Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

318 445. orsíágos ülés január 26-án, hétfőn. 1891. kelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a t. házat, hogy azt kinyomatni, szétosztatni s az osztályok mellézésével napirendre tűzni méltóztassék, Elnök: A közgazdasági bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és az osztályok mellőzésével annak idején napirendre fog tűzetni. Több jelentés nem lévén, következik a napirend; a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat részletéé tárgyalásának folytatása és pedig a 4-ik szakasz. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 4-ik szakaszt). Madarász József jegyző: Filtsch József! Filtsch József: T. ház! Már az általános tárgyalás alkalmával rámutattam, hogy a 4-ik szakasz azon intézkedése, hogy minden szülő köteles 3—4 éves gyermekét óvodába járatni, ha csak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy bárhol kellő gondozásban részesül, nemcsak egészen jogosulatlan beavatkozás a család szent és sérthetetlen jogaiba, hanem keresztülvihetetlen is. Ellenkezik a szülei jog elveivel, hogy a szülő igazolni tartozzék, hogy gyermekei otthon kellő gondozásban részesülnek. Ez okból indítványozom a következő módosítványt (olvassa):., A 4. §. törlendő." Azon esetre pedig, ha ezen indítványom nem fogadtatnék el, bátorkodom indítványozni a következő módosítványt (olvassa): ,A 4, §-ból e szavak: „ha csak nem igazolja" kihagyandók és helyébe felveendők a következő szavak: „ha hitelre méltó tanuk által bebizonyíttatnak oly tények, melyekből kitetszik." A többi marad. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt). Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Hal'juk! Halljuk!) Már az általános vitában behatóan megbeszéltetett az, a mit a vita folyamán óvodai kényszernek, vagy kötelezettségnek neveztünk el. Én is bátor voltam már ismételve arra utalni, mennyire van ilyen kötelezettségre szükség, hogy az óvóintézetek egyáltalán megfelelhessenek czéljuknak. Egészen röviden ismételem tehát, hogy ez szerintem cardinalis pontja a törvényjavaslatnak és ugyanazon okok és körülmények, a melyek engem arra indítottak, hogy törvényjavaslatba foglaljam a gyermekóvást, késztetnek engem arra, hogy kérjem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatnak ezen cardinalis pontját is változatlanul elfogadni, illetőleg megmaradni a mellett, hogy az illető szülők, a kik otthon nem gondozzák kellően gyermekeiket, kötelesek legyenek őket az óvodába járatni. (Élénk helyeslés.) Nem is látom én, t. ház, hogy ebből valami nagy baj következhetnék. Hiszen az illető szakasz második bekezdésében ki van mondva, hogy a felügyelő bizottság, a mely községenkint alakittatik, fogja megállapítani, hogy az illető szülők kellően gond ózzák-e gyermekeiket, igen, vagy nem ? E felügyelő bizottság határozata ellen még mindig fellebezésnek, jogorvoslatnak van helye és így a zaklatás lehetősége teljesen ki van zárva. Egyébként minden részletet a törvényjavaslatban megállapítani ugy sem lehet. (Igaz! Ugy van!) Az élet practicuma, a gyakorlati eljárás szokta ezeket megoldani és szükség esetén, ha tudniillik hiány mutatkozik, rendeleti utón lehet rajta segíteni. (Helyeslés.) Ezek alapján kérem, méltóztassék a benyújtott módosítványt mellőzni. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. képviselőház! Az általános vitában mindazok, a kik pártolták a jelenlegi törvényjavaslatot — és élükön különösen a t. minister ur — tagadták, hogy a javaslatban és különösen a jelenleg tárgyalás alatt levő szakaszban kényszer foglaltatnék; de azután mégis megengedték, hogy van valami kényszer benne ; a mennyiben valamennyien, például Berzeviczy Albert t. államtitkár ur is a népiskolai törvény analógiáját vonták be az eszmecserébe és azt mondták : hiszen a népiskolára nézve a törvényben statuált kényszert — eddig legalább — erőszaknak nem vette senki és ha itten ugyanazt követeljük, miért ellenzik? Elismerték tehát t. képviselőtársaim, hogy mégis foglaltatik e törvényjavaslatban valami kényszer, legalább abban a mértékben, mint a népoktatási törvényben van. Különben azok közül, a kik a törvényjavaslatot pártolták, egyik szónok, Károlyi Sándor t. képviselőtársam, a ki egyébként barátja a törvényjavaslatnak, teljesen elismerte, hogy kényszer van a 4-ik szakaszban és ő felekezeti szempontból e kényszert némileg meg is akarta szorítani. Nézzük csak, t. képviselőház, hogy az az analógia, a melyet a t. államtitkár ur, de többen is ebbe a szakaszba belemagyaráztak, áll-e vagy nem? A népiskoláról valójában el lehet mondani, hogy joga van az államnak követelni, hogy minden gyermek látogassa a népiskolát, mert csak ott szerezheti meg az általános műveltség azon legszerényebb fokát, a mely nélkül nem lehet és nem is szabad polgárt tűrni az országban. Erre nézve teljesen egyetértek a t. államtitkár úrral és azokkal, a kik a népiskolai kényszert szükségesnek találják. Én is szükségesnek találom a népiskolai kényszert, meri: a népiskola feladatát a Bztlíői ház nem pótolhatja. Igen ritka az a ház, a mely megadhatja a gyermeknek azt, a mi a népisko-