Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-445
4*5. országos Ölés január 28-ftn, hétfőn, 1891. 329 kivannak többet, mint a mennyit én elérhetőnek és megengedhetőnek jeleztem, nem követelnek többet, mint azt, hogy a nem magyar ajkú gyermekeknek neveztessenek meg az óvoda szemléleti körébe tartozó tárgyak magyar nyelven is s hogy a gyermekek néhány magyar gyermekdalocskát is tanuljanak. Hogyha tehát, t. ház, a dologra nézve egyetértünk s a magyar nyelvnek nagyobb mértékét, mint a melyet én jeleztem, az államtitkár ur s vele egyetértve a t. minister ur nem kívánja alkalmazni, adjunk ennek tiszta és félremagyarázbatatlan kifejezést az által, hogy azt, a mit az illetékes férfiak mérték gyanánt elismerni készek, e szakaszban szabatosan formulázzuk. En tehát azt vagyok bátor proponálni a magyar foglalkoztatású intézetek fentartásával, vétessék be a szakaszba egy új, ötödik bekezdés, mely rendelkezik a nem magyar nyelvű intézetekről és mely azt mondja, a mit a minister ur és az államtitkár ur is a megfelelő mértékben elismer, hogy a nem magyar ajkú gyermekeknek az óvodában alkalom adassék, hogy egy néhány magyar szót megtanuljanak. Ennélfogva ajánlom a következő módosítást; A 4. és 5, bekezdés közé tétessék egy új, ötödik bekezdés, mely igy szól: „Azon kisdedóvodákban, melyek foglalkoztatási nyelve nem magyar, a nem-magyar anyanyelvű gyermekek foglalkoztatása összekötendő az óvoda szemléleti körébe tartozó tárgyak magyar nyelven való megnevezésével, valamint egynéhány magyar nyelvű dalocska tanításával.'"' György Endre: T. ház! Felszólalásom indoka azon módosítvány, melyet gr. Károlyi Sándor benyújtott. Megvallom, ismerve a ház hangulatát e kérdésben, bizonyos félelemmel szólalok fel. De kötelességemnek tartom ezen felszólalásomat azon álláspont védelmében, melyet a törvényjavaslat úgy eredeti szövege, mint a bizottság szövegezésével szemben elfoglalok. Mielőtt azonban e kérdésre átmennék, engedje meg a t. ház, hogy az előttem szólott Filtseh ésZ,iy képviselő uraknak emlékezetébe hívjam, hogy a magyar nyelv kérdésében a t, ház oly félreismerhetetlen egyértelműséggel nyilatkozott az általános vita folyamán és olyannyira általános volt részünkről a nézetek egysége, mint szintén oly súlyosak voltak argumentumaink, hogy az ő részükről e kérdés újra felélesztését legalább is taeticai hibának tartom. (Helyeslés.) Én is oly kerületet képviselek, a hol a lakosság túlnyomó része nem magyar ; de ez a lakosság, a nép maga a legnagyobb örömmel ragad meg minden alkalmat a magyar nyelv megtanulására. (Helyeslés.) Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy igy van a szász íöldön is. A szász nép is óhajtaná, hogy ne csak egyes privilegisált férfiai legyenek oly értelmi magaslaton, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXI. KÖTET. hogy sérelmeiket itt előadhassák, hanem a nép is óhajtaná, hogy érintkezhessek a magyar néppel. Én tehát sem a declamatiókra nem adok semmit, sem azon további módosításra, a melyet a képviselő úr most adott be, tudniillik, hogy a magyar nyelvbe való bevezetés csak arra szorittassék, hogy az óvodák szemléleti körébe vágó tárgyak magyarul is megneveztessenek. Hiszen a magyar nyelv tanítását illetőleg az óvodák a legkülönbözőbb stádiumokban lesznek. Egyes vidékeken a magyar nyelv már meglehetősen otthonos a család körében, másutt a magyar szó a család körében soha sem hallatszik. Itt tehát egy chablon szerint eljárni nem lehet. Ezért mint legruganyosabb és leghelyesebb kitételt a szakasz eredeti szövegét vélem fentartandónak. (Helyeslés.) Áttérek gr. Károlyi Sándor képviselő ur módosítványára; e módosítványnak, t. ház, igen nagy fontossága van. Be akarja vinni a felekezeti jelleget a kisdedóvóba. T. ház! Bármennyire ellenkezik is ez azzal az irányzattal, melyet körülöttünk mindenütt e házban és e házon kivül látok, én veszedelmes dolognak tartom és Magyarország jövőjére nézve veszedelmes dolognak látom a felekezeti jelleget tovább fejleszteni s beültetni oly térre, a melyen eddig nem volt. (Helyesles jdbbfelől.) Miről van szó, t. ház? Á t. képviselő ur módosítványa azt mondja, hogy a felekezeti jelleg, a felekezeti imádság tétessék a 8. szakaszba és a 20. szakaszba az vétessék fel, hogy ne köteleztessék az egyes szülő gyermekét ily felekezeti jellegű óvodába küldeni, ha az hitelvével ellenkezik. Mi fog tehát történni? Ha kimondatik az óvodába járás kötelezettsége, akkor előáll az az eset, hogy azon gyermekekre nézve, kik azon felekezethez nem tartoznak, kénytelen lesz a község külön óvodákról gondoskodni. Minthogy pedig Magyarországon, az én tudomásom szerint, egyetlenegy község sincs, hol tisztán egy felekezet lakoznék, előáll az a pénzügyi pazarlás, hogy különböző egymás mellett f levő óvodákat leszünk kénytelenek felállítani. Én ezt kívánatosnak nem tartom. De ez csak a kisebbik argumentum azon másik súlyosabb argumentumhoz képest, melyben én a veszedelem magvát látom ; nevezetesen abban, hogy ugyanakkor, mikor egyik kézzel ebben a szakaszban igyekezünk azon, hogy a nemzetiségi különbségek lehetőleg simuljanak el, hogy az ország minden lakosa már gyermekkorában ismerkedjék meg a magyar nyelvvel, mint állami összekötő nyelvvel és ennek folytán szilárduljanak azok a kapcsok, melyek állampolgárt állampolgárhoz kötnek: a nemes gróf indítványa szerint már ebben a korban 42
