Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-433
172 *8*' országol tléi deczember 18-án, kedden. 1890. c) pontot meg is kell becsülni az illető katasteri közegnek és méltóztassék már most azt a hiába való munkát elképzelni, melyet csak egy községben is 300—400 parcellánál végezni kell. Ez nem egyéb, mint az elpusztult szőlőteriiletekkel kiterjedésben vetekedő papirterii)étnek tintatengerrel való bemázolása. (Derültség balfelől.) Nagyszabású tabellákat készítenek, nagy munkával a dézsmaváltságot helyesbítik, osztályozzák és előírják azon biztos tudatban, hogy azt végre is ismét leírni kell. Ez, t. ház, a bureaucraticus czopf olyan díszpéldánya, hogy, ha ezt az öreg Metternich sírjában meghallaná, megfordulna, hogy a t. minister ur rendszerét képes volt ennyire lefőzni. Ezeknél fogva a 6-ik szakasznál bátor leszek majd egy módosítványt benyújtani és ha ezt már most jelzem, ez azért történik, mert ez oly fontos elvi kérdés, hogy azt már most meg kellett említenem. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Módosítványom azt fogja czélozni, hogy a dézsmatartozás a teljesen elpusztult szőlőkre nézve töröltessék el. Mert nem szabad, t. ház, megfeledkeznünk a kisbirtokosok védelméről, melyet egy nagy nemzeti érdek követel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Eljöhet az idő, mikor minden polgár physicai erejére szüksége lesz a hazának. A kisbirtokos osztály az, mely a legtöbb hadkötelezetteket adja; gondoskodnunk kell tehát arról, hogy ez ezután is igy legyen, a mi csak akkor lesz biztosítva, ha keresetet adunk az illetőknek, hogy gyermekeiket táplálhassák; mert ha nyomorogniuk kell, a gyermekek képtelenek lesznek a haza védelmére. Valószínűleg a mostan gyermek korában levő generatio az, mely hivatva lesz azt a nagy csatát vívni, mely dönt majd nemzetünk léte vagy nem léte-fölött; és e csatát Bikeresen csak ugy vívhatjuk, ha lesz a férfiak karjaiban izom és erő, nemcsak fegyver és ágyú. Ezen katonáinkat pedig csak ugy neveljük, ha gondoskodunk, hogy a népnek legyen keresete, a mely neki táplálékot nyújt. Azért ne tesBék könnyen elsiklani és nevetni e kérdés felett; mert ha e népet el hagyjuk pusztulni, ha az vándorbothoz kénytelen nyúlni, akkor Magyarország veszve van. Azért bátor vagyok módosítványom elfogadását ajánlani. (Helyeslés balfelől.) Balogh Géza jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Teljesen elfogadom Bernát Béla képviselőtársam véleményét, a mely szerint e törvényjavaslat igen szűk keretben mozog. Valóban, t. ház, e képviselőház és a kormány mostohábban nem bán el egy közgazdasági vagy ipari ággal sem, mint a szőlőéül túrával. A ki figyelemmel kiséri Magyarország küzdelmét a szőlővészszel szemben, másrészt a képviselőháznak és a kormánynak ez irányban való támogatását és eljárását, más ítéletet igazságosan nem mondhat, mint azt, hogy csakugyan semmivel szemben sem járt el a kormány oly szűkmarkúan, mint Magyarország szőlő- és bortermelésével szemben. A t. kormány közgazdasági politikájában vannak egyes pontok, amelyek igazolják, hogy a kormány a közgazdasági érdekeket állami erővel is kész bizonyos tekintetben támogatni. Hiszen látjuk az ipari előterjesztéseknél, a gyárak kérdésénél, hogy az állam tekintélyes kedvezményekkel egyengeti útját az ipari vállalatoknak. Látjuk a földmívelésügyi ministeriumnak például a selyemtenyésztós terjesztésére tett intézkedéseit; látjuk, hogy maga a ministerium mily megelégedetten tesz jelentést, hogy ezen fontos közgazdasági ágban ismét ily előhaladás történt; már évtizedek óta látjuk a lépésről - lépésre való előrehaladás örvendetes jeleit. Ha a t. kormány a szőlőculturával szemben is csak egy negyed annyi érdeklődést tanúsítana, mint más egyes közgazdasági ágak iránt, akkor ezen törvényjavaslat nem a jelenlegi alakjában volna beterjesztve. Már Bernát Béla t. képviselőtársam előadta, hogy a törvényjavaslatban nyújtott kedvezmények nem újak, azok lényegükben a régi törvényekben már benn voltak. A pénzügyi és közgazdasági bizottságok tettek bizonyos javításokat a törvényjavaslaton, a mennyiben az amerikai ültetvényeken teendő ojtások által telepített szőlőknek adókedvezményét hat évről tíz évre emelték fel. De ha a dolgot lényegében megfontoljuk, kérdem, hogy azon bizonytalansággal szemben, mely e művelési ágnál még ma is létezik, akkor, midőn ipartelepek létesítésére tizenöt évi, Budapesten házak építésére tizenöt és harmincz évi adókedvezményt adunk: vájjon akkor a tőke szívesen fektettetik-e be a szőlőculturának ezen alakban való gyarapítására, melyre nézve még bizonytalan a siker és a mely csak 10 évi adókedvezményben részesül. A ki ismeri a szőlő-cultura természetét, tudja, hogy évek kellenek ahhoz, még az a látszatát is mutatja annak, hogy gyümölcsözővé lesz. Meglehet, hogy 10 év múlva, épen akkor, midőn az adóképesség beáll, az egész kiveszett szőlőt újra kell majd ültetni. Ily körülmények közt, megvallom, gúnynak lehet mondani, hogy ezen ültetési nemre csak 10 évi adókedvezmény állapittatik meg. Csatlakozom tehát Bernát Béla képviselőtársam nézetéhez, a ki e pontra vonatkozólag indítványt is helyezett kilátásba. De nekem még más irányban is van észrevételem s igen sajnálom, hogy itt a házban kell a dolognak fontos részét ismertetni, (Halljuk! a szélső baloldalon) midőn tudom, hogy annak meghallgatására és érvényesítésére már igen kevés