Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

50 428. országos filét áeceemtoer 16-én, szerdán. 1890. Polónyi Géza: De ki bántotta? (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl.) Pulszky Ágost: Kinek hivatalos eljárása kell, hogy szent legyen a képviselőház előtt. .. (Nagy zaj. Felkiáltások a bal- és széhő baloldalon. Hohó! Nem bántotta senki!) Nincs az a hadsereg, nincs az a honvéd ség, nincs az a hivatalnoki kar. melynek köte lességtudása, becsületérzése. .. (Felkiáltások a balés szélső balfelől: Nem bántotta senki! Ellenmondások a baloldalon) ezen fel nem háborodnék. És a t. minister ur által felolvasott jegyzőkönyvből kiderül, hogy maga a társulat képviselője elismerte, hogy az anyagszállításnál tökéletesen igazságuk volt a ministeri közegeknek, mikor azon kifogásokat a kellő időben és a pénzpazarlás kímélése ezé Íjából megtették. Gr. Károlyi Gábor: Majd a vizsgálat kideríti! Pulszky Ágost; Következik most a további három kérdés, a melyre a legnagyobb fontosságot helyezték ugy Bolgár Ferencz, mint Ugron Gábor t. képviselő urak, valamint mindenek felett Apponyi t. képviselő ur. E három kérdés, mely tulajdonképen szorosan összefügg, t. i. az idomszerek és ellenidomszerek kérdése : a húsz és az ötven puska vizsgálatának kérdése és az alkatrészek felcserélhetőségének kérdése. Ezek azok a kérdések, a melyekből a minister eljárása ellen tulajdonképen fegyvert kovácsolnak. Ha e három kérdést szemügyre veszszük, mindenekelőtt egy mozzanat ötlik elénk: hogy igen különös és sajátságos dolog általában az, hogy ezen kérdésekre uézve a ministernek a gyártás folyamán követett eljárása ellen olyan kifogásokkal élnek, a melyek, ha helyesek és igazak lennének, nem azt bizonyítanák első sorban, hogy a t. minister ur eljárása a gyárral szemben a gyártás folyama alatt volt helytelen, hanem azt bizonyítanák és bizonyítják, a menynyiben fennállnak, hogy maga a szerződés megkötésekor lett volna az eljárás helytelen és a gyár megbukásának csiráját már a szerződés hordta magában. (Igaz! Ugy van.! a szélsőbalon.) Melyek azok a kifogások? Első sorban kifogás az, hogy merő rajzok után idomszereket és ellenidomszereket, melyek megfelelők legyenek, gyártani nem lehet. A másik kifogás, hogy lehetetlen azok gyártása, ha azok az idomszerek nem adatnak át, melyekkel a kicserélendő alkatrésztí fegyverek, t. i. a steyri fegyvergyár fegyverei készíttetnek és ellenőrzésre használtatnak. A harmadik kifogás pedig az, hogy a kicserélhetőség kérdése annyiban nincs kiderítve, mert nines tisztába hozva, vájjon a mostani steyri fegyverek alkatrészei az 1888-iki fegyveralkatrészekkel kicserélhetők-e. Gondolom, elég világosan adtam elő a kifogásokat. Ha való az, hogy az idomszereket és ellenidomszereket minták nélkül, egyszerű rajz alapján készíteni nem lehet, hogy állhatott rá a gyár a szerződésben arra, hogy ilyen alapon, rajz alapján bizonyos záros határidő alatt el fogja készíteni az idomszereket és ellenidomszereket? Hogy van az, hogy magában a szerződésben nincs gondoskodva arról, hogy mi történjék ? nincs is megemlítve, hogy a minister részéről fognak az idomszerek és ellenidomszerck szolgáltattatni? Maga a gyár is elismeri, hogy a mit a minister ur tett, az merő szívességből történt. Hát vájjon önök azt tartják, hogy a ministernek vagy az állam bármely közegének kell azt tudni, mikor egy gyárral szerződik, hogy a gyárnak technicusa a maga szakmájában készítendő tárgyakra nézve nincs tisztában? A ministernek vagy az állam érdekében szerződő félnek nem lehet érdeke és feladata a szerződést könnyíteni és lejebb szállítani a szerződési feltételek mértékét azokon alul, melyeket az illető teehnicus maga előterjeszt és maga elfogadni kész. Azok, a kik a fegyvergyárat megalapították és a kik nem voltak e tekintetben tapasztalat nélkül : Loewe, a ki az idomszereket -— mint a minister ur is előadta — később a fegyvergyár részére megcsinálta, hiszen azokat itt megcsinálni nem lettek volna képesek, Loewe berlini gyárában készítették el, Loewe szükségképen feltételezte, mikor a szerződést megkötötte, hogy igenis ő a rajzok és eddigi tapasztalatai nyomán képes lesz az idomszereket megcsináltatni. És, t. ház, engedelmet kérek, meglehet, hogy felolvasott okmánynyal vagy véleménynyel jutok ellentétbe, hanem mindenki, a ki az utolsó félszázad óta a technicai haladást figyelemmel kisérte; a ki tudja, hogy mi történik a svájezi és amerikai órák esetében; a ki tudja, hogy a gyártmányok utánzása kizárásának szempontjából milyen súlyt helyeznek a védjegyekre és pátensekre; a ki tudja, hogy a technica mai állapotában nem áll az, hogy egy Idegen gyártmányt tökéletesen, hogy ugy mondjam, egész a csalódás mértekéig utánozni ne lehetne; az el fogja ismerni, hogy az első idomés ellenidomszerek a rajzok nélkül magának a gyárnak azon húsz puska mintájában állottak, a melyeket a steyri gyár részéről a fegyvergyárnak átadtak és melyekről a fegyvergyár az idom- és ellenidomszereket elkészíteni maga vállalkozott. (Ugy van ! jobbfelél.) De hogy áll a dolog Németországban is, t. ház ! Németországban, a mint a t. minister ur említette, vannak állami gépgyárak, ott van a Loewe és egy másik magán gépgyár és azonkívül tudjuk, hogy Németország fegyvereinek egy részét a steyri gyár-