Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

m 428. országos Blés deezember 10-én, szerdán. 1890. készül az egész átváltozás. (Élénk derültség.) Pedig, t. ház, a magyar képviselőnek, képviselő­háznak és magyar kormánynak csak egy lehet a íeladata és ez az, hogy a magyar állam függet­lenségét a véghetetíenség véghatáráig ki kell terjeszteni és oda kell hatni, hogy az állam­polgárok itt Magyarországon megelégedettek le­gyenek; oda kell hatni, hogy visszatérjen a Nagy Lajos kora, a midőn a testvérnemzetek önkényt jöttek hozzánk és kérték a nagy királyt, hogy uram király, fogadj bennünket a magyar királyság jogara alá, mert látjuk, tapasztaljuk, hogy a te néped boldog, szerencsés, megelégedett; oda kell töre­kednünk, hogy a szomszéd népek elragadtatva, bájolva a Magyarországon uralkodó igazság, jog, méltányosság, jóság és teljes megelégedettségtől s akkor lesz itt egy nagy Magyarország, hatal­masabb, mint valaha volt. Mert higyje el a t. ház és a t. kormány, hogy a hol jólét van, ott még a nemzetiségi aspirátók is megszűnnek; ellen­ben ha azt látják a nemzetiségek, hogy itt nincs jólét, nincs igazság, nincs megállapítva a magyar állameszme, — hiszen a magyar fiúnak épen ugy mondják a közös hadseregben a „richtaj" az „igazodj" helyett, mint a szerb, tót, német fiúnak — s látják azon nemzetiségek, hogy a magyar állameszme a közös hadseregben tubijdonképen nem nyer kifejezést: elveszti bizal­mát e magyar állam iránt s ez az oka, hogy a nemzetiségi súrlódások élnek; ez az oka, hogy a magyar nemzet elvesztette tekintélyét, elvesz­tette hatását azon emberekre, a kik hivatva volnának egymással békében testvéries szere­tetben élni. (Igás! Ugy van ! a szélsőbalon.) Ezek előre bocsátása után (Általános derült­ség) még csak nagyon rövid ideig kivánok fog­lalkozni az igazságüg}"! tárczával. Biztosíthatom a f. igazságiigyminister urat, hogy előbb teljesítettem volna e tekintetben hivatásomat, de nem akartain ezt távollétében tenni. Ha itt lett volna a t. igazságügyminister ur, biztosíthatom a t. házat, hogy ebbeli hiva­tásomat előbb teljesítettem volna; de nem akar­tam olykép szólani, mikor a i minister ur tá­vol van. T. ház! En ugy tudom, hogy a t. igazság­ügyminister urnak azon nagy horderejű és — mondhatom — erős dolgot adó közigazgatási ügyek elintézése, mellett, melyeket ő, mint az egész igazságügyi politika főnöke, kifejt, van még egy sokkal magasztosabb, egy sokkal jobban a nép életébe mélyen bevágó kötelessége is. Ez az, hogy ott, hol a bíróságoknál vagy ügyészségeknél mulasztásokat észlel, a hol a jogkereső embernek igazságát szándékosan hosszá padkára szokták fektetni, hasson oda, hogy ezen visszaélések megszüntettessenek. T. ház! Eredeti az eset, melyet előterjesz­tendő leszek. Egy politikai dologban, egy ma­gyar alföldi derék nagy város 850 polgára pa­naszt tett a büntető bírósághoz, hogy nekik nem volt szabad szavazni, hogy a basáskodó Önkény lehetetlenné tette, hogy szavazatukat gyakorolják. Ebben az ügyben egy törvényszék nem járt el helyesen. Az ügy felment a kir. táblához. A kir. tábla ezelőtt három évvel elintézte az ügyet és a kir. tábla határozatát a törvény­szék hihetőleg felsőbb intésre vagy más körül­mény folytán három évig nem kézbesítette, ugy, hogy ma-holnap az országgyűlésnek vége lesz és a 850 polgár a dologban előre menni nem tud. Bocsánatot kérek, ha az én igazságügyminister­ségem alatt . . . (Derültség.) nem ugy értem, hogy én vagyok az, hanem én volnék az és ilyesmi történnek, én utasítanám Magyarország főügyészét, hogy azon törvényszék ellen az 1871 : VIII. t.-cz. alapján a fegyelmi vizsgálatot mulhatlanul indítsa meg; mert az mégis csak borzasztó dolog, hogy a birói túlkapás folytán a felső bíróság határo­zatát három álló esztendeig meg nem kajlák a felek. Ez az egyik; a másik pedig az, t. ház, hogy én a minister ur helyzetében a dolgoknak szabad folyást engednék ; csak arra vigyáznék, arra volna kötelességem vigyázni, hogy mindenkivel szem­ben az igazság kiszolgáltassék. Mert nem oly nehéz munka ám az igazság, mint sokan hiszik. Kétszer kettő négy, az nem lehet sem három, sem öt. Mihelyt valaki a kétszer kettőből ötöt, vagy hármat csinál, annak nincs igazsága. Ilyen, t. ház, az igazságszolgáltatás is. Ahhoz nem kell egyéb, csak tiszta felfogás, becsületetes sziv és lelki­ismeretes eljárás. De az a baj, hogy napjainkban már, a mióta bíráink alanyi és tárgyi tény­álladékról beszélgetnek, annyira bealanyozzák az igazságot és annyira ellátják tárgyi tény­álladókkal, hogy magát a lelket a dologban többé meg nem találják. (Derültség.) Én a t. igazságügyminister urat annak ide­jén, mikor ministerré lett, örömmel üdvözöltem; azt hittem, hogy ő a gyakorlat embere, hogy mint volt ügyvéd, ismeri a miseriákat, melyek jogéletünkben mindenütt felburjánzottak s azt hittem, oda fog törekedni, hogy e bajokat elhárítsa, hogy mindenekelőtt igazságot adjon a jogkereső emberek kezébe. Csalódtam, keser­vesen csalódtam, t. ház! Szabad-e, megenged­hető-e törvényben jogot adni a szédelgésre, a visszaélésekre. Hiszen, t. ház, nem lehet ennek a háznak egy jogász tagja sem, a ki nekem igazat ne adna abban, hogy a keres­kedelmi törvényben, kivált a biztosító bankokra vonatkozólag annyi mód és alkalom jelentkezik a különben is kapzsi biztosító bankok igazga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom