezésben vannak, vagy valaha voltak, sem pedig én nem mentem a részvénytársulathoz, hogy tőle, vagy embereitől, vagy akárkitől akármilyen informatiót szerezzek. Mikor én előterjesztésemet meg fogom tenni, tökéletesen abstrahálni fogok még azoktól a beszédektő] is, melyek ellenzéki oldalról tartattak. Nem fogadom el egyik barátomnak sem — pedig egyébként szavahihetőség tekintetében tartom őket oly férfiaknak, mint a minister urat — sem állítását, sem érveit, sem az egyes részletekre vonatkozó nézetét. Nem fogadom el azért, mert nem vagyok biztos azon forrás alaposságáról, honnan ők adataikat merítették. De másrészről arról sem vagyok biztos, hogy a minister ur azon adatokat, érveket és bizonyítékokat, melyeket álláspontjára felhoz, helyesen fogja-e fel? Nem vagyok mindaddig, mig azon adatok rendelkezésemre nem állanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Á minister ur panaszkodik, sőt szemrehányásokat tesz, hogy gyanúsítások forognak fenn és ő azokat megint katonás epithetonnal piszkosoknak nevezte. Bocsánatot kérek, de a gyanúsítást piszkosnak csak akkor lehet nevezni, ha a gyanúsítás egyenesen rossz hiszemü, vagy határozott könnyelműség kifolyása. Ekkor a gyanúsítás piszkos; de ha a gyanúsítás onnan támad, hogy lelkiismeretes, komoly férfiak a haza iránti kötelességük teljesítése közben iparkodnak a megtörtént dolgok helyes felfogáséra jutni és a helyes felfogáshoz való jutáshoz szükséges adatokat akár a minister, akár más elzárja tőlük és ha ennélfogva hypothesisekhez folyamodnak, olyanokhoz, melyeket a jelenségek igazolnak, akkor a gyanúsítás nem piszkos, a gyanúsítás teljesen jogosult. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ekkor a parlament egyik, vagy másik árnyalata, egyik vagy másik tagja a hypothesisek mezején oly irányba téved is, a mely irány talán nem helyes és ha akkor a parlamenti viták szenvedély essége következik be és ha bekövetkezik az, hogy a minister ur ismételve kénytelen, szinte önkénytelenül megütközni oly kifejezéseken, melyek e házban valami gyakran nem használtatnak: akkor a t. minister ur vegye tudomásul, hogy ez állapotért egyedül és kizárólag csak ő felelős. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Tessék minket abba a helyzetbe hozni, hogy ne hypothesisekhez legyünk kénytelenek folyamodni, hogy a gondolkozásnak oly formáit ne használjuk, melyeket ha rosszhiszemtíek volnának, joggal lehetne piszkos gyanúsításoknak mondani; de inert nem rosszhiszemüek, sőt épen ellenkezőleg hatalmas jelenségek által igazolvák, ezek nem gyanúsítások. (Igaz! Ugy van! szélső balfelol.) A t. minister ur nem egész komolysággal, csak ugy odavetőleg, félig tréfásan szembeállította egymással a katonai és polgári észt. Hozhatott volna fel még egy harmadik észt is, a melyet mi ugy hívunk, hogy ministeri ész. (Derültség a bal- és szélső balfelol.) Gr. Károlyi Gábor: Olyan nincs! (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: A katonai ész minden kérdésben akként van kiképezve, hogy devise voltaképen ez : hallgass, engedelmeskedjél és szolgálj ! (Derültség a szélső balfelol) vagy itt a parlamentben alkalmazva: hallgass, engedelmeskedjél és szavazz! (Derültség balfelol.) De a t. minister ur akkor, midőn jelentését a ház elé terjesztette, nem ezen katonai észhez akarta azt hozzá szoktatni, hanem a polgári észhez, a mely azt mondja, hogy: ne ítélj addig, a mig ítéletedről biztos nem vagy, de mindenesetre ítélj akkor, a midőn az ország vagyonáról, közérdekéről és egy nagy nemzeti törekvésről van szó s midőn azt a miuisterrel szemben elesni látod. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ítélned kötelesség, de még akkor se ítélj, ha ítéletedben biztos nem vagy, tehát fontolj, vizsgálj s minden esetre gyűjtsd össze ítéleted anyagát! (Helyelés balfelol.) És mikor a minister ur e polgári észszel áll szemben, de e polgári észnek komoly és egész mértékben való kifejlődését a concrét