Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-446
354 ***• orsüftgos ttlés Január 27-én, kedden, IMI. Gr. Károlyi István: T. ház! (Bálijuk! Bálijuk!) Midőn a legutolsó szakaszok egyikénél szólalok fel, előre is kijelentem a t. ház előtt, hogy nem fárasztottam volna szavaim meghallgatásával, ha a t. közoktatásügyi minister ur által benyújtott javaslatban nem leltem volna és nem ismertem volna fel ugyanazon szép, nemes és üdvös intentiókat, melyek pár évvel ezelőtt, midőn Szathmár megye közgyűlésén a magyar közművelődés érdekében l°/o-nyi pótadó kivetését javaslatba hoztam, engem is lelkesítettek. (Eélyeslés.) Más világ volt akkor, t. ház és más világ van ma. Akkor egy a magyar közművelődés érdekében lelkesült közönség működött magasztos nagy ezélok kivitele körül, de majdnem ellenszenvvel párosult nehézségekre bukkant — igaz, hogy az óvatosság köpenyébe burkolt jelszavakkal válaszoltak — épen az akkori kormány részéről. Most gr. Csáky Albin közoktatásügyi minister ur, mint egész ember, felfogván hivatását és nem a félelemtől kérve tanácsot, (Élénk tetszés balfelől) hanem a józan észtől és a hazafiúi lelkiismerettől, kezébe veszi a zászlót, fennen lobogtatva azon két magasztos jeligét: gyermeknevelés, magyar nyelv ! (Élénk tetszés halj elöl.) Látva e zászlót, önkéntelenül eszembe jut az az ígéret, melyet az új kormány tett az új aerában, a melyet gr. Szapáry Gyula ininister elnöksége első napján mindnyájunk hallatára, tett. E zászlót, melyet a közoktatásügyi minister ur kezébe vett, nem a régi aera lobogtatja, ha nem az új aera és lobogása az adott ígéret egy részének beváltása. Nem mondom, mint tisztességes ember — mert e kitétellel már megjártam e házban, (Derültség balfelől) — hanem mint igazságos ember, a ki mindig azt mondom ki, a mit jónak és helyesnek tartok, kötelességemnek ismerem, hogy e törvényjavaslatot e két szóval fogadjam : hozta isten ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat első sorban foglalkozik a nemzet jövőjével. Az új nemzedéknek, a kisdedeknek akarja megőrizni ép testét — mert hisz a nemzet fiaiban él - s biztosítani akarja zsenge életét, abban a korban, melyben a halál legkegyetlenebb kézzel szokott közöttük pusztítani. De nemcsak testileg akarja megóvni, hanem egyúttal a lelket és szivet is kiművelni. Egyenként embereket akar belőlük nevelni és együttesen magyar állampolgárokat, kik első fohászukat magyar nyelven küldjék fel az alkotóhoz. Ez az a rész, mely előttem mint magyar ember és a közművelődés egyik szerény bajnoka előtt a legbecsesebb. (Eélyeslés) A tör vén yj avaslatban kifejezett ez intentio engem egyrészt biztosít, másrészt bátorít. Biztosít arról, hogy ezentúl az egyes közművelődési egyletek is sokkal nagyobb sikerrel fognak működhetni, mint eddig, mert szövetségest találtak a kormányban. Bátorít pedig mint a szathmármegyei Széchenyi-kör" elnökét, hogy a siker reményében folytassuk működésünket. De a mennyire én a törvényjavaslat e részének örvendek, ép annyira ellenzik néhányan t. képviselőtársaim közül. Szerény véleményem szerint ez aggályok igen körmönfontak és túlzottak. Két irányban hallottam ellenzéki felfogást : vallási s nemzetiségi szempontból. A mi a nemzetiségi ellenvetéseket illeti, nem akarok ezekkel foglalkozni, nincs is most ideje. De nem értem, hogyan hozhatták fel ez urak ez ellenvetéseket, ha magukat jóhiszeműleg magyar állampolgároknak mondják. (Élénk helyeslés.) Azt követelni, hogy egy magyar állampolgár megtanulja a magyar nyelvet, azt csak nem lehet jogtalan, helytelen cselekménynek vagy erőszaknak nevezni a kormány részéről. En szerintem attól, a ki e hazát lakja, ki ennek a földnek gyümölcsével táplálkozik, a ki a nemzet jogait élvezi, kinek hazáját a magyar király serege védelmezi s a ki igen sokszor büszkén mondja magáról, hogy magyar állampolgár, attól, azt hiszem, joggal megkövetelheti a törvény, hogy a magyar nyelvet, az állam nyelvét megtanulja. (Élénk helyeslés balfelől.) Nem mint ellenség akarja felütni táborát a cultusminister ur a nemzetiségi községekben, hanem mint jó barát, mint testvér megy oda és tanújelét akarja adni annak, hogy van czél. mely vezérli őt és ezt a czélt el akarja érni és ez nem más, mint hogy egyesüljön a magyar nemzet minden polgára nyelvben, király- és honszerelemben. (Élénk he' lyeslés balfelöl.) Műveltség, tudomány, erős hadsereg, kereskedelem, ipar, ezek mind alapfeltételei annak, hogy egy nemzet nagy lehessen; de elkerülhetlenül szükséges ahhoz, hogy mindezen dolognak forrása és alapja a honszerelemben gyökerezzen; a honszerelem pedig azt követeli, hogy legelső kincsül az anyanyelv tekintessék. (Igaz! Ugy van! balfelől.) En azt hiszem, hogy a magyarnak egynek kell lennie, nemcsak testben, lélekben, de egynek nyelvében is. A mi pedig a vallási szempontból felhozott érveket és aggályokat illeti, ezeket is csak röviden érintem. Krre nézve nézetem az, hogy a minister urnak nem volt szándékában semmiféle erőszakot elkövetni a szülők azon jogán, hogy gyermekeik vallására nézve határozók ők maradhassanak. A törvényjavaslat csak azt contemplárja, hogy a gyermekek zsenge korukban mintegy előkészítessenek arra, mintegy az irány megmutattassák nekik, hogy létezik egy felsőbb hatalom, egy teremtő, egy mindenható Isten, kit elfeledni soha sem szabad, kihez fohászunkat az égbe küldjük fel. Ez, szerintem, minden vallás-*
