Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
418. országos ülés novemlher 21-én, pénteken. 1890. 51 ismeri azt, hogy a rendelet törvényen alapszik. Igen rövid lehetek kijelentésemmel erre a pontra nézve. A kérdés nem új ; a vita tárgyát ismeri mindenki; hónapok óta foglalkoznak vele a lapok; hónapok óta foglalkoznak vele magán körökben jogászok, szakemberek, de megállapodásra nem tudtak jutni. A legkiválóbb emberek törvényességét vitatják, vannak más tekintélyek, melyek a rendeletet törvénytelennek tartják. Én, t. ház, nem szólhatok máskép, mint csak a magam nevében; de én itt egész nyíltan és töredelmesen bevallom, hogy — s meglehet, hogy ez az én szellemi tehetségeim fogyatkozásának, a kellő belátás hiányának tulaj doni tbató — engem arról, hogy az a rendelet törvénytelen, a mai napig meggyőzni nem tudott senki. (Helyeslés jobbfelől.) Ennélfogva, t. ház, én a határozati javaslat azon pontjához, a mely a rendelet törvényességét elismeri, szintén a legnagyobb készséggel hozzájárulok. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Most jön, t. ház, a határozati javaslat 3-ik pontja. Elolvasva a határozati javaslat 3 ik pontját, az azt a benyomást teszi reám, hogy a ház utasítást ad a kormánynak arra nézve, hogy az elkeresztelósi kérdés következtében kifejlett complicatiók megszüntetése végett tegyen intézkedéseket. Sőt a határozati javaslat odáig megy, hogy még bizonyos módot is megállapít erre nézve, a mennyiben esetleg a polgári anyakönyvek szabályozására vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésére utasítja a kormányt. (Halljuk! HaUjuh!) Kekem ez ellen, t. ház, a legkisebb kifogásom sincs. En igen óhajtom, hogy a kormány mielőbb és minél tiszteségesebb s az állam és kormány méltóságának megfelelő módon szabadulhasson ki azon bonyodalomból, a melybe e kérdés felmerülése által jutott. (Helyeslés.) Nekem nincs jogom beleavatkozni abba, hogy a polgári anyakönyvek behozatalát a kormány mikép fogja létesíteni. Azt sem tudom, hogy a pénzügy mi nister urnak e tekintetben mi a nézete a fedezet szempontjából. Ez a kormány dolga és abba én nem avatkozom, de teljes készséggel hozzájárulok magához a határozati javaslatban foglalt utasításhoz s óhajtom magam is, hogy találtassék valami mód arra nézve, hogy ezt a kérdést közéletünkből kiküszöbölhessük. De, t. ház, midőn igy a határozati javaslat három tárgyi pontjára nézve egyetértek a t. kormánynyal, mégis ki kell jelentenem, hogy a határozati javaslatot egészében ugy, a mint van, nem fogadhatom el, vagy hogy szabatosabban fejezhessem ki magamat, nem fogadhatom el a határozati javaslat első pontjának 2-ik bekezdését, a mely azt mondja, hogy a ház helyeselje a vallás- és közoktatásügyi miuister ur eljárását. És itt, t. ház, felmerül a czélszerüség kérdése, (Halljuk! Halljuk!) melyet mórtékül alkalmazhatunk a t. minister ur eljárására vonatkozólag. A ezélszerűséget pedig két szempontból kell tekintenünk. Az egyik az, vájjon óvatosságot és előrelátást tanusított-e a t. minister ur akkor, midőn ezen rendeletet kiadta. Azt hiszem, t. ház, ez iránt lehetetlen, hogy valakinek kétsége legyen. A t. minister ur előadta e kérdés előzményeit és nincs senki, a ki ezek után azt várhatta volna, hogy a kérdés ellene fog fordulni, még pedig arról az oldalról, a honnan a rendeletet megelőzőleg megnyugtató nyilatkozatot nyert. így tehát minden elfogulatlan ember fel fogja menteni a t. minister urat minden szemrehányás alól e tekintetben. De a czélszerüség még egy második szempontból is bírálandó. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister nr nézetem szerint, a czélszerüség követelményeinek annyiban nem felelt meg, mert egy rendeletet bocsátott ki, a mely végrehajthatatlannak bizonyult s igy egy oly módot talált, a mely azon czélnak elérésére, melyet én is óhajtok és mindenki óhajt, hogy t. i. a fennálló, szentesített törvény valóban valósággá váljék, érvényre jusfon, nem mutatkozott alkalmasnak. De, t. ház, ne méltóztassék azt hinni, hogy én talán a minister urnak valaha szemére fogom vetni, hogy nem volt eléggé erélyes az állam törvényeinek, az állam érdekeinek megvédésében. Soha. Sőt nem is azt mondom, hogy teljesen egyetértek a minister ur által követett eljárás szellemével, irányával és én azt követelem, hogy végtére szűnjék meg az az állapot, a mely uralomra jutott, hogy tudniillik a kormány pactál particularis érdekekkel az állam tekintélyének, az állam érdekeinek rovására, pactál püspökkel, rabbinussal; pactál községi jegyzővel és pactál minden tényezővel Magyarországon, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) de mindig az állam tekintélyének és érdekeinek rovására. (Mozgás jobbfelől.) Örömmel üdvözlöm azon irányt, mely a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur beszédében nyilvánult, hogy immár ez a politika lehetetlenné vált, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) hogy a kormány el van határozva, hogy minden particularis érdek ellen, mely bármily czím alatt az ország törvényeinek végrehajtását akarná megakadályozni, teljes erélylyel és szigorúsággal fog fellépni. T. képviselőház! Midőn ezt követelem, követelem azt is, hogy a mód, melyet alkalmaz, olyan legyen, hogy először fentartható, másodszor végrehajtható és olyan legyen, hogy az állam és kormány tekintélyének és méltóságának is megfelelő. (Általános élénk "helyeslés.) T. ház! Ha ebből a szempontból tekintem az intézkedést, én arra az eredményre jutok, hogy a kormány intézkedésének ebből a szemt./:;.
