Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

m 428. országos Blés deezember 10-én, szerdán. 1890. készül az egész átváltozás. (Élénk derültség.) Pedig, t. ház, a magyar képviselőnek, képviselőháznak és magyar kormánynak csak egy lehet a íeladata és ez az, hogy a magyar állam függetlenségét a véghetetíenség véghatáráig ki kell terjeszteni és oda kell hatni, hogy az állampolgárok itt Magyarországon megelégedettek legyenek; oda kell hatni, hogy visszatérjen a Nagy Lajos kora, a midőn a testvérnemzetek önkényt jöttek hozzánk és kérték a nagy királyt, hogy uram király, fogadj bennünket a magyar királyság jogara alá, mert látjuk, tapasztaljuk, hogy a te néped boldog, szerencsés, megelégedett; oda kell törekednünk, hogy a szomszéd népek elragadtatva, bájolva a Magyarországon uralkodó igazság, jog, méltányosság, jóság és teljes megelégedettségtől s akkor lesz itt egy nagy Magyarország, hatalmasabb, mint valaha volt. Mert higyje el a t. ház és a t. kormány, hogy a hol jólét van, ott még a nemzetiségi aspirátók is megszűnnek; ellenben ha azt látják a nemzetiségek, hogy itt nincs jólét, nincs igazság, nincs megállapítva a magyar állameszme, — hiszen a magyar fiúnak épen ugy mondják a közös hadseregben a „richtaj" az „igazodj" helyett, mint a szerb, tót, német fiúnak — s látják azon nemzetiségek, hogy a magyar állameszme a közös hadseregben tubijdonképen nem nyer kifejezést: elveszti bizalmát e magyar állam iránt s ez az oka, hogy a nemzetiségi súrlódások élnek; ez az oka, hogy a magyar nemzet elvesztette tekintélyét, elvesztette hatását azon emberekre, a kik hivatva volnának egymással békében testvéries szeretetben élni. (Igás! Ugy van ! a szélsőbalon.) Ezek előre bocsátása után (Általános derültség) még csak nagyon rövid ideig kivánok foglalkozni az igazságüg}"! tárczával. Biztosíthatom a f. igazságiigyminister urat, hogy előbb teljesítettem volna e tekintetben hivatásomat, de nem akartain ezt távollétében tenni. Ha itt lett volna a t. igazságügyminister ur, biztosíthatom a t. házat, hogy ebbeli hivatásomat előbb teljesítettem volna; de nem akartam olykép szólani, mikor a i minister ur távol van. T. ház! En ugy tudom, hogy a t. igazságügyminister urnak azon nagy horderejű és — mondhatom — erős dolgot adó közigazgatási ügyek elintézése, mellett, melyeket ő, mint az egész igazságügyi politika főnöke, kifejt, van még egy sokkal magasztosabb, egy sokkal jobban a nép életébe mélyen bevágó kötelessége is. Ez az, hogy ott, hol a bíróságoknál vagy ügyészségeknél mulasztásokat észlel, a hol a jogkereső embernek igazságát szándékosan hosszá padkára szokták fektetni, hasson oda, hogy ezen visszaélések megszüntettessenek. T. ház! Eredeti az eset, melyet előterjesztendő leszek. Egy politikai dologban, egy magyar alföldi derék nagy város 850 polgára panaszt tett a büntető bírósághoz, hogy nekik nem volt szabad szavazni, hogy a basáskodó Önkény lehetetlenné tette, hogy szavazatukat gyakorolják. Ebben az ügyben egy törvényszék nem járt el helyesen. Az ügy felment a kir. táblához. A kir. tábla ezelőtt három évvel elintézte az ügyet és a kir. tábla határozatát a törvényszék hihetőleg felsőbb intésre vagy más körülmény folytán három évig nem kézbesítette, ugy, hogy ma-holnap az országgyűlésnek vége lesz és a 850 polgár a dologban előre menni nem tud. Bocsánatot kérek, ha az én igazságügyministerségem alatt . . . (Derültség.) nem ugy értem, hogy én vagyok az, hanem én volnék az és ilyesmi történnek, én utasítanám Magyarország főügyészét, hogy azon törvényszék ellen az 1871 : VIII. t.-cz. alapján a fegyelmi vizsgálatot mulhatlanul indítsa meg; mert az mégis csak borzasztó dolog, hogy a birói túlkapás folytán a felső bíróság határozatát három álló esztendeig meg nem kajlák a felek. Ez az egyik; a másik pedig az, t. ház, hogy én a minister ur helyzetében a dolgoknak szabad folyást engednék ; csak arra vigyáznék, arra volna kötelességem vigyázni, hogy mindenkivel szemben az igazság kiszolgáltassék. Mert nem oly nehéz munka ám az igazság, mint sokan hiszik. Kétszer kettő négy, az nem lehet sem három, sem öt. Mihelyt valaki a kétszer kettőből ötöt, vagy hármat csinál, annak nincs igazsága. Ilyen, t. ház, az igazságszolgáltatás is. Ahhoz nem kell egyéb, csak tiszta felfogás, becsületetes sziv és lelkiismeretes eljárás. De az a baj, hogy napjainkban már, a mióta bíráink alanyi és tárgyi tényálladékról beszélgetnek, annyira bealanyozzák az igazságot és annyira ellátják tárgyi tényálladókkal, hogy magát a lelket a dologban többé meg nem találják. (Derültség.) Én a t. igazságügyminister urat annak idején, mikor ministerré lett, örömmel üdvözöltem; azt hittem, hogy ő a gyakorlat embere, hogy mint volt ügyvéd, ismeri a miseriákat, melyek jogéletünkben mindenütt felburjánzottak s azt hittem, oda fog törekedni, hogy e bajokat elhárítsa, hogy mindenekelőtt igazságot adjon a jogkereső emberek kezébe. Csalódtam, keservesen csalódtam, t. ház! Szabad-e, megengedhető-e törvényben jogot adni a szédelgésre, a visszaélésekre. Hiszen, t. ház, nem lehet ennek a háznak egy jogász tagja sem, a ki nekem igazat ne adna abban, hogy a kereskedelmi törvényben, kivált a biztosító bankokra vonatkozólag annyi mód és alkalom jelentkezik a különben is kapzsi biztosító bankok igazga-