Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

Ul. orsíágos ttlés Jannár 29-én, csütörtökön. 1891, 367 első új bekezdését elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház elfogadja és igy e szöveg a 8. §. első bekezdésébe fog iktattatni. Következik most a 9. §. Josipovich Géza jegyző (olvassa). Madarász József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én ma is azon az állásponton vagyok az oktatásra nézve is, annál inkább a kisded-nevelésre nézve, a mely utóbbit részemről oktatásnak tekinteni nem kívánok, a melyen 1848. augusztus havában voltam, midőn az akkori törvényhozás képviselőháza a felekezet nélküli oktatás kötelezettségét mondotta ki. A bekövetkezett sajnos események azonban elodázták ennek létesíthetését s igy most, midőn a kisdednevelésről van szó, természetesen lehetetlen, hogy a szóban levő 9. szakaszt elfogadjam, a melyet már az oktatásügyhöz tartozónak vélek s mely, meggyőződésem szerint, sokkal inkább felekezeti jellegű, mint sem az hat éven aluli kisdedeknél megengedhető volna. Azért tehát a következő indítványt ajánlom a t. háznak elfogadás végett: (olvassa) „A 9. új szakasz hagyassék ki." (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről hozzájárulok Madarász t. képviselőtársam indítványához, melynek értelmében a 9. szakasz új fogalmazásában is kihagyandó. Azon elvi okokon kivül, a melyeket Madarász t. képviselőtársam előhozott, engem még az is vezet az indítványához való hozzájárulásban, hogy egy körülményt tagadni nem lehet: azt, hogy a szakasz új szövegezése alapján oly gyermekek, a kik bizonyos felekezethez tartoznak,, az óvodából kirekeszthetek akkor, hogy ha több rendbeli felekezet van az illető helységben. Engem, t. ház, e pillanatban a felekezeti szempont sem nem bánt, sem nem érint s azt sem akarom vizsgálni, vájjon az u. n. ritualitás mily viszonyban áll a 3 — 6 éves gyermek felfogásával; hanem én oly veszedelmet látok e szakaszban, melyet az indítványozók nem vettek észre, a mit egyenesen az ő lelkiismeretökre hárítok, mert Magyarországon a felekezetiség sokszorosan nemzetiséget isjelent. Azt mindenki tudja, hogy Magyarországon a református vallást szokás még magyar vallásnak is nevezni; (Egy hang: Ohó!) hogy a görögkeleti vallást szokás oláh vallásnak, hogy a lutheránus vallást tót, illetőleg szász vallásnak szokás nevezni és hogy e felekezetekhez bizonyos nemzetiségek is tömören csatlakoznak. Már most, ha a felekezeti kérdés alapján már a kis gyermekek felekezetek szerint külön választatnak, ez okot szolgáltat arra, hogy azok a bizonyos nemzetiségek, melyeket mindnyájan jól ismerünk, e felekezeti vagy rituális dolgot fel *ogják használni oly gyűlölet istápolására, mely későbbi korban egyenesen a magyar nemzet ellen fordulhat. Azt tagadni nem lehet, hogy a kik e szakasz új szövegezését indítványozták, ezt vallásos okokból tették. De nekem legbensőbb meggyőződésem, hogy rossz alkalommal tették. Ott, a hol csak a gyermekek legelső vezetéséről, még nem is neveléséről és oktatásáról van szó, e szót ,.rituális ima" csak kiejteni is, szerintem, helyén való nem lehet. Mert a rituális imák alkotó részei oly fogalmak, melyeket a legnagyobb bölcs sem érhet fel. És én már az általános vita alkalmával megmondtam, hogy csak kettő lehetséges: vagy már a legkisebb korban kezdjük szítani a vallási fanatismust, vagy az ima egyszerűen mechanicus darálássá változik, mely a gyermek érzelmeire nem hat. De leginkább azért ellenzem ez új szövegezést, mert éles ellentétben van a t. minister úr által is hangoztatott azzal az intentióval, hogy a magyarság ügye előuiozdíttassék, a magyar nyelv terjesztessék. Ez intentio csak akkor foganatosítható, ha az elvek összesimulását mozdítjuk elő, nem pedig, ha a vallás ürügye alatt a szétvonást már kisdedeink közt meghonosítjuk. Ép ezért pártolom t. barátom Madarász József indítványát. (Helyeslések a szélső hal oldalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden még egyszer nyilatkozzam e kérdésben. A felszólalt t. képviselő urak oly állást foglaltak el, mely eltér az enyémtol és ennélfogva igen természetesnek találom, hogy nem tartják elfogadhatónak azt, a mit én elfogadok. Egyenesen kifejezik, hogy nem kívánják, hogy a kisdedóvodákban vallás-erköcsi nevelés folytán ima is legyen. Ha ez intentióból indultam volna ki, az eredeti javaslatba nem vettem volna bele a fohászszertí imát. De épen azért, mert a vallás-erkölcsi nevelésre súlyt fektetek és azt hiszem, nem lehet azt elég korán érvényesíteni a kisdedek íi telesében, vettem bele a kisdedek foglalkoztatásába a fohászszerű imát, remélvén, hogy ezzel az összes felekezeti igényeknek eleget teszek. Mihelyt azonban kitűnt, hogy egyik, vagy másik felekezet nem érezte magát teljesen megnyugtatva, elfoglalt álláspontomból logicusan következett, hogy semmiféle akadályt nem gördíthettem az elé, hogy a felekezeti igények kielégíttessenek. Ha oly óvodát akarnánk létesíteni, melyben egyáltalán ne legyen szó imáról, a t. képviselő uraknak igazuk volna. De ha olyat akarunk csinálni, melyben az ima is előfordulhat, sőt kell, hogy előforduljon, nem lehet nehézséget gördíteni az elé, hogy a felekezetek által fentartott óvodákban a felekezeti ima legyen el-