Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

418. országos ülés novemlher 21-én, pénteken. 1890. 51 ismeri azt, hogy a rendelet törvényen alapszik. Igen rövid lehetek kijelentésemmel erre a pontra nézve. A kérdés nem új ; a vita tárgyát ismeri mindenki; hónapok óta foglalkoznak vele a lapok; hónapok óta foglalkoznak vele magán körökben jogászok, szakemberek, de megállapo­dásra nem tudtak jutni. A legkiválóbb emberek törvényességét vitatják, vannak más tekintélyek, melyek a rendeletet törvénytelennek tartják. Én, t. ház, nem szólhatok máskép, mint csak a ma­gam nevében; de én itt egész nyíltan és töre­delmesen bevallom, hogy — s meglehet, hogy ez az én szellemi tehetségeim fogyatkozásának, a kellő belátás hiányának tulaj doni tbató — engem arról, hogy az a rendelet törvénytelen, a mai napig meggyőzni nem tudott senki. (Helyeslés jobbfelől.) Ennélfogva, t. ház, én a határozati javaslat azon pontjához, a mely a rendelet törvényes­ségét elismeri, szintén a legnagyobb készséggel hozzájárulok. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Most jön, t. ház, a határozati javaslat 3-ik pontja. Elolvasva a határozati javaslat 3 ik pontját, az azt a benyomást teszi reám, hogy a ház utasítást ad a kormánynak arra nézve, hogy az elkeresztelósi kérdés következtében kifejlett complicatiók megszüntetése végett tegyen intéz­kedéseket. Sőt a határozati javaslat odáig megy, hogy még bizonyos módot is megállapít erre nézve, a mennyiben esetleg a polgári anya­könyvek szabályozására vonatkozó törvényjavas­lat beterjesztésére utasítja a kormányt. (Hall­juk! HaUjuh!) Kekem ez ellen, t. ház, a leg­kisebb kifogásom sincs. En igen óhajtom, hogy a kormány mielőbb és minél tiszteségesebb s az állam és kormány méltóságának megfelelő mó­don szabadulhasson ki azon bonyodalomból, a melybe e kérdés felmerülése által jutott. (He­lyeslés.) Nekem nincs jogom beleavatkozni abba, hogy a polgári anyakönyvek behozatalát a kor­mány mikép fogja létesíteni. Azt sem tudom, hogy a pénzügy mi nister urnak e tekintetben mi a nézete a fedezet szempontjából. Ez a kormány dolga és abba én nem avatkozom, de teljes készséggel hozzájárulok magához a határozati javaslatban foglalt utasításhoz s óhajtom magam is, hogy találtassék valami mód arra nézve, hogy ezt a kérdést közéletünkből kiküszöbölhessük. De, t. ház, midőn igy a határozati javaslat három tárgyi pontjára nézve egyetértek a t. kor­mánynyal, mégis ki kell jelentenem, hogy a határozati javaslatot egészében ugy, a mint van, nem fogadhatom el, vagy hogy szabatosabban fejezhessem ki magamat, nem fogadhatom el a határozati javaslat első pontjának 2-ik bekez­dését, a mely azt mondja, hogy a ház helyeselje a vallás- és közoktatásügyi miuister ur eljárá­sát. És itt, t. ház, felmerül a czélszerüség kér­dése, (Halljuk! Halljuk!) melyet mórtékül alkal­mazhatunk a t. minister ur eljárására vonatko­zólag. A ezélszerűséget pedig két szempontból kell tekintenünk. Az egyik az, vájjon óvatossá­got és előrelátást tanusított-e a t. minister ur akkor, midőn ezen rendeletet kiadta. Azt hiszem, t. ház, ez iránt lehetetlen, hogy valakinek két­sége legyen. A t. minister ur előadta e kérdés előzményeit és nincs senki, a ki ezek után azt várhatta volna, hogy a kérdés ellene fog for­dulni, még pedig arról az oldalról, a honnan a rendeletet megelőzőleg megnyugtató nyilatkozatot nyert. így tehát minden elfogulatlan ember fel fogja menteni a t. minister urat minden szemre­hányás alól e tekintetben. De a czélszerüség még egy második szempontból is bírálandó. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister nr nézetem szerint, a czélszerüség követelményeinek annyi­ban nem felelt meg, mert egy rendeletet bocsá­tott ki, a mely végrehajthatatlannak bizonyult s igy egy oly módot talált, a mely azon czélnak elérésére, melyet én is óhajtok és mindenki óhajt, hogy t. i. a fennálló, szentesített törvény való­ban valósággá váljék, érvényre jusfon, nem mu­tatkozott alkalmasnak. De, t. ház, ne méltóztas­sék azt hinni, hogy én talán a minister urnak valaha szemére fogom vetni, hogy nem volt eléggé erélyes az állam törvényeinek, az állam érdekeinek megvédésében. Soha. Sőt nem is azt mondom, hogy teljesen egyetértek a minister ur által követett eljárás szellemével, irányával és én azt követelem, hogy végtére szűnjék meg az az állapot, a mely uralomra jutott, hogy tudni­illik a kormány pactál particularis érdekekkel az állam tekintélyének, az állam érdekeinek rová­sára, pactál püspökkel, rabbinussal; pactál köz­ségi jegyzővel és pactál minden tényezővel Magyarországon, (Élénk helyeslés a szélső balolda­lon) de mindig az állam tekintélyének és érde­keinek rovására. (Mozgás jobbfelől.) Örömmel üd­vözlöm azon irányt, mely a t. vallás- és köz­oktatásügyi minister ur beszédében nyilvánult, hogy immár ez a politika lehetetlenné vált, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) hogy a kormány el van határozva, hogy minden parti­cularis érdek ellen, mely bármily czím alatt az ország törvényeinek végrehajtását akarná meg­akadályozni, teljes erélylyel és szigorúsággal fog fellépni. T. képviselőház! Midőn ezt követelem, kö­vetelem azt is, hogy a mód, melyet alkalmaz, olyan legyen, hogy először fentartható, másod­szor végrehajtható és olyan legyen, hogy az állam és kormány tekintélyének és méltóságá­nak is megfelelő. (Általános élénk "helyeslés.) T. ház! Ha ebből a szempontból tekintem az intézkedést, én arra az eredményre jutok, hogy a kormány intézkedésének ebből a szem­t./:;.

Next

/
Oldalképek
Tartalom