Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

374 447. orsz/ígos ülés Január 29-én, csütörtökön, 1881. is mindig rendelet maradjon. Másrészt pedig nyomós indokok az ellenkezőt kívánják; mert a mily nagy érdek a közgazdasági élet helyes szabályozása, legalább épen oly fontos érdek az alkotmányosság megóvása is. Ha t. ház, mi tovább megyünk azon az úton, a melyre már nem egy törvényünkkel ráléptünk s mely oda vezet, hogy csupán kereteket szavazunk meg, a tartalmat pedig rábízzuk a kormányra: maholnap oda fogunk jutni, hogy a mi törvénytárunk csupa ilyen felhatalmazásokat fog tartalmazni, a melyek mellett az alkotmányos élet egyáltalában nem fog fejlődhetni, (Ugy van! a balés szélsőbalon.) Én ennélfogva a részletes vita folyamán bátor leszek oly értelmű módosítványt beadni, a mely szerint három év múlva, midőn t.i. a rendelet remélhetőleg a tapasztalatokhoz alkalmazkodva, a viszonyoknak megfelelően fog intézkedni, a kivételek, melyek a munkaszünet alól engedélyezhetők, törvénybe legyenek iktatandók. (Helyeslés bal felől) A kivételeknél megjegyzendőnek tartom még azt, hogy a törvényjavaslat 4. §-a, felfogásom szerint, nem egészen helyesen intézkedik, midőn azt mondja t. i., hogy az azon üzemeknél foglalkozó munkások részére, a melvek bármi okból vasárnap is működnek, havonként egy vasárnap is engedélyezendő, holott pl. a berlini nemzetközi munkás-conferentia ily esetekben maga ig minden két vasárnap helyett egy vasárnap biztosítását tartotta szükségesnek és megengedhetőnek. Ha már oly államok, a melyek legnagyobrészt sokkal fejletebbek ipari tekintetben, mint hazánk, ezt megengedhetőnek vélik, akkor, azt hiszem, nincs ok arra, hogy ami törvényhozásunk miért bánjék a munkásokkal ily kedvezőtlenül. Egy pár szóval még a végrehajtásról akarok megemlékezni. Igen fontos lesz azon rendelet, melyet a kereskedelemügyi minister ur a javalat 3. g-a alapján ki fog adni; de én meg vagyok arról győződve, hogy e rendeletet nagyobb kár nélkül csak ugy hajtandja végre, ha lesznek közegei, melyekkel rendelkezik és melyekre szüksége van, ha a tényleges állapotokról meg akar győződni. Austriában is az iparfelügyelők a vasárnapi munkaszünetet szabályzó törvény végrehajtásánál nagy szereppel bírtak és működésük igen kedvező hatással bírt. A t. minister urnak van ugyan egy javaslata, a mely az ipar felügyeletet kívánja szabályozni: csak sajnos, hogy e javaslatot a balesetek elleni biztosításról szóló törvényjavaslattal kötötte össze. Ennek a törvényjavaslatnak a sorsa ez idő szerint, nem tudom, de ugy látóin, kétséges. A balesetek elleni biztosítás szabályozását szintén fontosnak tartom, de, felfogásom szerint, korántsem oly sürgősnek, mint az iparfelügyelet szabályozását. Ennélfogva óhajtom, hogy a t. minister úr az iparfelügyeletre vonatkozó intézkedéseket önálló törvényjavaslatban mielőbb terje«zszebe, hogy az még az ülésszak alatt törvényerőre emelkedjék. Szükségesnek tartom ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat szempontjából is, bár vannak más érdekek, a melyek azt szintén sürgősnek tüntetik fel, de e javaslat olyan, a mely annak sürgősségét ad oculos bizonyítja be. (Helyeslés bal felöl.) Mindezek alapján én a törvényjavaslatot, mintán ugy alapját, mint intézkedéseit helyedem, a részletekre nézve fentartva magamnak a módosítás jogát, általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés balfeW.) Dárdai Sándor jegyző: Gr. Andrássy Tivadar! Gr. Andrássy Tivadar: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon számtalan kérdés közül, a mely a socialh probléma eszmekörébe tartozik, talán legkevésbé complicált az, a mely a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyát képezi. Maga az alapgondolat, hogy a munkás időnkinti szünetelése munkaerejének fentarthatására szükséges, vita tárgyát egyáltalában nem képezi és nem képezheti. Minden gépnél első rangú fontosságú kérdés annak jó karban való tartása; erre az iparos sem időt, sem pénzt nem kímél. Nem kímél azért, mert a gép helyes működésének előfeltétele a kellő tisztogatás, hogy ugy mondjam, a kellő ápolás. Az aczél, a vas nem bírja a folytonos zakatolást hajtogatva, hogy ugy mondjam, kellő ápolás nélkül. Nem lehet az emberi gép az egyetlen, mely ilynemű kíméletre ne szorult volna. Az emberi idegrendszer, hus és vér, nem ellentállóbbak az aczélnál. Á munka időnkénti szünetelése tehát a humanismus, sőt egyszersmind a józan ész követelménye. Vita tárgyát, szerény véleményem szerint, csakis a törvényhozási intézkedés szükséges volta képezheti. Ott, hol az államnak a társadalmi rendbe vágó intézkedéséről van szó, mindig és mindenütt találkozunk azon ellenérvvel, hogy itt voltaképen egy elv elfogadása körül fordul meg a kérdés, mely elvbői a logious kényszerrel folyó intézkedések károsak, sőt absur lusak. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban az állami beavatkozás, atyáskodó politika összes ro^sz következményeivel, képezhetik-e a stereotyp ellenvetés tárgyát ? Alapját az ellenvetésnek egy tagadhatlan tény képezi, az tudniillik, hogy nincs elv, melyből kiindulva, következetes haladással el ne jutnánk az absurdumig. A hiba tehát nem az intézkedésben, hanem a logikában rejlik és az abból leyezetett ellenvetés reá illik egyenlően minden intézkedésre és épen azért komolyan nem vehető.