Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
"268 441, országos ülés január 21-én, szerdán. 1801. ezen okból jelentőséggel bir a hadsereg dislocatiója is béke idején; mert a szükségelt fogyasztási czikkek igen jelentékeny része szükségképen azon a helyen szerzendő be, hol a katonaság el van helyezve, mint pl. az élelmi czikkek. (Zaj és felkiáltások: Elég már !) Fájdalom, azt látjuk, hogy a praxisban ezen nagyon is indokolt követelések sehol sem részesülnek kellő figyelemben. A hadügyi igazgatások az illető dologi javak beszerzésénél kizárólagosan az egyoldalii hadügyi érdekek által vezéreltetnek, mely érdekek azonban czélszerű szervezet alapján megegyeztethetők lennének a közgazdasági érdekekkel. (Folytonos zaj.) Különös fontossággal birnak mindezen kérdések háború esetén, midőn az állam szükséglete végtelenül szaporodott, midőn tehát a mai szállítási rendszer nemzetgazdasági hátrányai felette kirívóan mutatkoznak. Kétségtelen, hogy a mai szállítási ügyben oly parasitieus elem fejlődött ki, melynek kiirtását ép xigy a nemzetgazdaság, mint az igazságosság érdekében követelnünk kell. Mert azon nyereség, melyet néhány nagy szállító zsebre tesz, milliókra mg; az igazságosság pedig azt követeli, hogy ez a nyereség az összesség javára essék, mely az áldozatokat is hozta. Legutóbbi szerencsétlen háborúink után, melyek pénzben és vérben kimondhatatlan áldozatokba kerültek, a bécsi körutakon és a budapesti dunasoron büszke paloták emelkedtek, melyeket olyan emberek építettek, kik hadi szállítások útján, úgyszólván egyik naptól a másikig, milliomosokká lettek. Higyje el mindenki (Nagy zaj és felkiáltások: Elég már!) nem a gazdászati költségek magassága teszi e hadügyi terheket oly súlyosokká, nem az idézi elő ama számos panaszt. A mai productio oly csodaszerú'en nagy s ez a productio a technica bámulatos fejlődése, a rendelkezésre álló nagy tőke, az intelligens munkamegosztás, a kitűnő közlekedési eszközök (Nagy zaj) és a nagyszerűen szervezett hitelrendszer következtében olyannyira meg van könnyítve, hogy csak némileg egészséges közgazdasági viszonyok mellett, minden terhek és áldozatok aránylag könnyen elviselhetők lennének, különösen akkor, ha az álló hadsereg létszáma, a mit okvetlen követelnünk kell, mérsékelt. (Zaj.) A valódi baj abban fekszik, hogy a terhek megosztása az egyesek között és ebből kifolyólag a vagyon- és jövedelem-megoszlás a népben egyenlőtlenné és nyomasztóvá vált. Az egyesek adó alakjában róják le szolgáltatásaikat az állammal szemben ; de az adórendszer képzelhető legtökéletesebb berendezése mellett is soha sem lesz kikerülhető az, hogy egyenlőtlenségek a terhek felosztásában elő ne forduljanak. (Növekedő zaj. Ralijuk!) Hát még mai roppant hiányos adórendszereink mellett! Az európai adóügy fejlődése korántsem tartott egyenlő lépést a rohamos gazdászati fejlődéssel; be kell vallanunk, hogy e téren korunk mögött hátra maradtunk. Már most, t. képviselőház, azon egyenlőtlenségekhez, melyek az adók kivetése, illetve beszedése alkalmával fordulnak elő, hozzájárul még az, hogy az állam az adóösszegek kiadásával is egyenesen növeszti amaz egyenlőtlenségeket. (Zaj.) A mai nemzetgazdasági tudományban a vagyon- és jövedelem - megoszlás problémája képezi a kutatás sarkpontját; sőt az egész nagy társadalmi kérdés, mely korunkat oly komolyan és oly mélyen foglalkoztatja, végső alapjában e problémán nyugszik. A tudomány felismerte azt, hogy az államnak a mai viszonyok között hatalmas eszköz van a kezébe adva, melylyel a vagyon-mcgoszlásra befolyást gyakorolhat, ez az eszköz az adó. Mert mai adóink és illetékeink roppant nagysága mellett, midőn középszerű államban is sok száz millióra, nagy államokban milliárdokra rúgnak, valóban nem lehet közömbös az, hogy minő forrásokból és minő alapon szedi be az állam egyik évben a másik után ezen óriási összegeket s minő mérvben járulnak az egyes néposztályok ezen terhekhez. (Zaj.) Azt látjuk, hogy a tudomány szüntelenül azon utak és módok feltalálásán fáradozik, hogy miként lehessen eleget tenni a modern adóügy két jól felfogott nagy elvének, tudniillik az adó általánosságának és egyeulékenységének vagy elveinek. De a kérdés másik oldala az európai tudomány által eddigelé még teljesen el van hanyagolva. Hiszen az állam nemcsak az által gyakorol befolyást a vagyon-megosztásra, hogy az adókat beszedi, hanem az által is, hogy a beszedett összegeket ismét kiadja. Igaz ugyan, hogy az álíamkiadások nagy részének álló és könnyen meg nem változtatható iránya éá rendeltetése van, vagyis az állam nincs azon helyzetben, hogy ezen kiadások teljesítésénél a nemzetgazdasági és vezérpolitikai érdekre nagyobb mérvben figyelemmel lehessen. Ez áll például a modern államkiadások két nagy főcsoportjára nézve, tndniilllik a hivatalnokok fizetése és az államadósság kamatozására. De a harmadik — mai nap — igen jelentékeny csoportnál, tudniillik a hadügyre való kiadásoknál az államnak igenis meg van adva bizonyos tér, melyen belül a nemzetgazdasági és társadalompolitikai érdekeket érvényre juttathatja, még pedig a nélkül, hogy e mellett a hadügyi érdekekkel összeütközésbe kellene jönnie. (Nagy zaj. Az elnöki széket gróf Andrássy Tivadar foglalja el.) T. ház! Ezen fejtegetések, melyek talán kissé akademicusoknak fognak tetszeni, (Nagy zaj) nézetem szerint, okvetetlenül szükségesek voltak, mivel a mai óriási hadügyi budgetekkel
