Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-427
14 427. ©rsságos Illés deczember 9-én, kedden. 1890. nyilatkozata szerint azonban kellő mértékig beesült polgári bölcsességnek átlagos mértékével rendelkezem (Élénk derültség és tetszés a bál- és szélső baloldalon.) Én tanulmányoztam a rendelkezésemre álló actákat; igen nagy figyelemmel kisértem minden felszólalást, különösen a t. minister urnak felszólalásait, azoknak mindenegyes mondatára — a mint a t. minieter ur is szíves lesz azt megerősíteni — vigyáztam és a legfeszültebb figyelemmel iparkodtam azokból magamnak informatiót szerezni s mondhatom, hogy a három napi vita meghallgatása után én az ügyről most kevesebbet tudok, abban kevésbé tisztán látok, mint a három napi vita előtt. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S ez nem szemrehányás a t, minister úrral szemben. A parlamenti nyilvános vitatkozás körében, mikor az, a ki hallgat, nincs abban a helyzetijén, hogy érvet és ellenérvet egymással rögtön összehasonlíthasson, hogy azt az illetők' höz intézett kérdések által kiegészíthesse, hogy minden kételyt rögtön felderítsen, teljes lehetetlenség, hogy bárki, még ha fegyver technicus volna is — hát még mi, kik azok nem vagyunk — magának ily bonyolódott ügyről tiszta képet s igy ítéletet alkothasson, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház — a mint beszédem végén vissza fogok arra térni — hogy magunknak erről az ügyről ítéletet alkossunk és ilyen éretten megalkotott ítéletnek, nem pedig akár kedvező, akár kedvezőtlen suppositióknak alapján döntsünk: ez nekünk önmagunk iránt — mert hiszen mi is compromittálva vagyunk az 1888 : II. törvény által — és a nemzet iránt tartozó legszorosabb, legszigorúbb kötelességünk. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balőldalm.) Én, t. ház, magának a dolognak érdemére nézve mindazok után, a mik nálamnál szakavatottabb férfiak által elmondattak, sok újat nem mondhatok; talán semmi újat sem mondhatok és azért igen röviden fogok erre vonatkozólag nyilatkozni. Csak némely főbb pontot akarok reassumálni, nem annak bebizonyítására, hogy bármely vádat akarjak emelni a minister ur ellen, mert erre ép oly kevéssé van kezemben a kielégítő anyag, mint a hogy nincs kezemben a kielégítő anyag arra, hogy felmentő ítéletet mondjak, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) hanem csupán annak bebizonyítására, hogy épen az indokolt ítélet meghozatalára az alap teljesen hiányzik. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Az idomszerekről folyt vitában a t. minister ur, a mint azt már Ugron Gábor t. barátom igen helyesen jegyezte meg, a főpontot nem világosította meg és nem ezáfolta meg. A t. minister ur hivatkozik, hogy ő, ámbár ez neki kötelessége nem volt, 1888. május hóban közben járt annak érdekében, hogy a fegyvergyár a bécsi cs. és kir. arsenaltól az idomszer-mintákat megkapja; azt mondja azonban: „ezzel én ugyan eleget tettem" és a mikor a társaság később ugyanebben az ügyben a minister úrhoz felterjesztéseket intézett, akkor ő azokat elutasította, figyelembe nem vette. T. képviselőház! Vájjon miért intézhetett a fegyvergyár-társaság 1888 után későbben ugyanebben az ügyben még mindég előterjesztéseket a ministerhez ? Józan ész szerint nem lehet azt mondani, hogy ezt csak a levelezés kellemetessége miatt tette; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) hanem tette alkalmasint azért, mert a minister urnak ezen 1888-iki szives közbenjárása kellő eredményre nem vezetett, mert a gyár az idomszer mintákat meg nem kapta. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Hát a t. minister ur miért vesztette el a türelmét, miért helyezkedett azon álláspontra, hogy 1888-ban közbenjárt ez ügyben, akár lett ezen közbenjárásnak eredménye, akár nem, ő tovább ezen ügygyei foglalkozni nem akar? Nem felderítendő momentum ez? Érti ezt valaki? Bizonyos az t. ház, hogy az idom- és ellenidom-szerek előállítása magának a fegyvergyárnak teendői és kötelességei közé tartozik; de a typust, a mely szerint azokat előállítja, azt a megbízható hivatalos typust a fegyvergyár maga csak nem találhatta a sötétben botorkálva, mikor neki az volt feladatul kitűzve — és igen helyesen — hogy az ő idomszerei és ellenidomszerei a steyri fegyvergyárban használtakkal teljesen egyenlők legyenek. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A steyri gyár azokat oly gondosan titokban tartotta, hogy ugy a húsz, mint az ötven puska megvizsgálásánál akkor, mikor az idomszereknek egymáshoz való hasonlítása történt, a magyar fegyvergyár műszaki közegei a vizsgálat ezen részéből kizárattak, azzal az indoko • lássál, hogy ezen idomszerek a steyri fegyvergyár szellemi tulajdonát képezvén, azokhoz másoknak hozzáférni nem szabad. (Deriiltég és tetszés a balés szélsőbalon.) A feladat pedig az volt, hogy az idomszerek teljesen azonosak legyenek a steyri fegyvergyárbanhasznált idomszerekkel. Oly szakértők, a kiknek hitelt adnunk kell, ha csak a minister ur azokat nem nyilvánítja szintén gyengéknek, tudniillik az arsenáli szakközegeknek itt felolvasott állítása és bizonyítása szerint pusztán rajzokból teljesen összevágó idomszereket előállítani nem lehet. (A minister tagadólag int.) Én, t. ház, sem nem bizonyítok, sem nem czáfolok, én ezt az Ugron t. barátom által felolvasott szakértői véleményből veszem ; de különben is a dolog olyan plausibilis, hogy könnyen elhihető.
