Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
78 414. országos Més november 22-én, szombaton. 1990. melyhez a főrendiház hozzá nem járul, a legislatióban eg) r rendelet fentartása mondassák ki, ez előttem teljesen egyedül álló módozat volna. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én ilyen alkotmányos elveket, t. képviselőház, meghonosítani nem akarok. (Helyeslés ä szélsőbalon.) De hogy visszatérjek a kötelező polgári házasságra, csak két ecclatans példával akarom illustrálni, mennyire érett már e dolog és mennyire szükséges ezen ügyek rendezése. (Halljuk!) Nem akarom felemlíteni azokat a hosszadalmas dolgokat, melyek felmerültek a zsidók és keresztények közötti házasság vitája alkalmával; azokra, úgy hiszem, mindnyájan emlékezünk; de ime csak a legközelebbi napokban saját praxisomban merült fel egy eset. (Halljuk!) Egy keresztény nő törvénytelen gyermeket szül; az apa zsidó vallású. Anya és apa egyetértenek abban, hogy a gyermeket házasság által törvényesítsék. A természetes apa azt mondja: Én elveszlek, mert szeretlek és akarom, hogy nőm légy és az a gyermek törvényes legyen, de vallásomat nem. adom oda; én csak férjed akarok lenni. Erre az asszony azt mondja: Én törvényes anya akarok lenni s inkább a vallásomat adom oda, de gyermekemnek törvényes apát, törvényes anyát akarok biztosítani. És ekkor elmennek a rabbihoz. Az azt mondja: Hja, én nem adhatlak benneteket össze, mert az anya keresztény, köztetek nem lehet egybekelés. „Elmegyek hát Bécsbe" — úgymond az anya — áttérek a zsidó vallásra". „Igen, de ha visszajön Budapestre, megint csak keresztény lesz". (Általános derültség.) íme, t. képviselőház, az, a mit a törvénynek első sorban őriznie kell, mert minden államnak talpköve az erkölcs, mélyen sértve, megalázva, megszégyenítve áll előttünk. Én nem tudok, segítséget, hogy ezen gyermeknek törvényes apát adjak, holott mindkét szülő teljes egyetértésben van ez iránt. (Helyeslés.) De mondok egy más esetet, t. képviselőház, a mi az anyakönyvekre szól. (Halljuk!) Zsidó szülők gyermeke a szülők beleegyezésével megkereszteltetik. Az állani törvényei szerint ez érvénytelen, de a dogmák szerint kereszténynyé vált a gyermek és miután a keresztség eltörölhétlen bélyeget nyom az ember lelkébe, ebből a gyermekből zsidó soha többé nem lehet. Most elkövetkezik a 18. év, annak a gyermeknek először nyilik meg a joga, saját akaratából vallást választani; megtudja, hogy a szülője zsidó, tehát neki is annak kell lennie, de miután keresztény, nem lehet többé zsidó, szülői vallását akarja követni, de nem térhet arra többé vissza. Itt van egy másik eset, a melyet szintén a kötelező polgári házasság behozatala érdekében hozok fel. (Halljuk!) Midőn a házasságban élő egyik fél áttér a református vallásra s elválasztatik a nejétől az állami törvények alapján a polgári bíróság által; ellenben a nőre, katholieus félre nézve — kire vonatkozólag az állami törvény szerint a szent-szék az egyedül illetékes bíróság — a házasság érvényben marad és ő tehát felesége marad a férjnek. Ez a férj újra megnősül és elvehet azután akár protestáns, akár katholieus nőt, annál complicáltabb lesz a dolog, ha ismét katholieus nőt vesz el. Már most, hogy hivják azt a nőt, a kinek házassá gát a szentszék érvényében fentartotta? A szentszék kimondja, hogy ő csakugyan felesége annak a férfinak, kinek már másik felesége van és tehát a férj vagy kénytelen elviselni, hogy nevét mindakét feleség viselje — pedig néha egy is sok (Zajos derültség) — vagy pedig bekövetkezik azon eset, hogy a törvény elismeri ugyan a szentszék bíráskodását, de annak consequentiáit nullificálja, vagyis azt mondja, hogy eltiltja az első nőt férje nevének használatától. Ez aztán tiszteletre méltó törvényhozás és vallásszabadság és szép tiszteletben tartása az élő törvényeknek. (TJgy van!) En, t. ház, mindenkit, a ki igaz barátja a lelkiismereti szabidságnak és őszinte hive a vallásbékének, felhívok : csoportosuljunk és követeljük, ha nem akarják behozni a kötelező polgári házasságot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) T, ház ! Magyarországon a vallásfelekezetek közti egyenjogúság* és egyenjogosítás csak Ígérve van, de végrehajtva nincs. Mig az 1848: XX. törvényezikkben elvileg a vallásfelekezetek közti egyenjogúság kimondatott, addig az 1868: LIII. törvényczikkmár csak megígérte a teljes egyenjogúsítást és csak a felekezetek közti viszonosságot vette be a törvénybe. Ebből származott az, hogy mig az 1848-iki törvényhozás az uralkodó vallás jellegét eltörölte, másrészt nem gondoskodott arról, hogy a protestáns felekezetek jogai törvény által biztosíttassanak. Én, igaz, t. ház, valamint nem vagyok barátja az autonómia oly tág körének, a mely mellett a pánszláv propaganda lehetséges, ép annyira nem vagyok híve annak, hogy a felekezetek közt a vallás révén egyik a másik felett valami előnyben részesüljön. Őszintén sajnálom—mint katholieus mondom ezt — hogy a magyar állam a protestáns felekezetekről csak oly mostohán gondoskodott, hogy azon segélyből, mely nekik jut, egy emberre csak 1 és fél krajezár esik. Én a liberalismust t. ház, nem abban látom, hogy megfenyegetjük a katholieus clerust, a felekezeteket, lelkészeket és hozunk törvénytelen rendeletet, hanem abban látom, hogy institutiókat alkossunk, a melyek által a magyar állam és társadalom jövőre biztosítva legyen (Helyeslés a
