Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

238 és most kivándorlásnak néz elébe. Az alföld nem is recipiálja azt a sok kenyérkeresőt, a ki oda tódul, ugy, hogy ma valósággal constatálni lehet, hogy Magyarországon a népesedés a mostani anyagi viszonyokkal nem áll arányban. Emberbaráti szempontból nagyon szép dolog arról gondoskodni, hogy a halandóság általában csökkenjen; de különben az a nagy jelentősége ennek az argumentumnak, a mint hangoztatják, egyáltalában nincs. Ép oly kevéssé állhat meg, nézetem szerint, a ministeri indokolásnak azon érve, mely voltaképen azt a gazdasági indokolást képezi, hogy újabb időben 210 olyan tüzeset volt, a mit gyermekek idéztek elő. Hát azt hiszem, t. ház, hogy ezen 210 eset között igen sok lehet, a midőn a tüzet olyan gyermekek okozták, a kik már nem is járhatnának a kisdedóvókba. De ha még mind ilyen óvatlan gyermekek okozták volna is azt a félmilliónyi kárt, mi ez azon 3%-hoz képest, a mi az adózók zsebéből ki íog szivattyúztatni s a mi tudvalevőleg, mihelyt egyszer az állam Danaida hordójába kerül, legnagyobb részben improductiv czélokra fordíttátik. Tanügyi tekintetek szolgáltatják a ministeri indokolás argumentumainak harmadik categoriáját. Nem tagadom, különösen városokban lehet némi jelentősége annak, hogy a gyermekek az óvodákban már mintegy előkészüljenek a későbbi iskolázásra; de a menedékházaknál, a hol pedig leginkább volna szükséges praeparálni a gyermekek elméjét a tanulásra, a hol azonban a tanulás egyáltalán nem fordul elő, ott ez az argumentum egészen elesik. Hanem hát ezzel a tanügyi indokkal kapcsolatban meg van mondva az indokolásban az, a mi, az én meggyőződésem szerint, tulajdonképen az egész törvényjavaslat behozatalának döntő indoka s a melyre nézve tegnap azt jegyezte meg Czirer Ákos t. képviselőtársam. hogy miért van ez csak úgy elrejtve az indokolásban, illetőleg a törvényjavaslatban (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Igaza van!) s a mely indokolás ekkép hangzik, (olvassa): „A kisdedóvodák módot nyújtanak majd a magyar nyelv tanításának előkészítésére (Élénk helyeslés a szélsőbalon) s így hazánk nemzetiségeinek megkönnyítik az állam nyelvéiek elsajátítását." (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon helyes !) Csatár Zsigmond.* Ez ellen nem lehet beszélni! Mocsáry Lajos: Hát t. képviselőház, ez nagyon szépen van mondva. Madarász József: És jól is! (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mocsáry Lajos: Hanem mondom, a mint Czirer Ákos t. képviselőtársam megjegyezte — ir 20-án, kedden. 1891. legalább megjegyzésének ez volt az igazi értelme — ezen indokolás nem fejezi ki az egész gondolatot, mely a czélba vett intézkedés valóságos alapját képezte. Az én csekély nézetem szerint, ezen indokolás tarthatatlan. Tarthatatlan azért, mert az, hogy az állam gondoskodjék alkalomról arra nézve, hogy a honpolgárok, az ország összes honpolgárai a magyar nyelvet megtanulhassák, az én csekély nézetem szerint, egyrészről felesleges, (Élénk ellenmondások a balés szélsőbalon) másrészről pedig elégtelen. Madarász József: Apáink nem ezt tartották ! Mocsáry Lajos: Felesleges azért, mert a nem-magyar ajkú honpolgárok közül azoknak, a kik a tudományos pályákon, vagy akár az üzlet és ipar terén keresik boldogulásukat, a középiskolákban, a társadalomban, az életben oly bő alkalmuk van ez országban a magyar nyelv megtanulására, hogy ebből a czélból az államnak gondoskodni, nézetem szerint, teljesen felesleges. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Azokra nézve pedig, a kik továbbra is földhöz ragadt földmívesek maradnak, ott, a hol tömegesen vannak s szegény, alacsony sorsukból ki sem kívánkoznak: azokra nézve sem a népiskola, sem az óvóiskola eszköze nem elégséges arra, hogy a magyar nyelvet megtanulják. És legyen szabad megjegyeznem, hogy épen mert az, hogy az állam polgárai összesen, minden rétegeikben megtanulják a magyar nyelvet, kivihetetlen, ez az államnak kitűzött concrét törekvését s czélját nem is képezheti. Nem is lehet az ország minden lakosa irányában azt a követelést támasztani, hogy meg kell tanulnia a magyar nyelvet, mert erre képtelen. Azt sem lehet mondani: magadnak tulajdonítsd, ha nem tanultad meg a magyar nyelvet s ha ennek kárát vallod azután a saját magad viszonyaiban, törvénykezési és közigazgatási dolgaidban. Ha az államnak minden polgára nem képes fölemelkedni arra a színvonalra, hogy az állani nyelvét esacte tudja, akkor nincs más mód, minthogy az államnak kell az állampolgárhoz leereszkednie és akként kell berendeznie közigazgatását és igazságszolgáltatását, hogy mindenki saját nyelvén kereshesse az igazságot; (Nagy nevetés a szélső baloldalon. Nyugtalanság) saját nyelvén kereshesse az igazágot egészen odáig, a hol a közügyek kellő folytatásának követelményei annak útját nem állják. Bármily visszatetszéssel fogadják állításomat, bátor vagyok figyelmeztetni t. képviselőtársaimat, hogy az, a mit én mondok, nem egyéb, mint az 1868. évi nemzetiségi törvénynek alapgondolata. Ez a törvény pedig fennálló törvény; törvényhozónak azt mondani, hogy ezt a törvényt ignorálni kell, nem szabad. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ki 440. országos ülés janii