Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-442
288 ** 2- országos ftiés jannár 2S-én f csütörtökön. 18»1. tulajdonkép nem is annyira dogma, mint támadás kerülő utón oly eszmék ellen, melyeket a t. képviselő urak, ugy látszik, nem tartanak ezélszeríínek nyíltan megtámadni; mert ezt az ádáz küzdelmet kifejteni a magyarnyelv czímén a javaslat ellen és azután azt mondani, hogy belenyugodnának, ha a magyar nyelv ismeretébe — a mint felolvastam — a gyermekek bevezettetnének: ezzel nyíltan bevallják az illetők, hogy leplezett attaque-ot csinálnak kerülő úton egész más érdekben. Azt hiszem tehát, hogy ugy a javaslat conceptiója, mint a meleg fogadtatás, melyben e javaslat a ház minden részéről pártkülönbség nélkül részesült, örökre emlékezetes napját fogja képezni a magyar törvényhozás történetének és különösen figyelemre méltó lesz az utódok előtt azon harmónia, melyben pártkülönbség nélkül a törvényhozás minden elemei egymással megegyezésre jutottak ebben a kérdésben. Ha van is zűrhang, a mely belevegyül, a törvényhozás nak becsületére fog válni ugy a kortársak, mint majdan az utókor előtt, hogy szemben ily velleitásokkal, mint egy ember állt talpra majdnem az egész törvényhozás és nem ismert pártkülönséget. Az igazságosság és jog nem szűnik meg igazságosság és jog maradni, ha egy államhatalom erélyesen és kellő mérvben nyúl is annak foganatosításához ; és ép azért, mert a t. minister ur a saját kezdeményezéséből ezen bölcs törvényjavaslattal állott a ház ele, a melyet valamenynyien örömmel fogadtunk — épen azért én is a legnagyobb örömmel fogadom el e javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobbfélöl) Elnök: Zay Adolf képviselő ur kívánja félreértett szavainak értelmét helyreigazítani. Zay Adolf: T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Nincs szándékomban, de jogom sincsen azokra válaszolni, a miket a t. képviselő ur velem szemben felhozott. Erre majd azt hiszem, lesz alkalom a részletes tárgyalásnál. Azon mértéket sem kívánom eonstatálni, a melyben a magyar nyelv behozatalát már az óvodákban lehetségesnek tartom; erre is akad majd alkalom később. Most csak egy félreértésre kívánok rámutatni, melyet a t. képviselő ur felhozott és mely ellenem folytatott okoskodásának alapját képezi. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hol olvasta a t. képviselő ur, hogy én azt mondtam, hogy szükségesnek és megengedhetőnek tartom azt, hogy a magyar nyelv már az óvodákban előadassék. Est a szót, hogy „előadassék", én nem használtam; mert azt mondtam, hogy „hallassék" a magyar szó már az óvodákban is. Ez pedig lényegesen más dolog. Ezzel azután elesik a t. képviselő urnak egész okoskodása, melyet velem szemben ezen félreértés alapján felhozott. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Csáky Albin, vallás- és közokta^ tásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Valóban furcsa helyzetben vagyok, midőn most, a vita negyedik napján felszólalok, hogy még egyszer elmondjam nézetemet a törvényjavaslatról. Furcsa helyzetben vagyok azért, mert constatálnom kell, hogy köztem és Berzeviczy Albert t. képviselő ur között bizonyos tekintetben ellentét van. B. Kaas Ivor: Régi dolog! Gr. Csáky Albin, vallás- ós közokta tásügyi minister: Egészen új. Mindjárt mégis mondom, hogy miért? (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert képviselő ur ugyanis azzal kezdte beszédét, hogy nagyon megkönnyítve érzi feladatát, midőn a törvényjavaslat védelmére kel; én pedig azt hiszem, hogy mindenkinek, a ki most kel a törvényjavaslat védelmére, nagyon meg van nehezítve feladata, mert oly sok mindenféle nyomós okot hoztak fel a törvényjavaslat mellett, hogy újat alig lehet találni. (Élénk tetszés.) És ha ezen körülmény daczára alávetem magam a nehéz feladatnak, teszem ezt egyrészt azért, mert nem akarok közömbösnek látszani a törvényjavaslat sorsa iránt és mert másrészt az egoismusmis is azt parancsolja, hogy most szólaljak fel; mert ha ezzel tovább is várok, megtörténhetik, hogy egyáltalában nem marad %emmi mondani valóm. (Élénk tetszés.) Azon kifogások és aggályok, t. ház, melyeket a vita folyamán felhoztak, szerintem egyes csoportokba foglalhatók. Ezért, eltérve az eddigi szokástól, nem az egymásután felszólalt képviselő urak sora szerint fogok foglalkozni a felhozott aggályokkal, hanem a szerint, a mint azok egyes csoportokba foglalhatók. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban felemlítem azon kisebb kifogásokat és aggályokat, melyeknek semmiféle elvi jelentőségük nincsen, a melyeket a részletes vita folyamán tüzetesen is meg lehet beszélni és a melyeknek — ha alaposoknak ismertetnek fel, orvoslási módját is meg lehet esetleg találni. (Helyeslés.) Felhozták többen, hogy egy óvónő egyáltalában nem képes 80 gyermekkel foglalkozni és hogy ezért a törvényjavaslatnak ezen rendel' kezese nagyon inpracticas. (Halljuk! Halljuk!) A felszólalt képviselő urak egy némelyike azonban elfelejtette azt, hogy a törvényjavaslat az iránt is intézkedik, hogy az óvodákban az óvónő mellett dajka is alkalmaztassák. Ebből következik, hogy a 80 gyermekkel való foglalkozás
